TNHMB //Shawn Mendes ✓

28.

Skylar

Szó nélkül ülök a volán mögött és vezetek Andrewal az oldalamon. Miután barátom közölte, hogy szarul festek, szüleink pedig egyetértően bólogattak, mind elindultunk haza felé. Shawnon akármennyire láttam, hogy velem akar jönni, végül szüleivel távozott, amiben határozottan egyetértettem én is. Szüksége van a családjára, én meg majd holnap átnézek hozzá. Brian kizárásos alapon anya mellé szállt be, hogy elfuvarozza lakására, én pedig felajánlottam barátom menedzserének, hogy hazaviszem. Drew persze nem akarta elfogadni, de én ragaszkodtam hozzá, így kötöttünk ki egy autóban. Alapos körültekintés után teszem ki jobbra az indexet és húzódok le lakása előtt, mikor megérkezünk. Gertler azonban nem száll ki, szemüvegét levezeti szemeiről, miközben megdörzsöli orrnyergét.

-Szerinted is szar menedzser vagyok? -Teszi fel a kérdést, ami gondolom szívét nyomja és amitől teljesen lefagyok. Értetlenül kapom felé tekintetem, mialatt kikapcsolom övemet, hogy teljesen irányába tudjak fordulni. Shawn nagyon szereti őt és többször is mondta nekem, hogy milyen hálás érte.

-Dehogy, miért lennél? -Értetlenkedek, mialatt oldalra biccentem fejemet.

-Shawn rajongói szerint túl hajszolom őt a pénz miatt. Skylar én megesküszöm neked, hogy ez nincs így! Próbáltam lebeszélni őt, meggyőzni, hogy nem kell ennyi megálló, de ő ragaszkodott hozzá. Én már az elején láttam, hogy nem lesz jó, hogy túl sűrű, hogy rosszul lesz. De csak azt hajtogatta, hogy jól lesz, mert jól van, hogy Brian mellette van, hogy itt vagy neki te is, hogy hiányoznak neki a rajongói és a színpad. Én pedig naivan hittem neki! -Andrew feszülten dobja szemüvegét a kocsi műszerfalára, miközben keményen megtörli szemeit. Őszintén sajnálom őt. Én tisztában vagyok azzal, hogy Mendes mennyire tiszteli és szereti őt, ahogy biztos vagyok abban is, hogy ha tudná Andrewt mennyire megviseli, hogy így beszélnek róla vagy vele azonnal védelmére kelne.

-Shawn nagyon szeret téged és biztos nem így gondolja. -Mosolyodom el biztatásképp, mialatt tenyerem ölében pihentetett kezére vezetem. -Rengeteget mesélt rólad, mielőtt megismertelek. És egyszer sem hívott a menedzserének. Sokkal inkább vagy neki egy támasz és egy biztos pont, egy barát. Hihetetlen hálás neked Andrew. Egy percig se gondold, hogy téged okolna. -A férfi őszinte mosolyt villant, majd szemüvegéért nyúl és visszahelyezi orrára.

-Köszönöm. -Szorítja meg kicsit kezemet. Gondolkodás nélkül ölelem meg, ami bár meglepi, de pár másodperc múlva ő is körém fonja karjait. -Ha lehet ez maradhatna kettőnk között? -Néz mélyen a szememben, miután eltolt magától. Halvány vigyorral bólogatok felé, amire ő is elmosolyodik, majd jó éjszakát kívánva ki is pattan az autóból. Mint kiderült Andrewnak nem messze van háza tőlünk, így fél órán belül haza is érek. Szó nélkül indulok fel a fürdőbe, hogy végre rendbe tegyem magam. Hajat mosok, szőrtelenítek és még egy arcmaszkot is felkenek, hogy felfrissítsem a múmia képemet. Nagy szüksége volt már erre a szervezetemnek, s ahogy kilepek a folyosóra sokkal jobban érzem magam. Köntösben trappolok le a konyhába, hogy keressek némi jeget a szemem alatti véraláfutások kezelésére.

-Nézzenek oda, Skylar Craigen elhagyta a szobáját! -Dől mosolyogva az ajtófélfának apu, miközben kulcsait a komódra dobja. -Miért van borsó a fejeden? -Emeli meg szemöldökeit nevetve, amint letelepedett velem szembe a pulthoz. Sajnos sima jégkockát nem találtam, így marad a borsó, ami mindig egy tuti megoldás.

-Véraláfutás. -Próbálom megmagyarázni, de értetlen arcát látva felnevetek, amivel újból meglepem.

-Ki vagy és hol a lányom? -Viccelődik tovább, s körbe néz, mintha keresne.Játékosan megforgatom szemeim és nyugtázom magamban, hogy ő már csak ilyen. Egy darabig még beszélgetünk mindenféléről, amit telefonom csörgése szakít félbe. Szinte már fülsüketítő hangon üvölt belőle Shawntól a Summer of love, ami azt jelenti pontosan ő keres. Arcomról ezt apukám is leolvassa, így szó nélkül andalog el a konyhából, miközben elhúzom a zöld ikont és kitámasztom a telefont a gyümölcsös kosárnak.

-Minek a borsó? -Ráncolja homlokát komolyan, amitől újból kitör belőlem a nevetés. Szeretek nevetni, fel sem tűnt mennyire hiányzott ez is az elmúlt két hétben.

-Ne bántsátok már a borsóim. -Csattanok fel, miközben a már teljesen kiolvadt zacskót a mosogatóba dobom. Anyám ezért fixen megfog ölni, na mindegy. Shawn oldalára fordul, s feltételezem kitámasztja telefonját, úgy pislog rám hatalmasakat. Azt látom rajta, hogy fáradt és így jobban belegondolva tényleg szüksége van erre a pár hétre, amit itthon tölt. Nem csak azért, mert nincs jól. Azért, mert mindenkinek jár a pihenés, amit heti 4-5 koncerttel alig, ha lehet tartani.

-Ha újból életet visznek abba a szép kis pofidba, meg is csókolom őket. -Mosolyodik el, amitől nekem is azonnal vigyorognom kell. Shawn az az ember, akinek valóban jól áll, ha megmutatja hófehér fogait. 

-Inkább engem csókolj meg. -Szalad ki számon. Kijelentésemmel magam is meglepem és reflexszerűen nyúlok vissza a fagyasztott zöldségért, hogy hűsíthessem felforrósodott arcomat.

-Ó, ha te tudnád mennyire meg akarom tenni. -Gurul vissza hátára, majd mindkét tenyerével megdörzsöli arcát. Körülbelül negyed órára van innen, s ha mint őrült kezdenék rohanni tíz perc alatt ott lennék, de helyette mégis arról beszélgetünk mennyire vágyunk egymásra. -Meg mi mást is tennék.. -Biccenti oldalra fejét kajlán vigyorával, amitől újból egész testem lángolni kezd.

-Shawn! -Szólok rá hevesen, mialatt paradicsom vörös arcom elé kapom tenyereim. A srác felkuncog, őt sokkal jobban szórakoztatja a helyzet.

-Skylar örülök, hogy kibújtál, de most inkább menj fel a szobádba. -Lép újra az ajtóba apa, amitől még inkább zavarba jövök. Jézusom, vajon mit hallott? Vagy mennyit? Szó nélkül, vörösen, kettesével szedem a lépcsőket, s miután felértem lendülettel terülök el ágyamon.

-Apukád meg fog ölni? -Érdeklődik  visszafojtott hangon. Fél szemmel a telefonom képernyőjére pillantok, Shawn még mindig hátán fekszik s a plafont bámulja, miközben próbálja elrejteni mosolyát.

-Nem. -Rázom meg fejem. -De befogja küldni anyut elbeszélgetésre. -Fordulok én is hátamra, s egy darabig csendben vizslatjuk szobáink mennyezetét, majd egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.

-Hiányoztál. -Töri meg a nevetés után beállt csendet. Újból oldalamra fordulok, hogy szembe tudjak nézni gyönyörű barnáival. Ő is így tesz, a kamerán keresztül kémlel engem és már csupán jelenléte nyugtatóként hat rám.

-Te is nekem. Shawn, miért nem hívtál, hogy baj van? -Ülök fel hirtelen, hogy közelebb tudjak hajolni a kamerához. Barátom is kiegyenesedik, de nem mond semmit csak megrázza fejét.

-Te sem vagy jól, nem akartalak ezzel terhelni. -Túr hajába szomorúan. Szívem megcsavarodik, miközben végig nézek rajta. Komolyan azt gondolta, hogy teher számomra?

-Én jól vagyok. Sosem terhelsz, szeretlek és számíthatsz rám, oké? -Nézek mélyen szemeibe. -Bármikor számíthatsz rám, itt vagyok. -Biccentek komolyan, hogy megerősíthessem szavaim. Barátom gyöngéden elvigyorodik, miközben újból elfekszik ágyán.

-Nem tudom mi lenne velem nélküled. -Békésen hunyja le szemeit, s én csak egy darabig nézem, ahogy egyenletesen veszi a levegőt, majd egy kis idő múlva szuszogni kezd.

Elaludt.