TNHMB //Shawn Mendes ✓

31.

Skylar

Egy hete költöztem Shawnhoz, amit egyszerűen még mindig nem tudok felfogni. Persze tisztában vagyok vele, hogy mostantól ide járok haza, s az elmúlt héten is így tettem, mikor valamiért kimozdultam a házból, de még mindig annyira fura ez az egész. Vasárnap reggel van és ebben a pillanatban ébredtem, viszont egyedül. Hunyorogva keresem barátom a szobában, de sehol nem látom így erőt veszek magamon, hogy lemenjek a nappaliba. Shawn nem tudom merre van, de az elmúlt héten rendszeresen ezt játszotta velem. Reggelre mindig eltűnik, pedig olyan jó lenne hozzá bújni még egy kicsit ilyenkor. Pláne vasárnap. Végül a konyhában találom meg alsónadrágban, póló nélkül, miközben a konyhabútor előtt állva müzlit eszik telefonnal a fülén. Nagyon hallgatja a másik felet, észre sem veszi, hogy az ajtóban állok, de egyáltalán nem bánom, hisz így végig tudom mérni egész alaposan.

-Igen jól vagyok! -Szólal meg, amivel kiránt a bámulásból, de még mindig nem hozzám beszél. -Nem, Andrew most tényleg. -Mosolyodik el óvatosan, ami engem is arra késztet. -Alszik, igen. Átadom. Reggelizek közben, mi nem is csámcsogok! -Háborodik fel, ami azonnal nevetésre késztet. Meglepetten kapja felém íriszeit, majd miután realizálja a helyzetet elmosolyodik. -Mióta állsz ott? -Vonja fel szemöldökét, válaszul csak megvonom vállaim. Elég régóta, hogy kicsodáljam magam. -Beszélünk majd, persze-persze, pihenek. Köszi, Drew, beszélünk. -Köszön el menedzserétől, majd egyszerűen leteszi a telefont a pultra, s ő is végigmér. Mivel hivatalosan is beköltöztem jött velem a pizsamám is, így végre nem Shawn polóiban alszom. Persze egyáltalán nem bántam, de mivel az ágynak, neki és tulajdonképpen mindennek Shawn illata van, nincs annyira szükségem rá. Mendes oldalra biccenti fejét, s nyelvével benedvesíti ajkait, ami csak egy dolognak a jele. Valami olyan pajzán dolgot fog mondani, amitől az agyam eldobom. Szájára kajlán félmosoly kúszik, miközben leteszi a reggelis tálat is a pultra és elém lép. Karjait szorosan fűzi derekam köre, s hajol egészen fülemhez. -Észveszejtően szexi ez a szaténpizsi. -Duruzsolja olyan hangsúllyal, hogy nem csak gyomrom, de lábaim is megremegnek. Az elmúlt héten semmi olyan nem történt közöttünk, de hormonjaim, na meg észrevehetően a srác hormonjai is felettébb szórakoztató játékot űznek velünk. -De sokkal jobban izgatja a fantáziám az, ami alatta van. -Hideg ujjait óvatosan felsőm alá csúsztatja, majd lassan vezeti végig oldalamon.

-Shawn drágám megjöttem! -Csendül fel Karen édes és barátságos hangja az előszobában, mi pedig úgy röppenünk szét, mintha mi sem történt volna. Ó pedig történt, hiszen gyomrom úgy remeg, hogy lassan felrobban. Utolsó erőmmel huppanok fel az egyik bárszékre és túrok vörös tincseimbe, mikor Mrs. Mendes belép a konyhába. -Ó hát itt vagytok! -Vigyorodik el, amint kiszúr minket, majd először az én, majd a fia arcára is nyom egy-egy puszit. -Tudunk beszélni akkor? -Mosolyodik el újból sokat sejtően, mire Shawn határozottan bólint és elindul anyukája után a vendégszobába. Miközben elhalad mellettem gyors puszit nyom homlokomra, de én kapva az alkalmon megragadom karját és egy értetlen pillantást küldök felé. Barátom újból elvigyorodik, majd vissza lép, hogy fülembe suttoghasson. 

-Csak egy kis meglepetés ne aggódj! -Ad még egy csókot halántékomra, aztán el is tűnik az ajtó mögött. Miféle meglepetés? Talán az összes lehetséges esetet lefuttatom a fejemben kezdve egy kiskutyától, amire a srác egyébként allergiás egészen egy lánykérésig. Végül arra jutok, Shawn annyira támaszkodik anyukája véleményére, hogy ha csak egy új fürdőszoba szőnyeggel akar meglepni is az ő tanácsát fogja kikérni. Amúgy meg már elértem azt a kort, hogy egy kilépőnek is örülök.

-Akkor ezt megbeszéltük, szerdán találkozunk! -Csendül fel újból Karen hangja, így én azonnal az irányába fordulok. Perceken belül mellém is ér, vigyorogva ölel magához köszönésképp, majd ugyan így tesz fiával. -Ja és érezzétek jól magatokat! - Lelkesedik továbbra is, mielőtt kilépne a bejárati ajtón. Shawn óriás mosollyal jön vissza konyhába és kérés nélkül csinál nekem egy kávét, amiért már alapból, gondolkodás nélkül hozzá mennék feleségül. A bögrével együtt támaszkodik le a pultra velem szembe, miközben vigyora egyáltalán nem apad. Érdeklődve biccentem oldalra a fejem miközben belekortyolok a koffeinbe.

-Ha megittad neki kell állnunk pakolni. -Kúszik még szélesebb ívbe szája, már ha ez még lehetséges, miközben reakciómra vár. Pakolni? Még is hova? Miért? Izgatottan, de értetlenül ráncolom homlokom, mialatt további információkra várok. -Meglepetés. -Rázza meg fejét határozottan. -Nem kell sok minden, valami kényelmes cucc, fürdőruha. Nem megyünk messzire csak ide a városba. -Még mindig nem értem. Ha itt maradunk Torontóban, miért nem jövünk haza este? Elvégre nem ez lenne a logikus megoldás? Vagy én vagyok túl basic? -Juj látom a kérdőjeleket! -Nevet fel hangosan, majd tenyerét asztalon pihentetett kézfejemre vezeti. -Andrew azt mondta pihenjek, szóval pihenünk. -Bólint határozottan, mintha ezzel sokkal világosabbá tenné a helyzetet. -Ne, ne nézz így! Nem mondom el! -Ingatja meg fejét hitetlenül.

-Nem is néztem sehogy! -Ráncolom össze szemöldököm ártatlanul. Nyilván a bociszemekkel próbáltam meggyőzni.

-De igen! Bociszemek. -Préseli csíkká szemeit, úgy mér végig keresztbe font karokkal. Tekintete komoly, de ő Shawn így egyáltalán nem tudom komolyan venni. -Na nyomás pakolni! -Kerüli meg a pultot, lép mögém és fordít el székestül, hogy könnyedén le tudjak róla huppanni. Kezdem unni a pakolást, tegnap volt az első nap, mikor nem kellett valami ruhát vagy dobozt elrakni a helyére. A szobában fél szemmel figyelem Shawn miket dobál táskájába és én is hasonló darabokat válogatok. Nem azért, hogy harmonizáljunk, hanem hogy ne legyek se alul se túl öltözve. Bőröndömbe kerül egy szürke macinaci, egyszerű fehér ujjatlan, a fekete bikinim és némi elegánsabb öltözékként egy egyszínű vörös ruha. Ezt csak azért rakom be, mert láttam, hogy barátoméban landolt egy fekete farmer és hozzá fekete ing is a kényelmes cuccok mellé.  

-Minden megvan? -Pillantok fel Shawnra az előszobában állva. Sötét farmert visel egy fehér vékony pulcsival és annyira jól néz ki, hogy az hihetetlen. Egy darabig a tükrön keresztül kémlelem tökéletes vonásait. Ez a srác egy földre szállt angyal, nem tudom, hogy érdemelhettem, ki egy ilyen jó embert, mint ő.

-Baj van? -Lép közvetlen mögém, s hangjával egyetemben azonnal megérzem tenyereit a derekamra csúszni. Jellemző illata orromba kúszik, miközben nyakamba hajtja fejét és apró puszit nyom a vékony bőrre. Érintésére szokásosan megremegek, de nem válaszolok, csupán vigyorogva mérem végig kettőnket a tükröződő felületen. Shawn megemeli kobakját és tekintetünk találkozik a tükörben. Amint összeakadnak szemeink mindkettőnk arcára még szélesebb mosoly kúszik, majd továbbra is a srác karjai között oldalra fordulva pipiskedek fel egy csókért.

Boldog vagyok és menthetetlenül szerelmes.