TNHMB //Shawn Mendes ✓

11.

Skylar

Shawnnal a nappaliban ülünk, hátam a kanapé karfájának döntöm, míg lábaim a srác ölében pihennek. Megfogalmazhatatlan, de hihetetlenül jó érzés a közelében lenni. Tenyere egyfolytában lábszáramat cirógatja, miközben szemeit le sem veszi a tv-ről. Unottan kapcsolgattam a készüléket, mikor a srác egy fél jelenetből kiszúrta, hogy az egyik adón Harry Potter megy és onnan nem volt visszaút. Én is szeretem a filmeket, köszönhetően Brian és Shawn imádatának, de annyira profi nem vagyok, hogy ennyiből felismerjem. Mendes, mint egy kisgyerek tapadt a tévére eltátott szájjal néha fel-fel nevetve míg én őt figyelem, a szomszédból kapott tepsivel és egy villával kezemben. Csokis-narancsos süti van benne, ami nem tudom szándékos-e, de a srác tudja, hogy hatalmas kedvencem.

A teraszon történt csókról nem beszéltünk, de örülök, hogy ő észhez tért, amikor én nem. Még sosem voltam senkivel, s bár testem azt éreztette közben, hogy készen áll én még mindig nem érzem így. Ciki vagy sem, 19 évesen szűz vagyok. Nem azért mert ne lett volna kivel, hanem mert eddig még nem akartam senkivel, viszont most már úgy érzem akarom. Vele akarom.

-Min gondolkozol? -Rángat vissza a valóságba a srác kellemes baritonja. Fél szemmel a tv-re sandítok, ahol ezerrel a vége főcím pörög. Az idő csak úgy elszaladt, mikor leültünk a film kb a negyedénél járt csak.

-Ja semmi extrán. -Vonom meg vállaim halvány mosollyal, majd egy újabb falatot tömök magamba. Jézusom a felét már megettem és nem olyan kicsi ez a tepsi. -Megettem a süti felét. -Biggyesztem le ajkaim, miközben megemelem az edényt. Shawn vigyorogva támasztja meg kobakját öklén, miközben még jobban felém fordul. Még egy adagot szúrok a villámra, de mielőtt számhoz emelném a srác kinyissa sajátját jelezve, hogy ő is kér. Gondolkodás nélkül emelem elé a villát.

-Ez tényleg nagyon jó! -Bólogat teli szájjal, mosolyogva. Óvatosan csúsztatom a tepsit a kis asztalra és mászok hozzá közelebb, lábaim még mindig átvetve övéin. Már közvetlen mellette ülök, érdeklődve figyeli mire készülök. Tenyerét lassan derekamra vezeti én pedig mozdulatával együtt hajolok közelebb. Megakarom csókolni, de láthatólag ő is ezt akarja. Szemeit ajkaimra vezeti, amivel az utolsó lökést adja meg ahhoz, hogy megszüntessem a köztünk lévő távolságot. Pillanatokon belül az ölében kötök ki, de még sem tesz olyan közeledést, amivel azt jelezné többet akar és én ezt egyáltalán nem bánom. Végül én szakadok el tőle, homlokom az övének döntve. Kezei derekamon pihennek, szemeit lehunyva normalizálja légzését. -Ezt miért kaptam? -Vonja fel szemöldökét incselkedve, még közelebb húzva magához. Arcunkat pár centi választja csak el, forró leheletét érzem arcomon.

-Csokis voltál. -Húzom meg vállaim laza félmosollyal. Ő is pontosan tudja, hogy nem volt az, épp ezért még jobban szorít karjain. Fölé kerekedve térdelek combjait közrefogva, mialatt ő megemelkedve még közelebb hajol.

-Hazugság! -Húzza el ajkait pajkosan, majd újra ajkaimra hajol, de ezúttal csak egy óvatos puszit kapok, elvégre nem bírom ki, hogy ne szóljak közbe.

-Aljas rágalom! -Suttogom ajkaira kuncogva, kezeim szorosabbra fonva nyaka körül.

-Nem hogy aljas, még rágalom sem. -Duruzsolja fülembe, miközben megemelkedik és óvatosan végigfektet a kanapén. Ajkai még mindig lágyan csókolják enyémeket, kezeivel magunk mellett támaszkodik. Nem tudom Shawn érzi e, hogy ennek nincs még itt az ideje, de egyáltalán nem próbál olyan helyekre simítani, amik arra utalnának, hogy sokkal-sokkal többet akar, ez engem pedig biztonságérzettel tölt el. Nem mintha csinálna valaha bármi olyat, amit én nem akarok.

-Azt a jó büdös kurva élet! -Shawn egy pillanatra ledermed, majd szemeit összeszorítva mászik le rólam és ül le a kanapé mellé a földre. Tudtam kihez tartozik a hang, így én is kellemetlenül kúsztam fel ülő pozícióba. Aaliyah szemei még szélesebbek lesznek mikor meglátott. -Na jó mi a fasz. -Csúszik ki ajkain, majd azonnal szája elé kapja tenyereit.

-Liyah, hogy beszélsz? -Modul rá bátyja, ujjaival megigazítja göndör tincseit, egyszerűen feláll és vissza ül mellém. Nem kezd el magyarázkodni, aminek az egyetlen oka az, hogy nem tudja mit mondjon és hogy őszinte legyek nekem is fogalmam sincs.

-Nehogy már te kérj most számon! -Dobja le táskáját a földre, majd törökülésben behuppan az egyik fotelba. Nem mérges vagy ideges egyszerűen csak lesokkolt és meglepett. -Mióta csináljátok ezt? -Méreget minket felváltva. -Brian tudja? Együtt vagytok? Jézusom, ha nem jövök akkor ti...?

-Nem!

-Nem! -Csattanunk rá hirtelen, olyan egyszerre mintha próbáltuk volna. Shawn rám emeli tekintetét, kezeit végigvezeti a támlán, mielőtt beszélni kezd.

-2 napja, Brian tudja és nem vagyunk együtt. -Pillant újból rám riadtan, amit kimondta. Mintha attól félne, hogy megbánt, pedig igazat mond. Nem vagyunk együtt.

-De ti most.. -Ingatja fejét barátnőm. Igen mi most lehet lefeküdtünk volna ha nem jössz. Nem, nem feküdtünk volna.

-Nem történt semmi olyan. -Szólalok meg kezemmel megigazítva vörös tincseim. -És én megyek is, hagylak titeket. -Fogom azonnal menekülőre a figurát. Gyorsan pattanok fel a kanapéról, megölelem a lányt és újra az idősebbik Mendes felé fordulok, de ő már felállt, hogy megállítson.

-Beszélhetünk előtte? -Néz mélyen a szemembe, mire aprót bólintok. Szó nélkül követem emeleti hálószobájába, ahol becsukja mögöttünk az ajtót és letelepedik az ágyra. Kezet nyújtva húz le maga mellé, mielőtt beszélni kezdene. -Szeretlek, mindig is szerettelek. -Kezdi el, az én szívem pedig akkorát dobban, hogy csoda, hogy nem hallotta. -El jössz velem egy igazi randira? Ma este? -Csillannak fel szemei válaszomra várva.

-Igen. -Bólintok határozottan. Úgy tűnik Shawn és én randizni megyünk.