TNHMB //Shawn Mendes ✓

18.

Shawn

Brian nappalijában ülök, ölemben a békésen szunyókáló Skylarrel. Szegényt az a mérhetetlen mennyiségű zokogás teljesen lefárasztotta. Sose láttam ennyit sírni ezelőtt. Ritkán sír, s mikor bekövetkezik is hamar lenyugtatja magát és megy tovább mintha mi sem történt volna, de most tényleg majdhogynem órákon keresztül sírdogált, amivel megcsavarta szívemet.

Szemeimmel a tévét figyelem, amiben épp valami spanyol szappanopera megy, míg jobbommal Sky felkarját cirógatom. Az ajtó kivágódik tanúsítva, hogy legjobb barátom megérkezett. Még mielőtt hangosan köszönne, mutató ujjam szám elé emelem jelezve, hogy ne tegye. Brian halkabbra veszi a figurát, óvatosan huppan le az egyik fotelba.

-Mi ez a sok kaja? -Suttog az asztalon maradt zacskók felé. A felét megettük, de így is rengeteg étel maradt benne.

-Bevásároltam, de nem tudtuk megenni. Egyél nyugodtan. -Biccentek az asztal felé, ő pedig gondolkodás nélkül nyúl az egyik adagért. Vigyorogva majszolgatja burgerét, mikor Sky mocorogni kezd ölemben, majd szemét dörzsölve felül. Észre sem veszi, hogy bátyja megérkezett, kicsavart pózban pislog nagyokat irányomba.

-Mennyit aludtam? -Nyújtózik ki, mielőtt vállamra hajtaná fejét. Annyira aranyos így, de sajnos nem tudom akkor is ezt tenné e, ha tudná Brian jelen van.

-Pár órát. -Karolom át, miközben puszit nyomok homlokára.

-Brian?

-Szia hugi. -Szólal meg az említett két falat között, mire Sky hatalmasat ugrik és szívére kap.

-Azt a jó eget! -Nevet fel saját magán, de végül úgy helyezkedik, hogy fejét ölembe hajtja arccal felfelé. Így engem és barátom is látja. Na meg persze a tokám, ami alulról még nagyobb. -Egyél mekit, Mr. Mendes nagyon betárazott. -Találja meg újból hangját az asztal felé biccentve, mire bátyja megemeli a kezében tartott hamburgert. Az én gondolataim teljesen más vizekre kalandoznak, amikor meghallom vezetéknevem ilyen formában szájából. Régen rendszeresen hívott Mendesnek, de ez a Mr. jelző irtó szexivé teszi és képzeletem akaratlanul is szárnyalni kezd a rossz irányba.

-Hugi megleszel egyedül? Én ma Megnél alszom. -Szólal fel újból legjobb barátom szavait Skynak címezve, aki megbiccenti fejét, majd vigyorogva elmormol egy perszét. Brian szinte azonnal fel is pattan és szobájába megy összepakolni pár cuccot végül körülbelül fél óra múlva el is köszön. Az idő bőven este hét felé jár, de semmi kedvem haza menni. Jól érzem magam itt Skylarrel a karjaim között még ezt a bugyuta műsort is nézve. Nyilvánvalóan ő választotta, de a mai nap után nem volt szívem veszekedni vele, hogy nézzünk már valami értelmeset.

-Itt maradsz éjszakára? -Duruzsolja nyakamba, mialatt teljes teste oldalamhoz simul.

-Szeretnéd? -Kérdezek vissza apró hezitálás után. Nem tudom helyes e egyáltalán amit csinálunk. Én szeretem őt és azt akarom, hogy a barátnőm legyen, de Sky még semmit nem mondott ezzel kapcsolatban. Nem szeretném elsietni, viszont annyira tudni akarom, hogy még is mi ez köztünk. Nem hiszem, hogy játszik velem, még is egyre több bennem a kétely, ahogy egyre nyíltabb ez az egész. Andrew is hívott, hogy kérdezik a PR-nál mit kommunikáljuk kifelé válaszul az egyre több paparazzi és sajtó fotóra, de semmit nem tudtam mondani. Az sem jó, hogy csak barátok vagyunk és az sem, hogy kapcsolatban, mert még nem igaz. Egyébként arra jutottunk, hogy egyenlőre semmit, viszont engem kikészít ez a bizonytalanság.

-Persze, hogy szeretném. -Emeli meg fejét vállamról, hogy törökülésben teljesen felém tudjon fordulni. Kezei azonnal rátalálnak ölemben pihentetett sajátjaimra. Ujjaival lágyan simogatja kézfejem, miközben tekintetét sem szakítja el összefűzött ujjainkról. -Shawn, kérdezhetek valamit? -Emeli meg gyönyörű, zöld szemeit, s tekintetét enyéimbe fúrja. Pillantásától torkom azonnal kiszárad és szívem hatalmasat dobban. Vérem a fülemben lüktet, miközben mélyet bólintok. Nem tudok megszólalni akármennyire is akarok, helyette csak nyelek egy óriásit. Sky oldalra biccenti fejét, szólásra nyitja száját, de aztán szavak nélkül becsukja.

-Mit szeretnél? -Húzódok én is törökülésbe, így teljesen egymással szembe kerülve. Gondolkodás nélkül emelem összefűzött kezeink ajkamhoz, hogy apró puszit nyomhassak kézfejére nyugtatásképp. Nem tudom miért, de annyira feszültnek tűnik. Érintésemre viszont elmosolyodik, amivel engem is vigyorgásra késztet. Annyira gyönyörű a mosolya.

-Mi ez köztünk? -Böki ki végül megszakítva a szemkontaktust és szemeivel a tv-t kezdi el vizslatni. Úgy tűnik nem csak engem foglalkoztat ez a kérdés, de ennek ellenére sem tudok semmit válaszolni. Igazából minden rajta áll. Elkerekedett szemekkel pislogok rá, mondani akarok valamit, akármit de nem megy. Olyan régóta várok már erre, de most nem tudom kimondani, hogy mit akarok. Hogy őt akarom. Napról napra egyre jobban, tizenhét éves korom óta. Skylar hallgatásomra elhúzza ajkait és kicsit megrázza fejét. Megpróbál felállni, de nem hagyom neki. Szavak helyett beszéljenek a tettek alapon, simítom tenyerem arcára azzal kényszerítve, hogy rám nézzen. Zöldjei összezavarodottan pillognak felém, miközben megszüntetem a köztünk lévő távolságot. Ajkaink laza táncot járnak, jobbomat derekára simítom, hogy még közelebb vonhassam magamhoz. Apró kezei felszántsák hátamat, s egyenesen göndör fürtjeim felé vándorolnak, amitől teljesen elvesztem a fejem. Lassan döntöm végig a kanapén, tenyerem óvatosan csúsztatom végig oldalán, de eszem ágában sincs egyenlőre tiltott helyekre kalandozni. Kegyetlenül akarom őt, de nem így. Apró puszikkal borítom be nyakát, de aztán erőt veszek magamon, hogy elhajoljak tőle. Sky arca teljesen kipirult, csillogó szemekkel piheg alattam, ami egy pillanatra megint elködösít. Miért van rám ekkora hatással?

-Rajtad áll mi ez köztünk, de én ezt akarom. -Hajolok újból szájára, de ezúttal csak egy rövid csókot nyomok rá. -Nem csak most, nem csak a négy fal között és nem titkosan. -Hadarom egy levegővel mélyen szemeibe nézve. Skylar őszintén elvigyorodik, mielőtt megszólalna.

-Én is ezt akarom. -Az idő megáll körülöttünk, csak én és ő vagyunk ebben a pillanatban és nem akarom, hogy vége legyen. Örökre így akarok maradni, akármennyire is kényelmetlen ez a pozíció elvégre még mindig a kanapén fekszünk azaz, Sky fekszik én pedig felette támaszkodok. Szívem egyre hevesebben dobog, ajkaim pedig szinte már a fülemig szöknek.

-Akkor hivatalos? Leszel a barátnőm? -Emelem meg szemöldököm bizakodva, mire egy árva szót sem szól, csak mint őrült bólogat és húz közelebb egy újabb csókért.

Az idő lelassul, fogalmam sincs mennyi ideje vagyunk ebben a pozícióban, mennyi ideje csókolom barátnőm ajkait, de nem akarom abba hagyni és ezek után eszem ágában sincs haza menni.