TNHMB //Shawn Mendes ✓

21.

Skylar

Az elmúlt pár nap mindegyikét Shawnnal töltöttem. Főként nála voltuk, filmet néztünk, főztünk, egyik délután átjöttek Brianék és annyira elbeszélgettük az időt, hogy végül estig maradtak és nekifogtunk sütögetni így négyesben. Segítettünk a szomszéd néninek füvet nyírni, sőt Margeret még rózsát metszeni is megtanított. Annyira természetes volt ez az egész, ezek a napok kicsit olyan voltak, mintha beköltöztem volna a sráchoz. Többször is utaltam arra, hogy haza megyek, elvégre lassan kezdődik a turnéja és véleményem szerint biztos szüksége van egy kis én időre, de akármikor felhoztam olyan hevesen ellenkezett, hogy végül maradtam. Mondjuk annyira nem bántam.

Most viszont szobámban állok bőröndöm felett és fogalmam sincs mit vegyek fel. Kétségbeesetten tárcsázom a csoport csetünket, barátnőim pedig az időeltolódást szinte figyelmen kívül hagyva veszik fel a telefont.

-Megint randid lesz? -Emelgeti szemöldökét Nele közelebb hajolva a készülékhez. Fehérneműben állok a szoba közepén vizes hajjal, ami szerintem válasz a kérdésére. Régen mindig én készültem el először, mert nem érdekelt ki mit gondol rólam, de most már nem csak magamnak akarok tetszeni. Persze Shawn minden létező formámban látott már -kivéve meztelenül - és így is szeret, mégis szeretnék jól mutatni mellette. Nem egyszer fotózták szupermodellekkel én pedig hol vagyok hozzájuk képest?

-Hova mentek? -Kapcsolódik be Lilla, miközben elterül ágyán.

-Niall koncertjére. -Válaszolok, de szemeimmel már nem őket figyelem, hanem ruháimat túrom. Nincs egy göncöm sem.

-Olyanba menj, amiben jól érzed magam. -Helyesel szinte azonnal német barátnőnk. Eltelik pár másodperc míg belátom, hogy igaza van. Nem kell túlgondolni, Shawn ha szeret márpedig tényleg ezt érzem macinaciban is elfogad. Végül megkönnyebbülten veszek elő egy világoskék skinny jeans-t és hozzá egy egyszerű fehér rövid ujjú haspólót. Göndör tincseim természetesen lógnak vállaimra, arcomra pedig némi smink kerül. Barna szemhéjpúder és egy rózsaszín szájfény.

-Hogy festek? -Fordulok körbe a kamerában, válaszul mindkét lány elismerően bólogat. Egyszerű, de nagyszerű. Sosem éreztem jól magam fenszi ruhákban.

-Gyönyörű vagy. -Csendül fel egy negyedik hang. Szívemre szorított kézzel fordulok az ajtó irányába, miközben próbálom normalizálni légzésem.Nem hiszem el, hogy az összes barátom ilyen jól tud időzíteni. Bezzeg, ha nem kell rám hozni a szívbajt, akkor várhatok rájuk órákat. Shawn fülig érő szájjal sétál felém, s amint elém ér apró puszit nyom ajkaimra. Lilla szó szerint felsikolt a telefonban, mi pedig hangjára automatikusan szétröppenünk.

-Sajnálom! -Kapja szája elé kezeit, úgy pislog felénk. Nele hangosan felnevet, miközben lelkesen integet a mellettem álló srácnak, aki hajába túr és úgy hajol közelebb barátaimhoz.

-Gondolom Lilla és Nele! Örülök a találkozásnak! -Vigyorodik el teljesen, s míg a lányokkal csacsog van időm alaposan végigmérni. Fekete farmert visel fehér pólóval. Semmi extra még is hihetetlenül jól néz ki. Igazából nem csodálom, hogy ennyien oda vannak érte már kinézete miatt is. Nem tudom miről beszélgettek eddig, de mikor Shawn kimondja nevemet visszarepülök a valóságba és érdeklődve huppanok le mellé az ágyra.

-Miről van szó? -Kapkodom a fejem köztük, de barátom nem mond semmit csak mindent tudóan összemosolyog barátaimmal. Na szép. Pár percre elkalandozok és ők már rögtön egymásra találnak. Persze örülök, hogy kijönnek mégis karjaim összefonva kezdek durcázni.  Mendes óvatosan csúsztatja tenyerét hátamra, miközben fülemhez hajol és suttogni kezd, hogy a lányok ne hallhassák.

-Hogy nekem van a legszexibb barátnőm. -Duruzsolja fülembe. Arcom azonnal égni kezd, úgy érzem magam mint, akit bedobtak a kemencébe és azt feltekerték minimum 300 fokra. Barátnőim köszönés nélkül, szinte egyszerre teszik le a telefont azzal teljesen magunkra hagyva minket. Shawn kapva az alkalmon apró puszit nyom fülem mögé, majd további csókokkal kezdi elhalmozni nyakamat. Nem mehetünk most ebbe bele, különben lekéssük a koncertet. 

-Shawn, így elfogunk késni! -Találom meg hangomat, de közben akaratlanul is oldalra biccentem fejem. Barátom nem figyel rám, tovább folytatja cselekedetét, ami egyáltalán nincs ellenemre, s bár ujjaim göndör fürtjei köze vezetem mégis kissé arrébb csúszok, hogy eltávolodjak tőle. A srác szemei csillognak és tisztában vagyok vele, hogy enyémek is, de most már muszáj elindulnunk. Shawn nem szól semmit, egyszerűen elindul kifelé, én pedig táskám és telefonom felkapva loholok utána. Szettemhez még gyorsan felkapok és fehér magas talpú converset, úgy pattanok be a srác által már kinyitott kocsiajtón. Ezúttal tenyerét nem vezeti combjaimra, hogy megtalálja enyémet. Számban azonnal szétterjed a keserű íz, idegesen rágcsálom ajkaim, miközben kifelé bámulok az ablakon. Nem tudom mi történt, de Mendes 180fokos fordulatot vett és ez nem tetszik, nagyon nem. Sértetten vonom össze karjaim, miközben lábaim az ajtó felé fordítom. Ha ő így, akkor én is így, viszont barátom nem sokáig hagyja, hogy duzzogjak, tenyerét az egyik piros lápánál combjaim közé vezeti és egy határozott mozdulattal visszafordít maga felé.

-Ne csináld ezt könyörgöm. -Pillant rám mielőtt zöldre váltana a lámpa és újra megindulnánk.

-Mi bajod? -Bököm ki végül azt a két szót, ami a szobából való távozás óta foglalkoztat. Tudom, hogy nem így van és nem is rá vall, de ha csak meg akar fektetni, akkor játszunk tiszta lapokkal.

-Semmi. -Jelenti ki mialatt rám pillant. Hangja őszintén cseng, de most valahogy nem tudok hinni neki. Ha nem lenne semmi, nem így viselkedne, annak ellenére, hogy tenyere még mindig lábamon pihen.

-Én meg lila vagyok. -Forgatom meg szemeim sértetten, majd a srác helyett a hatalmas épületre vezetem tekintetem. Ilyen hamar ideértünk, vagy ilyen sokáig ültünk csendben, hogy fel sem tűnt, hogy repül az idő? Shawn szó nélkül állítja le a motort, majd egyszerre nyúlunk a kilincsekért. Mire barátom megkerüli az autót, addigra én már szintén keresztbe font kézzel állok a fekete kocsi mellett. Nem akarok jelenetet rendezni, de legszívesebben most itt hagynám. Egyenesen elém sétál, s nagy meglepetésemre közelebb lép hozzám. Automatikusan hátrálok, nem mintha félnék tőle, csak egyszerűen reflex. Hátam az autó oldalához simul, miközben Mendes megtámaszkodik fejem mellett, úgy hajol közelebb. Teste enyémnek feszül, miközben ajkaink csak pár centire vannak egymástól. Egy pillanatra elfelejtek levegőt venni, de amint oxigén jut az agyamba a benne található vészcsengő villogni kezd. Ezúttal sem magam miatt, hisz Shawnra előbb bíznám az életemet, mint saját magamra, de ha lefotóznak minket ilyen pozícióban tuti elkezdnek cikkezni mindenfélét, ami nem hiányzik.

-Semmi bajom, csak próbálom visszafogni a perverz gondolataim. -Vigyorodik el kissé elhajolva, amitől nekem is hatalmas mosoly ül arcomra. -És nem vagy benne valami nagy segítség, mit ne mondjak. -Most ő fűzi össze karjait, s tettet sértettségét, de hamar lebukik ugyanis szemei most is vidáman csillognak. Fejem ingatva pipiskedek fel, hogy puszit nyomhassak szájára, majd ujjaink összefűzve kezdem magam után húzni befelé a tömeggel. Shawnnal még otthon megbeszéltük, hogy a küzdőtérről szeretnénk figyelni a koncertet, mert úgy sokkal jobb a hangulata, mintha hátul üldögélnénk. Barátom már a sorban állva is kioszt pár közös képet és az egyik rajongójával egészen a kapuig beszélgetnek. Imádom, hogy ennyire közvetlen mindenkivel.

Amint beérünk a helyszínre, meg sem próbálunk a színpad elé masírozni, mi úgy is látjuk majd koncert után közelebbről a srácot, így a küzdőtér közepén állunk meg végül. Mendes szorosan mögém lép, hátam mellkasának simul, míg karjai körülfonják derekam.

Hát akkor kezdődjön a koncert.