TNHMB //Shawn Mendes ✓

39.

Skylar

Részeg és táncoló fiatalok vesznek körül, miközben a szórakozóhely bárpultjánál üldögélek cukormentes teám társaságában. Nagyon jól érezem magam egyébként, elvégre ez az én lánybúcsúm, de kezdtem elfáradni így kicsit le kellett ülnöm. Nincs még késő, talán fél egy fele jár az idő, de Shawn mellett hamar átáll az ember bioritmusa.Mióta nem koncertezik vagy utazik  már 10-kor ágyban vagyunk, s most kicsit hiányolja ezt a szervezetem.

A pulton pihentetett telefonom képernyője pont abban a pillanatban villan fel amikor ránézek és az üzenet küldőjét látva automatikusan felkapom onnan.

Shawn: Ezek az idióták elhoztak valami sztriptíz bárba, nagyon kellemetlenül érzem magam. Legszívesebben elszöknék... Ráadásul azt hiszem le is fotóztak, szerelmem ha látsz valamit kérlek Briant öld meg ne engem. Szeretlek vigyázz magadra, otthon találkozunk. <33

Őszintén nevetek fel, miközben megingatom fejemet. Tudtam, hogy oda mennek, mert Bri dobott egy sms-t mielőtt elindultak volna. Alapjáraton lehet nem örülnék az ötletnek, de egyrészt ez egy legénybúcsú, másrészt tudom, hogy Shawn semmi olyat nem tenne, amivel megbántana.

Én: Tudok róla, érezd jól magad, de azért semmit a kéznek.. Szeretlek <33

Shawn: Az én kezeim csakis érted égnek.

Szemem forgatva zárom le a telefont, s folytatom üdítőm szürcsölését, mikor valaki óvatosan végigsimít vállamon. Érdeklődve pillantok felé, de a mellettem eddig üresen álló széken, most egy fiatal srác foglal helyet ezerwattos vigyorával. Nem néz ki rosszul, de Shawn szöges ellentéte. Szőke rövidre nyírt hajához tengerkék szemek társulnak, míg arcát borosta fedi.

-Egy ilyen szép hölgy miért szomorkodik? -Szólít meg kedvesen, miközben a pultra könyököl és feltűnően végigmér. Nagyon nem szeretem ezt a tenyérbemászó stílust.

-Csak fáradt vagyok. -Vonom meg vállaim lazán. Lassan menekülőre kéne fognom, mert semmi kedvem bájcsevegni.

-Még fiatal az este, meghívhatlak egy italra? -Mosolyodik el csábosan, de különösképp nem mozgat meg bennem semmit. Az ilyen srácok mért nem veszik sose a lapot?

-Nem, köszi. -Próbálok azért udvarias maradni, elvégre semmi olyat nem tesz, amivel kihúzná a gyufát. Mindkét keze a pulton pihen, s a tisztes távolságot is megtartja.

-Na legalább egy margarétát? -Dől egy kissé közelebb, miközben érdes újait combomra csúsztatja. Leheletéből áradó alkoholszag azonnal megcsap, amire önkénytelenül elfintorodok, majd reflexszerűen hajolok el, s lököm le kezét lábamról.

-Szerintem azt mondta, hogy nem kér. -Csendül fel egy számomra igazán ismerős hang, mialatt megérzem az ismerős érintést derekamon. Pattanásig feszült izmaim egy másodperc alatt kiengednek. Az idegen srác védekezően emeli magasba a tenyereit, majd egyszerűen feláll és arrébb sétál. -Jól vagy? -Huppan fel helyére a megmentőm, s mozdulatával együtt vezeti ujjait ugyan oda mint az ismeretlen, de ezúttal melegséget és biztonságot érzek.

-Mit keresel itt? -Kuncogok fel halványan. Shawn kisfiúsan megvonja vállait, mielőtt közelebb hajolna, hogy puszit nyomjon homlokomra. -Ugye nem szöktél meg a legénybúcsúdról? -Fűzöm össze karjaim magam előtt, felvont szemöldökkel. Vőlegényem édesen elmosolyodik, miközben ujjait enyémekre fűzi.

-Hiányzott a menyasszonyom, de nem szöktem meg. -Ingatja meg fejét vigyorogva. -Gyere táncoljunk! -Húz maga után a táncparkett felé és egészen addig nem tudom, hogy merre tartunk, míg ki nem szúrom barátainkat egy kupacban táncolni. A két "búcsú" teljesen összefonódott. Andrew két barátnőm között összevissza ugrándozik, korkülönbséget figyelembe sem véve. Lillán látom, hogy egy másodpercre sokkot kap, elvégre ő a legnagyobb Mendes fan akit ismerek, de aztán teljesen feloldódva fűzi karjait Connor nyaka köré. Vigyorogva mérem őket végig, de nem sokáig tudok figyelni rájuk, mert Shawn óvatosan simít végig derekamon és fordít maga felé. Kezei szorosan tartják hátam, együtt ringatózunk a zene ritmusára, mialatt tenyere egyre lejeb kalandozik. -Észveszejtő vagy ma.. -Duruzsolja olyan hangsúllyal, hogy nem csak gyomrom, hanem teljes testem is megremeg. Tudom, hogy bátorságában és nyitottságában az elfogyasztott Tequila is közre játszik,de most valahogy mégis élvezem. Hormonjaim teljesen felborultak, legszívesebben itt letépném róla az összes ruhát, de nem lenne okos döntés. -Le kéne lépnünk... -Suttogja fülembe, majd óvatos csókot nyom mögé. -Nagyon kívánlak Sky... -Szavaira óriásit nyelek, elvégre én testemben is elindult az a jóleső bizsergés. -Mit mondsz szerelmem? -Ad újabb puszikat nyakamon elhelyezkedő vékony bőrre. Gondolkodás nélkül ragadom karon és húzom egészen a szórakozóhely mellett elhelyezkedő sikátorig. Fogalmam sincs mennyi idő alatt törtünk át a tömegen, de sok időm nincs is agyalni rajta, hisz amint kiérünk hátam az épület falának csapódik. Kezei türelmetlenkedve siklanak végig testemen, s ujjai már ruhám alatt járnak, mikor beüt a felismerés és lendületesen lököm el. Shawn egy pillanatra megremeg, de aztán neki is leesik mi a fenét csinálunk. Nem tenne jót hírnevének, ha lefotóznák egy sikátorban ilyen szituációban. -Sajnálom.. -Húzza el ajkait kellemetlenül. Óvatosan megrázom fejem, s úgy húzom autóm irányába. Én is akarom, csak nem itt. Szó nélkül ülünk be a járműbe, s hajtok egy olyan helyre, ahol még egy árva lélek sem jár. Mendes értetlenkedve kapkodja fejét, de kezével végig combom cirógatja, amivel valljuk be nem segít abban, hogy az útra koncentráljak. -Sky állj meg. -Nyögi ki egy kietlen részhez érve, én pedig úgy teszek, ahogy mond. Szinte le sem állítom a motort, de övem már a srác által ki is kapcsolódik és pik-pakk az ölében kötök ki. Ajkaink heves táncot járnak, miközben ujjai erőszakosan, mégis jól esően fedezik fel testem. Csókunk meg sem szakítva kapcsolom ki övét, s engedem szabadjára férfiasságát. Shawn ledermed, de aztán másodpercek múlva már közösen mozgunk a kocsi anyósülésén. Már épp közel járok, s testem megremeg, mikor egy hirtelen mozdulat hatására kegyetlenül lefejelem az autó tetejét. A teljes varázs megszűnik, s nem marad más, csak egy fájó pont és a belőlem felszakadó hitetlen nevetés. Fejemet fogva hajolok barátom mellkására, aki egy pillanatra ledermed, de aztán mosolyogva csóválja meg fejét, miközben csókot nyom halántékomra. -Jól vagy? -Érdeklődik kedvesen visszafojtott nevetéssel.

-Soha többé kocsiban. -Dünnyögöm mellkasába. Shawn édesen felkacag, amivel engem is mosolygásra késztet. Kezei óvatosan cirógatják hátamat, mialatt én még mindig mellkasának feszülve pihentetem fájó kobakom. Annyira nem ütöttem be, de azért nem esett jól.

-Ne tagadd, hogy élvezted. -Duruzsolja fülembe, amitől testem újból megremeg. Ha akarnám se tudnám tagadni, de valljuk be nem ez volt a legokosabb ötletem az elmúlt pár évben együttvéve.

-Menjünk inkább haza. -Nyomok puszit nyakába, majd óvatosan lekászálódva róla, ülök vissza a vezetőülésbe és veszem az irányt otthonunk felé. A többiek biztos jól érzik nélkülünk is magukat és majd max hívnak egy taxit, de nekem sokkal érdekesebb terveim vannak az éjszakára, azzal a fekete kendővel, amiről már meséltem...