TNHMB //Shawn Mendes ✓

42.

Skylar

Hat hosszú-hosszú sok mindennel tarkított év telet el az esküvő óta.

Hogy hol tartunk most és mi történt ennyi idő alatt?

Madeline, első gyermekünk Shawn megérzéseivel ellentétben még is kislány lett és már elmúlt öt éves. Az idő csak úgy rohan és már csak kettőt pislogunk és első osztályba megy.

Második babánk, férjem imáinak eleget téve kisfiú lett. Andrew nem rég múlt két éves és most kezdtük el a bölcsibe szoktatást. Nem tudom melyikünk sírt jobban az első nap, de azt hiszem ezen is túl fogunk lendülni, mint ahogy mindenen Shawnal együtt, közösen. Sokat volt távol, még sem éreztem soha, hogy egyedül lennék a gyerekkel. Amikor csak tudott itthon volt, amikor nem, videó cseten olvasott mesét, a koncert estéken meg közösen néztük a gyerekkel az elő közvetítést.

Apropó Shawn és a karriere. Tegnap este ért haza hatodik lemezének turnéjáról, de mint mindig most is ezerrel dolgozik a következőn. Hiába tölti a következő hónapban a harmadik x-et, semmi sem tántorítja vissza attól, amit szeret. Mi pedig hihetetlenül büszkék vagyunk rá. Én pedig amellett, hogy  elsősorban anya vagyok, autista gyerkőcöknek tanítok zenét, amit eszméletlenül élvezek.

Most pedig, mosolyogva figyelem a homokozóban játszó csemetéket, mint ahogy az év 365 napján szoktam a délutáni szieszta után, de ezúttal más. A hintaágy óvatosan megrezzen alattam, ahogy férjem letelepedik mellém, s fejét vállamra dönti. Göndör fürtjei csiklandozzák arcom, ami még szélesebb vigyorgásra késztet. Szeretem az ilyen napokat. Ezek annyira békések. Shawn még mindig olyan babaarcú, mint hét évvel ezelőtt. Bár párszor megpróbált bajszot növeszteni, de én és a gyerkőcök rendszeresen lebeszéljük róla. Madeline már elég nagyszájú, ahhoz, hogy megmondja "Apa bénán nézel ki", míg a Andrew csak rázza buksiját, mikor szőrösen akar neki puszit adni. Megtudom érteni, mert kezdeteleges szakálla mindig kegyetlenül szúr, úgy mindenhol.

-Minden rendben veletek? -Érdeklődik kedvesen, mialatt tenyerét gömbölyödő pocakromra simítja. Reflexszerűen vezetem kezem kézfejére, s ujjaimmal apró köröket rajzolok rá.

-Minden rendben. -Mosolyodom el halványan. 16 hetes kismama vagyok harmadik gyermekünkkel. Úgy tűnik az a turnélátogatás elég sikeresen zárult. Az elején nem tetszett az ötlet, hogy a gyerekeket a nagyiékra bízzam, míg én elutazok Shawnhoz, de végül Karenék rábeszéltek és belegondolva nagyon is jól tették.

-Apa! -Eszmél fel Madeline, amint kiszúrja apukáját és őrült rohanásba kezd felénk, amihez persze Andrew is csatlakozik. Árgus szemekkel figyelem, melyikük fog elesni, míg férjem csak vigyorogva várja őket. Pillanatok alatt viharzanak hozzánk, s míg kislányunk egyszerűen behuppan apukája ölébe, addig Drew nyújtózkodva várja, hogy én vegyem ölembe, amit meg is teszek. Mad annak ellenére, hogy Shawn sokat volt távol nagyon apás, így az ilyen pillanatok mindig nagy örömben telnek.

Büszkén nézek végig családomon és szó nélkül figyelem, ahogy nagy dumás kislányunk megállás nélkül szövegel apjának. Temperamentumát határozottan tőle örökölte. Egy darabig lelkesen csacsog, de ahogy a nap lemegy, úgy csukódnak le szemecskéi is. Ez időközben kisfiunk is elaludt karjaimban, így óvatosan próbálok felállni, hogy bevigyem őt szobájába. Általában ragaszkodok a szokásos napi rendhez, de most kivételt teszek, hisz ez egy nem szokásos nap. Épp elrugaszkodok, mikor megérzem férjem érdes tenyerét csupasz combomon.

-Még egy kicsit. -Hunja le ő is szemeit, mialatt fejét visszadönti vállamra. Teljesen besötétedett, a gyerekek békésen szuszognak karjainkban, miközben mi a csillagokat kémleljük. Nagyon szép tiszta az ég. -Min gondolkozol? -Pillant fel rám édes mosollyal az arcán. Az évekkel vonásai mélyültek, de még mindig elképesztően fest.

-Emlékszel mit mondtam neked az oltárnál? -Biccentem felé kobakom felvont szemöldökkel.

-Megcsináltuk. -Bólint aprót jelezve, hogy ő is pontosan ugyan ezt gondolja.

Megcsináltuk.

Van egy gyönyörű családunk és nem is lehetnénk ennél boldogabbak.

----Vége ----