TNHMB //Shawn Mendes ✓

8.

Shawn

Három órája ülök a teraszon, kezemben gitárommal. Egy darabig zenélgettem, megpróbáltam kiírni ezt a rengeteg mindent, ami fejemben pörög, de végül ezzel sem jutottam semmire. Az elmúlt másfél órában csak néztem ki a fejemből. Annyira elbambultam, hogy a szomszéd néni kiabálása terített magamhoz, hogy megkérdezze jól vagyok-e. Margeret gyerekkora óta abban a házban él és én őszintén mondhatom, hogy a világ legrangosabb nénije. Szegényt nagyon sajnálom, mert családja egyáltalán nem látogatja, a férje meg három éve tavasszal elhunyt. Ő nem tudja, hogy ki vagyok. Nincs tv-je, nem használja az internetet és telefonja is csak vezetékes van. Számára csak a szomszéd srác vagyok, aki szépen énekel és felettébb sokat utazik. Egyszer játszottam neki, ő pedig könnyeit törölgetve közölte, hogy ezzel kéne foglalkozzak. Akkor elmeséltem neki, hogy igazából nekem ez a munkám. Örült neki, sőt tényleg azt láttam rajta, hogy büszke. A 21. születésnapom New Yorkban töltöttem, és igaz, hogy hónapokkal később, de mikor észrevette hogy itthon vagyok sütött nekem egy tortát. Annyira kedves és tiszta gesztus volt tőle, hogy zokogtam, mint egy kisgyerek.

-Tündérem, másfél órája ugyan azt a pontot nézed. -Csóválja meg fejét rosszallóan, miközben a telkeket elválasztó kerítésre támaszkodik. Tipikus nénis háló inget visel, rövid ősz haját pedig hátra fésülte. Szemeit barna keretes, celluxal meg ragasztott szemüvege fedte. Egyszer felajánlottam neki, hogy veszek neki másikat, de azt mondta manapság minden drága, ne költsem a pénzem ilyen apróságokra. Azóta azért kiderítettem, hogy milyen kellene neki és várom közelgő születésnapját, hogy oda is adhassam. -Mi a baj?

-Miért nem tetszik aludni ilyenkor? -Pillantok felé halvány mosollyal. Az idő már jóval éjfél fele járhat, ha nem múlt még el. Olyan sötét van, mint egy zsákban csak konyhámból szűrődik ki némi fény.

-Tetszik nem tetszik.. -Forgatja meg szemeit, jelezve nemtetszést. Párszor mondta már, hogy tegezzem, de nem megy. -Öreg vagyok és rossz alvó. - Legyint, amolyan velem te ne törődj stílusban. -Szóval mi a baj?

-Át tetszik jönni? -Húzom keskeny vigyorra ajkaim, mialatt magam mellé helyezem hangszerem. Margeret megrázza fejét, de közelebb lép egyet és teljesen a kerítésnek simul. Kezeit megtámasztja tetején, állat pedig kézfején. Mogyoró szín szemei, még a sötétben is érdeklődően csillognak. -Szerelmes vagyok. -Sütöm le szemeim.

-És ez olyan nagy baj? Tán nem szeretnek viszont? -Érdeklődik kedvesen, fejét lágyan ingatva.

-Fogalmam sincs ő mit érez. -Biggyesztem le szám, mialatt felnézek a virító holdra és az ezer egy csillagra. Mikor Sky Németországba ment én pedig turnéztam mindig azzal nyugtattam magam, hogy ugyan azok a csillagok alatt fekszünk. -Azt mondta én voltam az első szerelme.

-Ó drágám, az első szerelem sose múlik el. -Fejét halványan megrázza, mielőtt mesélni kezd. -Tizenhárom voltam, mikor beleszerettem Philipbe. 60 évig voltunk házasok. Ő volt az első szerelmem. -Mosolyodik el az emlékek felidézésére, majd leemeli szemüvegét, hogy letörölhesse könnyeit. A történetre és a nő könnyeire az én arcomon is legurul egy vékony csepp. -Holnap sütők valami finom sütit neked és elviszed a hölgynek. -Vált hirtelen témát, hangjából eltűnik a szomorúság, ami még jobban megmosolyogtat és amitől szívemet melegség járja át.

-Margeret maga egy angyal! -Biccentem oldalra fejemet, majd felállok, hogy megölelhessem. A kerítésen keresztül karolom át vékony és gyönge testét.

-Drágám. -Simít végig ráncos ujjaival arcomon. -Skylar megérdemel egy olyan srácot, mint te. -Ledermedek, de ez nem az a rossz érzés ledermedés, hanem szimplán nem tudom, hogy még is honnan tudja a lány nevét.

-De még is honnan? -Kérdezek rá eltátott ajkakkal. Hatalmasokat pislogok, de a néni felkuncog, s újból legyint egyet.

-Valahogy máshogy csillogott a szemed minden alkalommal, mikor róla beszéltél. -Vigyorodik el szélesen. -És most is így csillog.

Skylar

Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Meghan tanácsára végig hallgattam Shawn albumjait sorban és basszameg. Gyors fejmatek után kellett rájöjjek arra, hogy a Lost in Japan akkor íródott, mikor én Japánban játszottam egy hangversenyen. Ez azt jelenti, hogy a SM3-on is vannak dalok, amik rólam szólnak.

Fél kilenc körül jár az idő, ami azt jelenti Németországban már délután fél négy van, így úgy döntötök felhívom Nelet.  Briannél vagyok, mivel apu üzleti úton van, anya pedig a nagyinál, mert sajnos nincs jól. Bátyám szerencsére már vagy egy órája egyedül hagyott, mert reggelizni viszi barátnőjét. Bri általában Shawnnal utazik és olyankor keveset látja Meget, így mikor itthon van sok időt töltenek együtt, amit nem bánok. Legalább nem volt itt, mikor rám jött egy random sírógörcs. Borzalmasan érzem magam. Egy ribancnak, mert azt mondtam Shawnnak, hogy szerettem, majd megcsókoltam, játszva az érzéseivel, de az sem segít ezen, hogy újra megakarom tenni. Érezni akarom édes ajkait az enyémeken.

Fejem lassan felrobban. A nappaliban ülve tárcsázom legjobb barátnőmet facetimeon, de amint meglátom magam a kamerán keresztül elszörnyedek. Hajam összevissza áll, szemeim a sírástól felpuffadtak, egyedül pizsamám néz ki valahogy.

- Haló Mädchen! -Szól bele vidáman, félig kilógva a kamerából. Kis idő múlva lehuppan íróasztalához és kitámaszt valahova. Újból rám emeli tekintetét, de ezúttal elkerekednek szemei. -Azt a kutya de szörnyen nézel ki! Mi a fene történet? -Vált át angolra. Nele pontosan olyan jól megértetni magát angolul, mint én németül, így gyakran keverten beszéljük a nyelveket.

-Köszi! -Húzom el ajkaim, mialatt kezemmel megigazítom vörös tincseim. Talán egy fokkal jobb lett. -Shawn Mendes történt. -Fújom ki mélyen a levegőm. Nele szereti a zenéit, de közel sem akkora fan, mint Lilla a volt szobatársam, így mikor elmondtam neki, hogy a sráccal barátok vagyunk, később pedig azt is, hogy szerelmes voltam belé teljesen lazán kezelte. Lillának semmit nem kellett mondanom, ő csupán a vezetéknevemből és a követéseimből kitalálta mi van. Shawn akkor még nem követett instán, de bátyám igen és nem volt visszaút.

-Mit csinált a szívtipró?

-Szívet tiport! -Vágom rá egyből, mielőtt bármi reakciót társíthatna kérdéséhez. Heves kirohanásom után oldalra biccentem a fejemet, majd elmeséltem mindent, ami történt. Nele szó nélkül hallgat végig, folyvást bólogatva, aztán miután befejez beszélni kezd.

-Szóval azt mondta, hogy te vagy az első szerelme? -Kérdez vissza, válaszul csak határozottan bólintok. -Te pedig, azt hogy ő volt, majd megcsókoltad?

-Igen. -Biccentek kelletlenül. Más szájából ez így még rosszabbul hangzik.

-Te megcsókoltad Shawnt? -Hallatszik fel Brian hangja mögülem, bennem pedig megfagy a vér. Nem tudom mikor jött haza, nem tudom mennyit hallott. Nem merek rá nézni, ledermedten pislogok legjobb barátnőmre, aki hasonlóan cselekszik, mint én. Ő sem mer egy szót sem szólni, de nem is kell mert bátyám újból megszólal. -Ti komolyan csókolóztatok? -A válasz határozottan igen, de képtelen vagyok kimondani. Gyomrom remeg, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. -Le is feküdtetek? -Tesz fel egy újabb kérdést, mire viszont azonnal válaszolok.

-Nem! -Mondom, de többet nem tudok hozzáfűzni, könnyim újból patakzani kezdenek. Brian megsemmisülve áll egy darabig, végül lehuppan mellém és szorosan magához ölel. -Ne haragudj rá! -Szipogom pólójába. -Nem az ő hibája, az enyém. -Védelmezem azonnal a srácot, elvégre ez az igazság. Bri óvatosan megcsóválja fejét, aztán eltol magától és ujjaival letörli könnyeim.

-Ne sírj már prücsök. -Ingatja fejét halvány mosollyal. -Én nem haragszom senkire. -Őszintének tűnik, nekem pedig hatalmas kő gurul le mellkasomról. -Te és Shawn mi? -Löki meg vállam barátságosan, vigyorogva.

-Nem tudom. -Törlöm le könnyeim. -Nem tudom, mit érzek.

-Nem is kell rögtön hozzá menned. -Biccenti oldalra a fejét, mialatt tenyerét vállamra vezeti. -Csak ne játssz vele.

-Eszem ágában sincs.