TNHMB //Shawn Mendes ✓

5.

Skylar

Komásan, de vigyorogva sétálok le Shawn konyhájába. Nem tudom mennyi az idő vagy, hogy mennyit aludtam a srác ágyában nélküle, mert mire felébredtem már nem volt mellettem, de azt igen, hogy valami készül. A nappalit és vele együtt a konyhát belengi a tojás és bacon illata, illetve a srác kellemes dúdolása. Mikor a konyhába érek háttal áll nekem, még mindig póló nélkül és reggelit készít. Ismerős dallomot dúdolászik, majd kis idő múlva énekelni is kezd.

-Where were you in the morning, baby? -Énekelgeti magának, miközben csípője idétlenül mozog összevissza. A dalválasztás számomra kissé érthetetlen, de úgy tűnik a srácnak jó kedve van, ami engem is megmosolyogtat.

-Ezt nekem kéne kérdeznem. -Szólalok meg háta mögött a pultra támaszkodva. Shawn hangomra megugrik, mire felkuncogok. Mendes vigyorogva, fejét rázva fordul felém kezében a serpenyővel.

-Kész a reggeli! -Emeli meg még jobban az edényt. -De fel akartam vinni! -Biggyeszti le ajkait, majd a szekrényhez lép, hogy kivegyen belőle két tányért. Az egyiket elém rakja, míg a másikat a mellettem elhelyezkedő szék elé. Hasam morogni kezd, hogy jelezze nekem, ne csak nézegessem, hanem szedjek is a rántottából. Lelkesen szúrom villámra az első falatot, majd a következőt és a következőt. Nekem egy kicsit sós, de nem akarok panaszkodni, elvégre csak azért kelt fel előbb, hogy reggelit készítsen nekem. Mikor elfogy tányéromból adagom, szemtelenül lopok a srácéból egy falatot. Shawn épp reagálna, de csöngetnek. Szó nélkül törli meg kezét és indul az ajtó felé, de még visszafordul, két ujjával először saját szemei felé mutat, majd felém jelezve, hogy figyel engem. Érdeklődve várom ki jött ilyenkor, de mikor meglátom bátyám széles mosolyát egy pillanatra megremeg a gyomrom. Brian meglepetten mér végig. Na igen. Az hagyján, hogy itt vagyok, de az, hogy Mendes pólójában és nadrágjában ülök a konyhájában teljesen levágós, hogy itt is aludtam. Nem, mintha történt volna bármi is.

-Hát te? -Vonja fel egyik szemöldökét, majd lehuppan mellém és egyszerűen neki lát Shawn maradék rántottájának.

-Hé azt még megettem volna! -Szól rá, de már késő Bri eltüntette a reggelit.

-Itt aludtam. -Vonok vállat, mintha teljesen természetes lenne. Kiakadást nem várok, de valami felettébb hülye kérdést igen, de nem mond semmit, csak biccent egyet jelezve, hogy értette. -Csináljak még neked? -Pillantok most a házigazdára, aki mellettem könyököl.

-Nem kell köszönöm. -Mosolyodik el kisfiúsan, ami hihetetlenül aranyos.

-Mit csináltok ma fiatalok? -Vigyorodik el szélesen bátyám, aztán állát megtámasztja összekulcsolt kezein.

-Mi a terved? -Kérdezek vissza sokat sejtően. Briannak már biztos van program ötlete, így felesleges bármi mást válaszolni erre a kérdésre.

-Woodbine? -Vonogatja szemöldökeit, válaszunkra várva. Lopva Shawnra pillanatok, aki ugyan így tesz, majd egyszerre bólintunk. -Akkor strandolunk! -Lelkesedik tenyereit összecsapva.

-Elviszel? Ez összes cuccom nálad van! -Pislogok kiskutya szemekkel Brire, de használ. Három éves korom óta töretlenül használ.

-Biztos így mész utcára? -Mér végig Mendes nevetve. Rövid nadrágja térdem alá ér, míg pólója combközépig. Úgy nézek ki, mint Billie Eilish, csak egy sokkal bénább verzióban. Mondjuk a wishesben.

-Miért nem tetszik? -Kérdezek vissza kapásból, amivel meglepem. Szava egy pillanatra elakad, végül összeszedi gondolatait és megszólal.

-Egy kukászsákban is tetszenél Skylar. -Szavai megvigyorogtatnak, azzal a mosollyal lépek ki a házból, ahol már Brian vár, hogy hazavigyen. Autója fél méterre áll a kaputól, még is elég távolság ahhoz, hogy felvillanjon egy vaku. Francba.

Shawn

Izgatottan várom, hogy mind a tengerpartra érjünk. Végül több autóval jöttünk, mert még mindneki felvett valakit. Húgommal és barátjával az oldalamon sétálok le a partra és élvezem a napot a bőrömön. Végre nem kell semmi miatt aggódom egy darabig. Amint közelebb értünk a tengerhez azonnal kiszúrom kis társaságunk. Brian szokásos nadrágját viseli, ahogy Meg is a megszokott fekete bikini szettet. Skyra vezetem a tekintetem és egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. Fehér bikinit visel, ami kiemeli napbarnított szeplős bőrét. Vörös tincseit laza kontyba fogta még gyönyörű szemeit egy napszemüveg alá rejtette. Vigyorom sokkal jobban kiszélesedik, miközben feléjük haladunk. Aaliyah az utolsó pár métert szaladva teszi meg, hogy karjaiba zárhassa Skyt. Világ életükben barátok voltak, húgom egyszer még meg is látogatta Németországban. Nekem is meg kellett volna. Nagyon hiányzott, de nem mertem csak úgy oda állítani vagy felhívni, így inkább csak írtam neki, illetve a tőle kapott üzeneteket olvasgattam. Andrew egyszer még egy repjegyet is vett nekem, de végül nem mentem el. Fogalmam sincs miért. Talán, mert azt reméltem érzéseim elmúlnak, ha nem látom. Nem múltak, szóval feleslegesen sanyargattam magam.

-Föld hívja Shawnt! -Lengeti meg előttem apró tenyerét, aki miatt elvesztem gondolataimban. A többiek már bementek a vízbe, csak mi ketten ülünk a hatalmas pokrócon. Elmosolyodok, úgy fordulók Sky felé, ő pedig édesen felkuncog. Imádom hallgatni a nevezését.

-Szóltál? -Simítom meg tarkómat zavarodottan. Szegény remélem nem valami fontos sztorit mesélt, mert teljesen elkalandoztam.

-Elmeséltem a fél Németországi életem, de semmi baj Mendes. -Vonja meg vállait sértetten, majd napszemüvegét hajából szemeire tolja és elterül a pokrócon.

-Ne haragudj, teljesen elkalandoztam.. -Kezdek azonnal magyarázkodni, de ő csak hangosan felnevet. Nem is haragszik, csak beetetett. Na meg állj Craigen! -Szerinted ez vicces? -Kapom szívemre kezem tetetett szomorúsággal. Skylar továbbra is csak könnyedén kuncog.

-Látnod kellett volna az arcod! -Fuldoklik tovább, de én már a bosszút tervezem. Ördögi vigyorral indulok meg felé, mire ledermed. Próbál arrébb kúszni, de elkapom derekát és csikizni kezdem. Skylar felváltva nevet, visít és kiabálja a nevem, ami valljuk be kicsit megmozgatja a fantáziám. Mikor már úgy gondolom kellően bosszút álltam rajta, feltápászkodom a földről és vigyorogva kezet nyújtok a lánynak. Skylar keresztbe font karokkal, szúrós szemekkel pislog rám egy darabig, de végül elfogadja a segítséget és felhúzom.

-Jössz? -Biccentek a víz felé, miközben közelebb lépek egyet a tengerhez. Utálom a nyílt vizeket, de ha már itt vagyok nem hagyom ki a fűrdőzést. Hirtelen felindulásból nyújtok kezet neki, amit gondolkodás nélkül fogad el, így kézen fogva sétálunk be a vízbe. A hőmérséklete egész kellemes, így gond nélkül haladunk társaságunk felé. Brian és Connor épp civakodnak valamin, míg húgom és Meg rajtuk nevetnek.

Hihetetlenül hálás vagyok a barátaimnak az ilyen napokért. Amikor elfelejtetik velem a sok szart vagy csak éppen azt, hogy ki is vagyok az emberek nagy részének. Nekik megmaradtam Shawn, a szomszéd utcából és az sokat jelent.

A világon mindent.