XXXII.

422 35 20
                                    

Teltek múltak a napok, hetek. Mióta visszajöttünk Disneylandből, Amanda próbál rábeszélni, nézzük meg együtt a filmeket. Végül már nem maradt több kifogásom, időm is volt és talán kíváncsiságom is felülkerekedett rajtam, belementem.

-Én komolyan nem hiszem el, hogy nem láttad őket! - kezdte nem túl csendesen a lakásán keresztül lépkedve. Szürke pólót viselt, felette fehér inggel, bő nadrággal. Rajtam pedig világoskék garbó és szövetnadrág volt.
Vállat vontam.
-Az árvaházban nem igazán volt alkalmam rá.
-Igaz - felelte ajkába harapva. - Egyébként nem baj, hogy hívtam másokat is?
-Másokat? - értetlenkedtem.
-Mármint Marguerite-et, aki pár órája érkezett Párizsba, Mia-t és René-t.
-Kevin? - kérdeztem vissza.
-Dolgozik, tudod az új cégnél.
-Túl sokat vállal magára, nem mondtad még neki? - kérdeztem nevetve.

A férfi pár hete jelentkezett egy modern, elektronikai céghez és felvételt is nyert. Persze emellett nem hagyott fel az újságírói karierjével.

-Azért remélem e miatt nem romlott meg a kapcsolatotok - mondtam halkabban.
-Nem - felelte Amanda, mire be is értünk a szobájába.
-De ha mégis, csak szólj. Tuti rá tudom bírni, hogy kevesebbet robotoljon.
-Annyit melózik, amennyit akar - ült le a földre. - Hogyha pedig nem szeretne időt szentelni rám, akkor ő döntött így. De erről még szó sincsen! Tökéletesen jó kapcsolatban élünk. Apropó kapcsolat. Mi van Mr. Hunsforddal?
-Levelezünk - foglaltam helyet törökülésben barátnőm mellett. - Csak...hiányzik - mondtam ki. - Tudom, butaság, azonban nem tölthettünk el egy napot sem együtt, miután bevallotta, szeret. Azóta pedig eltelt majdnem két hónap. A levelek amiket ír, csodálatosak és mindent elmondanak amit csak tudni szeretnék...
-De mégsincs itt - fejezte be Ami mondatomat, mire bólintottam.
Barátnőm elvette a távirányítót, amely mellettem volt és a tévé felé nézve - amely a falon foglalt helyet - nyomkodni kezdte. Hirtelen megszólalt a csengő.
-Kinyitod? - kérdezte tőlem, mire felpattantam és válaszul kimentem a szobából ajtót nyitni.
-Sziasztok - erőltettem mosolyt arcomra, mikor begláttam Mia-t és Renét. - Gyertek beljebb.
Mia rövid, fekete, ujjatlan pólót, rá egy sötét, hosszú kardigánt, alá egy hosszú, zöld szoknyát vett fel. Barátja pedig fekete rövid ujjút, zsebekkel teli szintén ugyanolyan színű nadrágot, fekete csizmát és pufók kabátot tartott a kezében.
Beengedtem őket és megvártam, míg lehúzzák lábbelijüket, aztán megmutattam nekik az utat. Közben újra csengettek, így visszamentem.
-Rose! - kiáltotta Marguerite és nagy hévvel ölelt át.
-Marguerite, salut! - viszonoztam ölelését. - Hogy vagy?
-Jól, és te? Mr. Hunsford még mindig nem jött vissza? Kevin állandóan dolgozik! Amanda hol van? Mit fogunk nézni? Mia is itt van? És René? - rohamozott meg a kérdésekkel.
-Mr. Hunsford nem jött vissza, igen, Kevin túl sokat dolgozik, Amanda a szobában van, fogalmam sincs, hogy mit fogunk nézni, Mia itt van és René is - válaszoltam egy levegővel, mire a lány bejött.
Amanda szobája felé vettük az irányt, miután a lány letette a kabátját. Pántos, virágos fehér póló volt rajta, farmernadrággal, amely ki volt szakítva térdénél.
-Mit nézünk? - kérdezte belépve a helyiségbe Marguerite.
-Ez egy szuper kérdés - nézett felé barátnőm. - Hogy vagy, Marguerite?
-Köszi, jól. Ti? - nézett szét.
Miután mindenki megerősítette, jól van, a lány lehuppant a földre Mia mellé és beszélgetésbe elegyedtek. Én Ami mellett foglaltam helyet.
-Akkor, ki mit javasol? Légyszívesebben valami horrort néznék, de Rose miatt muszáj belekezdenünk legalább egy Disney filmbe. Később pedig szeretném átrendezni a lakást szóval jól jönne a segítség.
-Ezt nem is mondtad - állapítottam meg.
-Elfelejtettem volna említeni? - tette fel a kérdést magának.
-Nézzük az oroszlánkirályt - szólalt meg René.
-Hmm, az nem hercegnős... - gondolt bele Ami.
-Pont azért - nevette el magát.
-Szuper! - kapta fel a fejét Marguerite.
-Oké, abba halál is van - vont vállat barátnőm.
-És az miért is jó? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.
-Mert nem minden happy end - válaszolta Amanda.
Sóhajtva ingattam fejemet, mire a szőke nő már a távirányítóhoz is kapott és beírta a film címét.
El is kezdtük nézni. Állatokról szólt és volt benne egy dal, amit mindenki tudott kívülről, szurikáta és varacskos disznó énekelt. A nevüket nem jegyeztem meg. Nem volt olyan rossz, sőt egészen jó volt.
-Nem bírom Zorzont - szólaltam meg, mikor a film véget ért.
-Zordon, Rose, Zordon! - kiabált le barátnőm.
-Igen, igen, Zordon - magyarázkodtam.
-Pedig nekem ő a kedvencem - mondta René.
-Nekem is, tök jó karakter - válaszolta Amanda. - Vagy Shenzi, a hiéna, tudod Rose.
-Nagyon furák vagytok - jegyeztem meg.
-Én Nala-t szeretem - szólt Marguerite.
-Én is, de Timont és Zazut is - felelte Mia.
-Rose, rajtad a sor, ki a kedvenced?
-Nem tudom igazából annyira nincs...
-Reménytelen vagy - csóválta a fejét barátnőm.
-Mingyárt jövök, addig találjátok ki, mit nézünk következőnek - állt fel René és kimenet.
-Mit gondoltok róla? - kérdezte hirtelen Mia.
-A filmről? - kérdeztem vissza. - Hát...
-Nem, nem a filmről, Renéről.
-Szerintem kedves - mondta Marguerite. - Vicces is és örülök, ha boldog vagy.
-Jófej, de azért férfi, szóval vigyázz vele - válaszolta Ami.
-Rose?
-Egyetértek - jegyeztem meg csendesen.
-Mit nézünk? - lépett be a férfi .
-Aranyhaj! - vágta rá Amanda.
-Merida! - kiáltotta egy időben vele Mia.
-Jégvarázs! - szólt egyszerre velük Marguerite.
-Ömm...oké - nevette el magát. - Úgy látom nem tudtatok dönteni. Rose?
-Tessék? - néztem fel a férfira.
-Mit nézzünk?
-Nem ismerem őket.
-Csak mondj egyet.
-Akkor...legyen az aranyhaj.
-Jó választás.
-Bár nincs benne herceg - fűzte hozzá Ami, miközben elindította a mesét.
Nos állíthatom, hogy ez tetszett. Nagyon tetszett. A történet aranyos volt és a karakterek is.
-Na, Rose? - fordult felém Ami.
-Ez igazán érdekes volt! - mosolyodtam el.
-Kedvenc?
-Aranyhaj, azt hiszem.
-Nekem tuti, hogy az anyja.
-Igen, nagyon jó karakter! - vágta rá René.
-Pascal is nagyon cuki - felelte Marguerite.
-És Maximus! - mondta Mia is.
-Rendben, megnéztünk két filmet is, mostmár segíthetnétek átrendezni a lakásomat - állt fel Amanda.
-Pontosan mit akarsz átrendezni?
-Főleg az előszobát és a nappalit - felelte, majd kinyitotta az ajtót, ki is támojgott rajta, mire mi követtük.
Rose, fogd meg azt a virágot és tedd oda - mutatott egy teljesen másik helyre.
-Ó, ez milyen virág? - kérdeztem a lila növénye tekintve, amely az asztalán foglalt helyet egy cserépben.
-Kevintől kaptam, sisakvirág - felelte mellékesen.
-Az mérgező, nem? - ráncoltam össze a homlokomat.
-Na és? - vonta meg a vállát. - Nem azt kértem, hogy edd meg!
-Oké, oké! - néztem furcsán rá és áttettem a növényt oda, ahova mutatta.
A szobák átrendezése körülbelül úgy zajlott, hogy barátnőm megmondta, mit hova tegyünk, mi pedig pakoltunk. Persze azért jól szórakoztunk közben. A végeredmény az lett, hogy mindent visszapakoltunk az eredeti helyzetébe, mert Amanda-nak nem tetszett az átrendezett szobák látványa

Szerelem Párizs utcáinWhere stories live. Discover now