Szerelem Párizs utcáin

LV.

Vészjóslóan szemléltem a kezemben tartott készüléket, amely kicsengett.
-Rose! Micsoda meglepetés! - hallottam meg barátnőm szokásos szarkasztikus hangnemét. - Azt hittem, már el is felejtetted, hogy élek - piszkált tovább, ám nem voltam abban a hangulatban, hogy ezt élvezzem.
-Szia, Amanda - szóltam bele nehézkesen.
-Tudtam, hogy a segítségem kell - szinte láttam magam előtt diadalittas vigyorát. - Mármint nem rosszból, tuti hívtál volna máskor is... na mindegy. Kinek ne kéne a segítségem? Szóval, mi van? - tette fel kicsit sem szolidan a kérdést.
-Bál lesz, ma- arcomról továbbra is baljósan sütött le tekintetem.
A szobám ablakában vesztegeltem mobilt tartva fülemhez. Fél nyolc; a digitális óra ennyit mutatott telefonomon; a természet megkezdte ébredési folyamatát, ellentétben az emberekkel, akik már legalább két órája talpon voltak.
-Szuper! És mi lenne a feladatom? Odarepülök, megtáncoltatom Mr. Hunsfordot és jövök vissza Párizsba?
Aki azt hiszi, Amanda Dupont bármit is komolyan tud venni, az téved.
Csöndben maradva figyeltem a borsózöld gyepet, s annak öntözési folyamatát.
-Oké, bocs. De komolyan, mit vársz tőlem? Tudod, hogy nem az én műfajom. Persze örülök, hogyha ez boldoggá tesz meg minden...
-Tudsz táncolni - érveltem halkan.
-Ez egy helyes megállapítás, Rose Moticelli.
-Amanda! - felszakadt minden eddigi kötél, amely a feszültségnek köszönhetően visszatartott: elnevettem magamat.
-Azt hittem, már megátkoztak, azért vagy ilyen csöndben!
-Bál lesz és nem tudok táncolni! - mondtam ki végre.
-Tessék? Na igen, ez egy apró bökkenő. Miért nem hívtál hamarabb?
-Mert tegnap tudtam meg! Mr. Hunsford elfelejtette!
-Mr. Hunsfordnak bármi is kimegy a fejéből? Érdekes...
-Ne pszichologizáld túl, szükségem van rád!
Az utóbbi időben barátnőm elkezdett foglalkozni a pszichológiával, a tudást pedig, melyet összeszedett Marguerite-en töltötte ki (bár másoknál is próbálkozott).
-Mit tudnék csinálni? A keringő nem megy túl jól, utoljára gimibe táncoltam. Arra emlékszem, hogy tüntettünk a fehér ruha ellen és a párom a suli legmenőbb csávója volt és nyilván értem epedezett, kiharcolta, hogy együtt táncolhassunk. Egyébként mire a perdülés-fordulásra került a sor, ténylegesen egy pár lettünk. Jobban nézett ki, mint Kevin - morfondírozott. - És kevésbé volt unalmas.
-Nem tudod leírni a lépéseket? - kérleltem.
-A lépéseket? Ki emlékszik már arra? Sajnálom Rose, nem tudok a segítségedre lenni.
-Akkor mit tegyek? - pánikolva lótottam-futottam ide-oda a szobában.
-Esetleg szólhatnál Mr. Hunsfordnak? - említette meg a legegyértelműbbnek tűnő választ.
-Nem. Nem. Nem - ismételgettem.
-Mégis miért nem? Tuti megérti.
-Igen, viszont Mr. Hunsford...Annyira okos és így is mindent jobban tud nálam és...
Hiszen nem hatalmasabb nálam. A herceg is egy ember, egy férfi, akit ráadásul szeretek is. Nem becsülhetem túl, neki is vannak hiábái, ő sem lehet tisztában mindennel.
-Ahj, Rose - magam előtt fellebbent barátnőm fejcsóválása. - Nem tudok mást mondani. Vagy...Nézz tutoriált!
-Tuto...Micsodát?
-Tutorial. Ha beírod YouTube-ba, hogy waltz tutorial, biztos kihoz valamit. Nem nagy cucc!
-Ó...rendben. Köszönöm, Amanda.
-Nem sokat tudtam segíteni, de azért szívesen. Most hangoztathatod, hogy én vagyok a legjobb barátnő és imádsz mert mindig itt vagyok, mikor kellek és...
Rendkívül jót derültem Amin, aki durcásan elhallgatott.
-Na mindegy, talán majd máskor... - hervadt le kedve. - Persze élőben azért jobb. Ha hazajössz, növeld az egómat, ami már ház nagyságú, oké? Na, most mennem kell, mert itt van Marguerite meg Mia és éppen sütnek, igen, kedd reggel, mert Marguerite-nek ilyen szünnap van, Mia meg unatkozott és a végén még porig égetik a konyhámat, ha nem vigyázok!
-Üdvözlöm őket - feleltem somolyogva, ám barátnőm ügyet sem vetve kiabált ki, rakta le a telefont.

Háromnegyed nyolc. A készülék ennyit mutatott. Teljes pompámban roskadtam le megvetett ágyamra. Mondjam meg Mr. Hunsfordnak, hogy nem tudok táncolni? Nem, azt nem tehetem. Nem lehet. Inkább megtanulok. Beírtam az Amanda által ajánlott címet és megnéztem pár videót, amelyekben leírták, hogyan, mikor, hova kell lépni. Nem megy! Nekem ez nem megy, képtelen vagyok rá! Ó, és ez az első megjelenésem a társaságban!