LXIX.

228 19 14
                                    

Théodore Dupont olyan dolgokat sorolt fel, melyek hallgatának következtében a legtöbb ember azonnal nyakába ugrott volna. Marguerite viszont nem nyitott ajtót, én pedig, mikor a férfi feltápászkodott, már el is suhantam előző helyemről. Théodore szereti Marguerite-et, ez biztos, hiszen ki is mondta. Minden nap a lány ajtaja előtt fog vesztegetni? Erős ígéret, az bizonyos.
Nem lett volna szabad kihallgatnom ezt az önvádaskodó monológot, mégis ott ácsorogtam, moccani sem mertem... Nem rám tartozik, ez az ő ügyük, soha többé nem hallgatok ki senkit!
Szerda délutánra jegyet vettem a Théâtre de Paris-ba, hiszen megígértem, hogy megnézem Daniéle-t, hogy hogyan szerepel. Utoljára pedig hónapokkal ezelőtt lehettem színházban, tehát kapóra jött az alkalom. A Le Porteur d'Histoire-t, vagyis A történelem hordozója című darabot játszották; a honlapon lefoglalhattam a jegyet, láthattam, új ismerősöm részt vesz benne. Hamarabb mentem be a szerkesztőségbe, ugyanis a az előadás kezdete négy óra volt.
-Rose, szia! - üdvözölt fel-le ugrálva izzó, vörös hajú titkárnőm.
-Mia, szia, hogy vagy?
-Remekül! Képzeld, Marco majd jön megint Párizsba! Sajnos csak június közepe felé, de a szülinapomig tuti marad! Mondtam már, hogy rák? Július tizenötödikén született!
-Jól hangzik - bólogattam az asztalom felé igyekezve. - Kellene a tanácsod, Mia - vallottam be. - A segítséged.
-Igen? - hatalmas szemeit rám függesztette. - Az enyém?
-Igen, a tiéd. Tudod, Amanda és Kevin...
-Á! - értette meg. - Ami szerint Kevin nagyon unalmas - emlékezett vissza.
-Tudom, hogy szeretik egymást - bizonygattam.
-Tényleg? - kérdezett vissza.
-Meg vagyok győződve róla!
-Összehozzuk őket? De izgi! Mikor? Hogy?
-Igen, ez lenne...
-Tudom, tudom! - vágott szavamba. - Zárjuk be őket egy szobába, és ne engedjük ki addig őket, amíg nem beszélik meg a dolgokat!
-Ez kicsit erőszakosan hangzik, nem gondolod?
-Áh, dehogyis! Jó, persze, addig nem kapnak se inni, se enni, de...
-Amanda inkább éhen halna, minthogy kibéküljön Kevinnel - morfondíroztam.
-Ez igaz - nevetett önfeledten Mia helyet foglalva, majd felém fordulva. - Várj! Ami biztos, hogy választaná a halált Kevin helyett. Vagyis...
-Vagyis? - nem értettem, hova szeretne kilyukadni.
-Azért egyszer csak beadja a derekát. Két-három nap után.
-Ez igaz, talán egy szót szólna Kevinhez ennyi idő elteltével.
-Amanda nagyon okos, de tudod mit, Rose? Túljárunk az eszén!
-Igen? - hitetlenkedtem.
-Csak úgy kell gondolkodnunk, mint ő.
-Ez nehéz, hiszen mi nem vagyunk Amanda Dupont.
-Mit csinálna, hogyha már nem akarna tovább abban a szobában lenni azzal a szerinte förtelmes emberrel?
-Nem is tudom... Kiveti magát az ablakon?
-Ez is egy lehetőség - kacagott. - Másra gondoltam - folytatta. - Amanda mindig megkapja amit akar. Ha azt akarja, hogy onnan kikerüljön, ki fog kerülni bármi áron. Bármi áron, vagyis hazudni fog.
-Hazudni fog?
-Igen!
-Amanda nem hazudná azt, hogy szereti Kevint. Mi lesz Kevinnel? Bár talán kompromisszumot kötne barátnőmmel, hogy kijusson.
-Pontosan! Egyezséget kötnek, mint a filmekben! Eljátszák, hogy együtt vannak, hogy kijussanak, bosszúból elhitetik velünk, hogy szeretik egymást, aztán pedig majd szakítanak.
-Ez nekünk nem jó, Mia...
-Dehogynem! Mert ha eljátszák, hogy együtt vannak, egymásba fognak szeretni!
-Igen?
-Igen! Minden filmbe így van!
-Ha szeretnéd, megpróbálhatjuk, bár kétlem, hogy...
-Ma Marguerite is jön, biztos, hogy segít! Hozzád csalogatjuk őket, be a szobádba. Van kulcs hozzá, ugye? Tökéletes! Ami lehet, hogy megpróbálná összekötni a ruháidat, kilógatni az ablakon és elszökni - merengett. - Majd megoldjuk!
-Rendben, ha te mondod - adtam át az irányítást Mia-nak.
-Működni fog, Rose! Én biztos vagyok benne!
-Mia, Marguerite beszélt azóta Théodore-ról?
-Théodore? Nálunk ő már nem létezik. Megbántotta Marguerite-et és ezért sohasem bocsátunk meg neki!
-És mi lenne, ha Marguerite megbocsátana? - puhatolóztam.
-Miért tenné? Théodore pedig ha bocsánatot is kér, semmit sem ér! Bár Marguerite... Ahj, igen, ha Théodore bocsánatot kérne, tuti megbocsátana neki előbb vagy utóbb.
-Théodore Amanda-nál lakik egyébként.
-Tényleg? Tudod, nem is érdekel. Kihasználja Amit is? Milyen galád!

Szerelem Párizs utcáinWhere stories live. Discover now