Szerelem Párizs utcáin

XL.

Az utcai lámpák fénye, az Eiffel-torony pislákolása, a hold és csillagok sugara világított meg kettőnket, így képezve árnyékunkat.

-Igazán örömömre szolgál, hogy találkozhattam a régi, s új barátaival - tekintett le rám.
-Boldog vagyok, hogy efféleképpen vélekedik. Mit gondol róluk? - kíváncsiskodtam.
-Mlle Canon határozott, ez nem is kétséges - kacagott.
-Eh bien, valóban igaz - csatlakoztam.
-Mlle de Blanc, viszont az ellentéte. Olyan érzést keltett bennem, mintha...félne? Talán csupán csak meg volt illetődve, visszahúzódó teremtésnek látszik. Remélem igazam van és nem ön mesélt jómagamról olyasmit, ami megfélemlíthette az ifjú hölgyet.
-Ó, dehogy. Marguerite nagyon várta a találkozást. Abban igaza van, hogy túlságosan is szerény.
-Mikor Mr de Blanc-nal társalgott, egészen másnak mutatkozott.
-Nehezen nyílik meg új emberek előtt. Ha megismeri, biztosan kedvelni fogja.
-Kétség sem fér hozzá.
Csöndben fordultunk jobbra a toronnyal szembeni parkban.
-Minden egyes barátja kedvemre való - törte meg a csendet.
A kopár fák hajladozása kísérte lépteinket. Szinte csak mi ketten lépkedtünk a parkban, nem voltak túl sokan, pedig ez Párizs volt, a nagyváros, ahol folyton turistákba botlott az ember.
-Ez remek - feleltem csillogó szemmel. - Amanda is? - kérdeztem kissé furcsállva.
-Különleges személyiség, az biztos - bólintott a férfi. - Emlékembe vésődtek szavai, mikor...mikor ön a kórházban feküdt.
-Tudomásomra jutott, hogy barátnőm megfenyegette - sütöttem le szememet.
-Kérem ne rója fel hibájának, azt tette, amit helyesnek vélt.
-A jelleme furcsa talán, azonban a legjobb barátom.
-Nagyon szereti magát. Ahogyan természetesen mindenki más is. Nem nehéz ön iránt kellemes érzéseket táplálni - válaszolta őszintén, miközben az Allée des Refuzniks-en folytattuk utunkat.

A járda szürke színben pompázott, bár alig maradt időm letekinteni, hiszen a férfi lekötötte összes figyelmemet.
-Káprázatosan fest - szólalt meg hirtelen szemembe nézve, mire arcom vörössé változott.
-Köszönöm, uram - suttogtam.
-Természetesen bája mit sem érne tiszta lelke nélkül. Nem igazán vagyok tudatában annak, örül-e bókjaimnak, vagy netalántán zavarják. Tudnia kell, attól függetlenül, hogy külsőjét dicsérem, nem csupán ezt kedvelem magában, ó, dehogy! A test mit sem ér lélek nélkül!
Meghökkenve tekintettem a férfira.
-Én...én... - hebegtem ledöbbenve. Annyira meglepett, hogy Mr. Hunsford ilyesfajta kijelentést tett. Bár tőle talán ezt várna el az ember. - Lelkendezem minden egyes bókját követően, ne tartson ettől, kérem. Ön igazán lehengerlő modorú uram, igazság szerint eszembe sem jutott volna, hogy mást feltételezzek, mint amit felelt, ámbár így is álmélkodom magán.
-Tudja...határozott embernek vallom magam, ennek ellenére ki szeretném kérni a véleményét az összes esetben. Minden tőlem telhetőt meg szeretnék tenni, hogy jól érezze magát társaságomban.
-Ettől nem kell tartania, Mr. Hunsford. Az ön társasága számomra felbecsülhetetlen érték, mindig is az marad - feleltem felvéve a szemkontaktust, majd megtörte azt tekintettem fel a kivilágított világhírű építményre, melytől kisebb épületek, fák választottak el.
-Meg szeretnék adni mindent, amire vágyik - suttogta.
-Minden, amire vágyom, maga. Semmi másra sincs szükségem - hajtottam le fejemet.
Hallottam, ahogy a férfi megáll, így én is követtem példáját, bár főm továbbra is a föld felé irányult.
-Miss Moticelli - szólt elhaló hangon, mire felemeltem rá tekintetemet.
Egy lódenzöld lámpaoszloptól nem túl messze álltunk meg, melynek fénye liliomfehéren virított.
-Szeretem magát - hajolt közelebb, s mielőtt bármit reagálhattam volna, megcsókolt.
Lassan, mintha törékeny lennék, gyengéden, mintha attól félne, még bajom esik.
-Én is ekképpen érezek - mondtam, mikor eltávolodtunk egymástól. - Önnek...ezt meg lehet tenni? - merült fel bennem a kérdés.
-Ezzel mire céloz?
-A...ami kettőnk között történt pár másodperccel ezelőtt.
-Abban a tudatban éltem, ön is szeretné...
-Ez csak természetes, viszont maga herceg. Nem sért meg valamilyen törvényt?
-Törvényt? Szabályaim csakis azok, melyeket én magam szabtam, illetve a rendőrséggel sem tervezek összetűzésbe keveredni. Atyám rendeleteinek is próbálok eleget tenni többé kevésbé. És persze van egy másfajta törvényem is...
-Mégpedig?
-Azonban egyikben sem szerepel, hogy nem tehetek eleget kérésének, vágyainak. Talán ha egyelőre nem is az összesnek - állt meg ajkába harapva -, remélem szinte mindegyiknek.