Szerelem Párizs utcáin

XXXVIII.

A férfi elköszönt és sec-perc alatt el is tűnt a Rue Saint-Dominique zsúfoltságában.
Vidáman fordultam az égigérő torony felé, el is feledkeztem róla, hogy netalántán elkésem. Feldobott Mr. Hunsford visszaérkezése, nem is kissé. A borongós februári időjárás sem szeghette kedvem, mosolygósan bandukoltam a hatalmas üvegajtó felé.

Beléptem a fekete-fehér modern épületbe, bár annyira örömteli hangulatban voltam, hogy figyelni sem figyeltem oda kellőképp, így nagy hévvel neki is ütköztem egy hölgynek, kinek kezében lévő papírjai kirepültek.
-Ezt nem hiszem el! - kiáltotta a fekete hajú nő. - Ostoba!
-Elnézést, én nem... - kezdtem bele összeszedegetve a szétszórt lapokat.
-Ügyetlen! - rivalt rám. - Itt dolgozol? - vizslatott fentről.
Ő nem segített a fehér pergamentek gyűjtésében, csupán állt és várt, míg én megcsinálom.
-I...Igen - kaptam fel az utolsó cetlit is, majd felálltam, s átnyújtottam.
Leporoltam nadrágomat - már csak ösztönből is -, bár nem igazán láttam sok értelmét, hiszen a padló csak úgy csillogott a tisztaságtól, ami persze természetesnek hatott az első szinten.
-Ha tudnám a nevedet el is bocsátanálak azon nyomban! - lekezelő tekintettel bombázott.
Nem szólaltam meg, bűnbánóan pillamtottam rá.
-Meg...megkérdeztem kicsoda maga? - tettem fel a kérdést megszeppenve.
-A szerkesztőség társtulajdonosa, ki más? Ennyit sem tudsz?!
-Elnézést, én csak...
-Inkább tűnjön a szemem elől, te kis... - meg sem várva a mondat további részét, nagy léptekkel a lift felé baktattam, majd megnyomva a kerekded gombot várakoztam. Magam mögé néztem; a perszóna már köddé is vált.
A szerkesztőség társtulajdonosa - idéztem fel fejemben az elhangzottakat. - Talán René továbblépett és máris megosztotta az épület birtoklását? Remélem így van. Nem kívánok neki rosszat; bízom benne, boldog - gondolkodtam.

Végezetül a felvonó is megérkezett, én pedig beléptem egy idősebb férfival egyetemben.
-Hogy van? - fordult felém, miközben a lift elindult.
-Remekül, köszönöm a kérdést. Bár épp az imént ütköztem bele a szerkesztőség társtulajdonosába, így a munkámtól is majdhogynem megváltam - nevettem el kínosan magamat.
-És ezek után ön még mindig jól érzi magát - állapította meg somolyogva a nugátbarna hajú, zöldeskék szemű, őszülő borostával rendelkező férfi.
-Nos, igen - bólintottam. - Tudja a..a férfi, akit szeretek, három hónap után visszatért.
-Akkor már mindent értek - mosolyodott el. - Remélem jól bánik magával.
-A lehető legjobban. Míg távol volt, leveleztünk.
-Email?
-Nem, nem. Papír alapú.
-Ó! Az nem túlságosan ódivatú?
-Más embereknek talán igen, ám én és Mr. Hunsford - csúszott ki neve ajkaimon -, úgy értem, én és a férfi akit szeretek, mi nem vagyunk olyanok, mint más emberek.
-Mr. Hunsford - ismételte szavaimat. - Igazán különleges szólítás, meg kell hagyni. Bizonyosan nem mindennapi párt alkotnak.
-Ez igaz - pirultam el. - Önnek van élettársa, esetleg felesége?
-Már nincs... - komorodott el.
-Ó...részvétem.
-Nem, nem halt meg - magyarázta. - Bár talán jobb lett volna - jegyezte meg, mire szomorúan bólintottam.
-Sajnálom, hogy ilyesmit kellett megélnie.
-Elvette tőlem a lányomat - bámult maga elé. - Őt keresem már... Több mint húsz éve. Az én drága... - folytatta volna, azonban kinyílt a felvonó ajtaja a nyolcas szinten; az ügyintézők emeletén.
-Akkor viszlát. Igazán kellemes volt ez a kis beszélgetés - bazsalyodott el kilépve.
-Egyetértek, köszönöm, hogy meghallgatott.
-Ez csak természetes. Antoine Rousseau vagyok - mutatkozott be.
-Rose. Rose M... - siettem saját nevem kiejtésével, azonban a lift ajtaja bezárult előttem.
Mr Rousseau-t felettébb káprázatos beszélgető partnernek találtam. Annyira ismerős volt valahonnan a férfi, bár nem voltam tudatában vele, honnan is.
Biztos valakivel összekeverem - gondoltam magamban.

Az emberek szállítására szolgáló eszköz ment még két szintet, majd végül kinyílt, mire a tizedik emelet tárult szemem elé.
Alig vártam, hogy elújságoljam barátnőmnek a legújabb hírt: visszatért.
Előtte viszont saját irodámba tértem be. Meglepetten álltam meg az ajtóban. A függöny ki volt húzva, a papírok rendezetten hevertek asztalomon, a számítógép is be volt kapcsolva.