Én és a deszkás fiú | Befejezett |

13. fejezet

《~Amber~》

Elmondtam Luke-nak az ötletem, hát nem vagyok benne biztos, hogy megfogadja. Remélem azért megfontolja, mert tényleg csak így kerülhet ki ebből. Szerintem nincs más út. A fiúnak bűntudata van, és én ezt nem csodálom, nem várom el, hogy mérlegelje a választást köztem és a legjobb barátja közt. De még soha senki sem mondott nekem még ahhoz hasonlót sem, amit a tónál mondott. Nem vagyok az a csöpögős fajta, de szerintem nagyon aranyos, hogy ezt így csípőből előadta nekem. Megérintette a lelkem a szavaival. Viszont nem akarom összezúzni a fiú többi barátságát, azért mert csak magamra gondolok. Nem tehetem ezt vele azok után, hogy kimentett a reménytelen antiszociális énemből. Nem azt mondom, hogy én nem érdemlem meg a boldogságot, de Luke ezerszer jobban megérdemli.

-Merre voltál? - kérdezte anya minden köszönés nélkül, miután Luke hazakísért és én beléptem a házba.

-Az egyik barátommal elmentünk a tóhoz -feleltem önfeledten, hisz még friss volt a jó emlék. Most egyáltalán nincs kedvem elrontani a mai nagyszerű napom.

-Figyelj, Amber -kezdte én meg rá emeltem a tekintetem. Anya egyáltalán nem hasonlított rám, én teljesen apára ütöttem. - Sajnálom, hogy csináltam a fesztivált a csütörtöki nap miatt. Nem kellett volna annyira kiborulnom, hisz végre olyan vagy mint egy normális tinédzser, és én megijedtem ettől. Bár igazából mindig vártam, hogy majd így gyere haza mint ma - boldogan, a barátaiddal. Csak úgy éreztem, hogy hiába javítottuk fel a kapcsolatunk újra, elrontjuk azzal, ha te megváltozol. De erről szó sincs, és tényleg örülök, hogy végre boldogan mész iskolába és jössz így haza.

-Köszönöm, hogy megérted. Majd valamikor bemutatlak a barátaimnak - mondtam, pedig egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy barátok maradhatunk.

《~Luke~》

Szombaton és vasárnap elterveztem, hogy majd egész nap az ágyamban fogok dögleni és telefonozni, de szombat délután megláttam az utcán egy felhívást, hogy valami fényfesztivál lesz, és gondoltam elmehetnék rá, hogy kimozduljak egy kicsit és ne telózással töltsem a napot. Mondtam Andrewnak, hogy ugorjunk le rá, de ő nem ér rá, mert az anyjánál van. Andrewnak is elváltak a szülei, sajna ez most a divat errefelé.
A telefonom kijelzőjét néztem, és meredten bámultam Matt számát. Vajon megéri kockáztatni? Végül csak azért is hirtelen megnyomtam a hívás gombot, és próbáltam nem foglalkozni a remegő kezeimmel.

-Mit akarsz? -szólt bele szúrósan Matthew.

-Lesz fényfesztivál. Eljössz? - mondtam elhaló hangon.

-Istenem, mondd már, hogy tényleg mit akarsz! -mordult rám a telefon másik végén.

-Beszélni akarok.

-De én nem -mondta idegesen majd rám csapta a telefont.
Hát én megpróbáltam.

Az áprilisnak sajna vége van a hétvége elteltével. Nem mondom, hogy a hónapot kedvelem, hisz eddigi években nagyon jó volt, de idén meglepően hideg volt. Nem ilyen mínusz fokokról beszélek, de Chicago-ban már megszoktuk a meleget, és ez minden volt, de nem meleg.
A nyaralás jövőhét csütörtökön már kezdődik, hétfőn és kedden kiteszik a listát arról, hogy ki mehet. Matt biztosan jön, és nem tudom, hogy addig ki tudok-e vele békülni. Elég gáz lenne, ha pont Görögországban jönne rá a kínozhatnék. Mindegy, majd valahogy megoldódik, mert ha nem, akkor baj lesz belőle. Érzem.
A következő szám amit tárcsáztam Amberé volt. Sokat hezitáltam előtte, és  nem akartam sok lenni a lánynál. Lehet elég volt most egy kis időre a tegnapi kiruccanásunk. A második kicsengés után le is tettem, nem fogom zaklatni.

-JESS!-ordibáltam a szobámból a nővéremnek.

-Ne kiabálj már! -üvöltötte vissza, majd megjelent a szobám ajtajában. -Mondjad.

-Jössz a fesztiválra? - kérdeztem óvatosan. Nehogy már a saját testvérem is elutasítjon.

-Minek? -kérdezett vissza nyűgösen.

-Ne csináld már Jenny, senki nem akar eljönni. Te vagy az utolsó esélyem.

-Lehet, hogy csak veled nem akarnak elmenni - közölte gonoszan. -Jól van, menjünk.

-Hugi?

-Barátnőivel ment.

Ritkán mutatkozunk együtt a testvéreimmel, sőt lehet Summer még szégyell is minket... nekem nincs ilyen gondom, csak egyszerűen nem akadt még ilyen alkalom. De örültem, így kiszellőztethettem kicsit a fejem. Túl nagy a nyomás Matthew miatt. Nem csak az miatt kell aggódnom, hogy megutál, de még Amber további lelkiállapota is veszélyben van.

-Olyan fura vagy - szólalt meg míg én a csendet próbáltam élvezni.

-Öhm jól van - zártam rövidre.

-Valami baj van, ugye? - mondta könnyedén, mire megforgattam a szemeim. Nem igaz, hogy nem lehetünk egy kicsit csendben.

-Mit számít az neked annyira? - fakadtam ki mérgesen. Nem azért hívtam el, hogy a magánéletemről faggason, hanem azért, hogy ne legyek egyedül. Jobb lenne, ha észrevenné. Nincs itt az ideje, hogy anyát játszon itt nekem. A tesója vagyok, nem a gyereke!

-Csak más vagy és kíváncsi voltam miért. Ennyi az egész. Amúgy meg te akartad, hogy jöjjek, szóval ne durcizz már! - duruzsolta izgatottan.

-Igen, igaz és kezdem is megbánni.

Egy kis időre eltűntek a fejemből Jessica idegesítő mondatai, mert végre csendben maradt. Hála az égnek - gondoltam magamban. De aztán megint megszólalt.

-Egy csaj van a dologban, nem igaz? - persze, márcsak ez hiányzott.