Én és a deszkás fiú | Befejezett |

30. fejezet

《~ Amber ~ 》

Lementünk a lépcsőn, a sötétben a korlátba kapaszkodtam, nehogy elessek. A hideg fém lehűtötte a forró kezem. Igazából elég fáradt voltam, de nem akartam magamra haragítani Hailey-t. Szeretnék a barátja lenni, és szerintem egy jó pont most az, hogy elmegyek vele sétálni. Bár szívesebben nyomnám épp az ágyat, ahogy azt a többi normális ember teszi.

A hátsó kijárat felé vettük az irányt.
Amint kiléptünk az ajtón egy tanárba botlottunk. Nyilván. Hogy is gondolhattuk volna, hogy ez ilyen egyszerű lesz. Mr. Whitemore a cigijébe szívott egyet, majd a sötétben ránk emelte tekintetét.

-Mit csináltok itt? - kérdezte és kezével elfésülte a szemébe lógó tincseit. Mr. Whitemore a legfiatalabb tanár a sulinkban, és a legtöbb diákot bírja. Ahogy a tanulók is őt. Szóval meg van az egyensúly. Egyébként én is bírtam őt, bár volt pár olyan pletyka, hogy lefeküdt az egyik diákjával. A gondolattól kirázott a hideg.

Nem mondanám, hogy éppen egy szigorú tanár, inkább laza. De rend van az óráin, szóval tudhat valamit, amit a többi tanár nem.

-Inkább maga mit csinál? - kérdezett vissza Hailey, mire meglöktem a könyökömmel.

-Jöttünk szívni egy kis friss levegőt - hadartam bólogatva.

-Jól teszitek. Csak ne tudják meg a többiek - szívott egy jó nagyot a cigijéből. Pálmafás rövidnadrág és trikó volt rajta, az órája a balkezén volt szokás szerint. Flip-flop volt rajta, és össz-vissz ennyi, de nem keltett valami jó benyomást nekem épp, ahogy dohányzott az ízléstelen holmijában. 
Amíg nem hallottam a pletykát róla, addig én sem tartottam gusztustalannak, de igen is sok esélyt látok arra, hogy ez az igazság, és nem pletyka.

-Nem tud aludni? - érdeklődött Hailey, mintha ezer éve barátok lennének a tanárúrral.

-Nem tudtam, de mostmár inkább megyek. Mielőtt még rajtakapnak, hogy tiltott dolgokat engedek meg nektek - kacsintott, bár lehet csak beképzeltem a gyér világításba. Eldobta a csikket, majd rá taposott és otthagyott bennünket.

-Jó éjt! - kiáltotta Hailey Mr. Whitemore után, én meg gyorsan elhúztam az ajtóból.

-Te most komolyan flörtöltél egy tanárral? Ráadásul, épp vele? - kérdeztem, mire vihogva egymásba karoltunk. Elég szegényes kis kert volt, vagy talán inkább udvarnak mondanám. Nem volt benne semmi, csak a zöld fű és pár fa. Vagyis én ennyit láttam a sötétben.

-Dehogy flörtöltem vele. Bár egyébként sokan megteszik - vonta meg a vállát, és felnézett a csillagos égre. Egyetlen felhő sem volt látható, nem úgy, mint Chicago-ban tegnap. Nem volt túl fülledt meleg, de nem mondanám kellemesnek. Mindenesetre tényleg jobb volt itt kint a levegő. Mélyen beszívtam a friss levegőt, majd beszéd közben fújtam ki.

-Van valakid? - kérdeztem, bár meg is bántam, mert úgy tűnt, mintha magam miatt kérdezném. Még jó, hogy sötét volt, így Hailey nem láthatta a pipacsvörös képem. Nagyot sóhajtott, csak ezután szólalt meg.

-Nem tudom. Bonyolult dolog ez...

-Miért? - érdeklődve felé pillantottam, de csak megrázta a fejét.

-A "pasim" - itt macskakörmöket rajzolt a levegőbe - jelenleg úgy tesz, mintha nem léteznék. Nem beszéltünk már napok óta - mondja lehajtott fejjel, a földet rugdosta. Bántotta a dolog. Belékaroltam, és a fejemet a karjának döntöttem.

-Ne aggódj - mondtam, és úgy gondoltam önként beszámolok neki Luke-ról. - A régi sulimban volt egy kis gondom. Belesétáltam egy elég gonosz kis csapdába - megráztam a fejem. - Elég nagy hülyeség történt. Ennek 2 éve. Aztán most megismertem valakit, akit nagyon megkedveltem, de a múltban történtek miatt most megharagudott rám. Jelenleg tuti utál.