Én és a deszkás fiú | Befejezett |

28. fejezet

《~Amber~》

A repülőtér ELKÉPESZTŐ volt. A repüléssel együtt. Amint kiszálltam a kocsiból, a mosolyom nem olvadt le. Borzasztóan élveztem a felszállást, bár még sosem éreztem ehhez foghatót. De a furcsa érzés lassan elmúlt, szóval tökéletesen ki tudtam élvezni az egészet. Kettő lány mellé sikerült ülnöm, akiket nem igen ismertem, bár osztálytársak voltunk. Legjobb barátnők, és szerintem aranyosak, mert amikor megkérdeztem, hogy leülhetek-e, azonnal igent mondtak. A rövid, hamvas szőke fürtökkel rendelkező Amy boldogan csacsogott mindenféléről barátnőjének, Hailey-nek aki engem is többször bevont a beszélgetésbe. Egész furcsán éreztem magam, de egyben jól is.

Hailey egy napsütötte bőrű, nagyon szép lány. Gyakran tekergette fekete hosszú, fényes tincseit. Sokszor nevettek össze Amy-vel semmiségeken. A lány nagyon nyitott volt, és jópárszor engem is megkérdezett pár témában. A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy végre beszélgethetek. Elmerültünk a csevegésbe, minél jobban igyekeztem megismerni őket, ahogy ők is engem. Mind nagyon izgatottak voltunk, és kiderült, hogy Amy is hasonló szenvedélyeknek hódol, akárcsak én.

Amy - mint kiderült - nagyon közel lakik hozzám, de még nem mert megszólítani. Hasonló félénkséggel rendelkezünk, az biztos.

-Egyébként úgy hallottam, hogy három ágyas szobák vannak, meg kettesek - mondta Hailey. Na igen, a szállás... Sajna nincs egyes szoba, ami azt jelenti, hogy összekerülhetek még egy magányos emberrel, vagy pedig Amyékhez hasonló legjobb barátnőkkel, akik valószínűleg kinéznének onnan.

-Igen én is hallottam. És?

-Hát csak arra gondoltam, hogy lehetnénk egy szobában Amberrel. Persze csak ha te is akarod - nézett rám Hailey, szinte bociszemekkel. Amy boldogan ujjongani kezdett a briliáns ötlettől, én pedig nevetve rávágtam, hogy igen. Lehet meg fogom bánni, de így a pillanat hevében, ez tényleg egy jó ötlet.

Régen keveredtem ilyen jó kapcsolatba lányokkal. Az általános suliba volt egy legjobb barátnőm, Heaven Holmes. Heaven egy igazán kedves lány, és nagyon hasonlítunk több dologban is. 8.-ban, amikor kikerültek rólam a képek, megszakította velem a kapcsolatot. Nem tudom pontosan miért tette. 9 éve voltunk barátok akkoriban, de szerinte ez nem számít túlságosan. A probléma forrása a következő volt: Heaven szerelmes volt Matthew-ba, de nem mondta el nekem. Amikor összejöttünk, még semmi jelét nem mutatta a féltékenységre. Azonban miután Matt elhiresztelte, hogy lefeküdtünk, a lány borzasztóan megbántódott és soha többé nem volt hajlandó rendesen beszélni velem. Tehát ez lett a vége a tökéletes barátságomnak Heavennel. Mostmár így visszagondolva nem bánom annyira. Kellenek az életbe pofonok, hiába fáj néhány. De van, hogy csak így nyitódhat fel az ember szeme.

Elég jó volt elengedni magam a csajok mellett. Igazán őrültek, és viccesek, ezért végre én is megmutathattam ezt az oldalam nekik.

-Lányok - nézett ránk komolyan Amy a nevetések közepette. Mindketten elhalkultunk. - Lehet egy embernek két lelkitársa?

-Remélem igen - válaszoltam meghatottan, mire valaki megkocogtatta  a vállam. Egy ideig értetlenül néztem a zöld szemekbe, s ő szintén ugyanezt tette. Hagytam a meghatódott nézésem.

-Beszélhetnénk? - kérdezte Andrew rám és aztán a mellettem ülőkre mosolyogva.

-Sziaaa Andrew - köszönt Hailey elnyújtva a sziá-t. Fura. Már tudom, hogy Hailey ha izgatott, akkor olyan mintha be lenne szívva.
A fiú odaintett neki, majd újra rám emelte tekintetét.

-Szóval? - kérdezett újra.

-Jól van, mondd. De légyszi legyél rövid... a lényegtelenebb dolgokat megtudjuk beszélni a szálláson is - mondtam, és lopva a lányokra pillantottam. Nem szoktak az emberek ilyen hamar beköltözni a szívembe, de első pillantásból tudtam, hogy angyaliak ezek a lányok. Viszont még nem szeretnék bízni bennük annyira. Szerencsére ők illedelmesen folytatták tovább a társalgást, és reményeim szerint nem hallgatóztak.

-Hogy vagy?- kérdezte kicsit csúnyán pillantva rám, amiért nem akarok most négyszem közt beszélni vele. Leguggolt az ülésem mellé és egyik kezével a térdembe, míg a másikkal a kartámasztómba kapaszkodott. Még jó hogy kívül ültem. Nem igazán feszélyezett, ugyanis szerintem Andrew... Szóval szerintem ő inkább a másik nemhez vonzódik. Persze korántsem vagyok benne biztos, de úgy érzem, hogy így van. Viszont ha igazam van, es bevallja, akkor mindenképp támogatni fogom.

-Megvagyok, köszönöm. Te? - kérdeztem vissza illedelmesen, bár nem tudtam mire megy ki a játék.

-Én is jól érzem magam... de még jobban lennék, ha te is ott lennél velünk - folytatta oldalra biccentve fejét. Andrew bármikor meg tudott lepni, nameg mosolyt csalni az arcomra. Ő tipikusan az a bizonyos csupaszív, jó gyerek volt, aki nagyon szereti az embert. Jó humora volt, és nagyon kedveltem mindig is.

-Igen, de... tudod, hogy most Luke-kal nem vagyunk jóban - mondtam, de a fiú nevét csak elsuttogtam.

-Viszont nyugodtan odaülhettél volna mellénk...

-Dehogy. Luke ki nem állhat! - ráztam meg a fejem nevetve.

-Áhh tévedsz - legyintett. - Imád téged. Nézd csak milyen édesen alszik - Biccentett kuncogva pár sorral hátrébb, ahol a középső sorban felfedezni véltem Luke-ot. Ő is a legszélén ült és valóban félredöntött fejjel, és félig nyitott szájjal szundított. Elnevettem magam Andrew-val együtt. Nagyon aranyos volt.

-Na mindegy - szólalt meg egy kis csend után. - Visszamegyek, mielőtt még rámszólnak. A szálláson azért még beszélünk?

-Persze. Szia - köszöntem el, és ő is ugyanígy tett. Hailey azonnal felém fordult.

-Szóval te és Andrew? - húzogatta a szemöldökét.

-Neeem - tiltakoztam magam elé húzva a kezeimet. - Csak barátok vagyunk, és nem is leszünk többek.

-Szóval nem lesztek, de szeretnéd...

-Nyugi csajszi, vágjuk mivan - szorította meg a térdem Hailey.

-Ti nem vagytok normálisak - nevettem. Egy ideig csendben pihentünk, élveztük, hogy ilyen szerencsések vagyunk. Oké, a lányokat tényleg csak egyetlen órája ismerem. De nagyon jó a társaságukba lenni. Nem érzem magam magányosnak, sőt! Olyan mintha olyan lehetnék, mint akinek nem csesződött volna el az élete az elmúlt pár napba.
Magyarán boldog voltam.

A repülő először Németországba vitt, ahol történetesen át kellett szállnunk. A pihenésből végül alvás lett, és aludtam egy jó nagyot. De sokat beszélgettünk a lányokkal az út alatt, ezért megtudtam róluk rengeteg dolgot. Például, hogy mindkettőjüknek van egy tacskójuk, akit ugyanakkor hoztak el a menhelyről. Nekem nincs kutyám, mert elvileg allergiás vagyok a kutyaszőrre. Bár a macskákat is szeretem, de sosem akartam túlzottan háziállatot.
Amy-nek már háromszor eltört a jobb karja (inkább hagyjuk a részleteket) és ezért szinte megtanult bal kézzel írni. Hailey-nek autóbalesete is volt már, amikor a családjával volt, de senki nem sérült meg. Én persze nem tudhatok magaménak ilyen dolgokat, valahogy az élet békén hagyott eddig. Már amennyire...

Hailey egyke, de Amy-nek nagyon sok testvére van. Ha jól emlékszem 3 vagy 4. 2 éve legjobb barátnők, és mindketten odavannak az utazgatásért. Igazából nem nehéz beszélgetni szinte idegenekkel, mert elmesélheted nekik akár az egész életed. Meg is tettük a több mint tíz órás út alatt. Persze kihagytam sok dolgot, ahogy ők is, de szerintem ez rendben van.

Érdeklődtek az én kapcsolati státuszom felől is. Nos anya szerint nekem tetszik Luke, csak nem ismerem fel az érzést, viszont én biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz. Érezném, hogy össze akarok jönni Luke-kal, de nem érzem. A csajok persze azonnal Andrew-val jöttek, mert nem hiszik el, hogy nincs köztünk semmi. Persze a gondolataimat a fiú szexualitásáról nem osztottam meg velük, mert közel sem vagyok biztos benne. És amúgy sem vagyok valami nagy pletykás, ellenben sok évfolyam- és iskolatársammal.

És egyrészről tudom, hogy egy fecske bizony nem csinál nyarat. Magyarán az, hogy beszélgettem jó pár órát 2 emberrrel, még nem azt jelenti, hogy felépült köztünk egy pár éves baráti kapcsolat.

De másrészről pedig mégis szeretném, hogy kialakuljon köztünk valami bizalmas kapcsolatféle.