Én és a deszkás fiú | Befejezett |

38. fejezet

《~Luke~》

-Hívd el egy randira - tanácsolta agyafúrtan Matt. Nos pont azt az eshetőséget hozta fel, ami ki van zárva. Nem vagyok az a fajta srác, aki elviszi egy puccos étterembe a kiszemeltjét. Amber meg főleg nem az a lány, aki ezt élvezi is. Ő az aranyos, eldugott és hangulatos helyeket szereti, nem pedig azokat, ahol vonalzóval mérik ki a váza helyét. Max egy ilyen helyre vinném el, de itt Görögországban nem tudom, hogy merre találhatók a rejtett, de egyben nagyszerű dolgok. Szóval - mint mondtam - ez ki van csukva. Egy egyszerűbb lehetőséget kell megragadnom, ha el akarom neki mondani az érzéseim.

-Ha otthon lennénk, akkor talán még meg is tenném. De itt.. biztos, hogy nem.

-Hmm - gondolkozott el erre Matthew. - Hát akkor igazából nem tudok segíteni abban, hogy hol mond el neki. De mindenképpen tedd meg! - tette hozzá.

-Hát, ez a cél - feleltem röviden, mert a gondolataim már teljesen máshol jártak. Minél előbb el kell neki mondanom! Nem akarom, hogy hirtelen valami tönkretegye a kapcsolatunkat.

A tanárok kihívtak bennünket a vízből, mert visszaakartak menni a szállásra. Szinte az egész délutánt kint töltöttük a tenger mellett. Holnap elvileg messzebb megyünk, hogy a környező városokban turistáskodjunk egy kicsit. Illetve majd meglátogatunk egy másik öblöt is.

A visszafelé út a szokásosan telt, ki voltam purcanva a sok úszkálástól. Még mindig csorgott rólunk az izzadság a 30°C-os melegtől, pedig már este felé kezdtünk járni. A lépcsőn úgy ballagtam fel mint valami agyhalott, holott még csak 18 óra volt. Igazából ha már az időnél tartunk, én könnyen hozzászoktam. Mármint viszonylag. Persze anyát amikor felhívtam arra is figyelnem kellett, hogy ne az éjszaka közepén hívjam szegényt. Jessica-val is beszéltem egyszer, de csak annyit közölt, hogy nem hiányzom neki. Na persze.

Lepakoltunk a szobánkban, és alig dőltem le az ágyamra, már kint ordibáltak, hogy menjünk le vacsorázni.

-Ezt nem hiszem el - nyögtem nyűgösen. 

-Fel a fejjel, haver. Eszel, és mindjárt jobban leszel - jött a reakció Andrew-tól, és felhúzott az ágyról. Köszönésképpen megveregettem a vállát, aztán álmosan ellépkedtem a földszintre. Besétáltam a szokásos halvány zöldre festett helyiségbe. A függönyök is zöldek voltak, és a csontfehér csempe fényes volt, mint mindig. Több asztal volt kitéve, több méretben, és egy hosszúhoz ültem le. Az asztalon fehér terítő volt, de olyan amitől az ember megijed, nehogy leegye. Már kitették az asztal közepére a mélytányérokat, illetve egy tucat evőeszközt. Sorban leültek mellém a barátaim, és a sulitársak. Chris körbeadta a tányérokat, én felmarkoltam magamnak a villát és a kanalat. Általában egy leveses tálat hoztak ki, hogy magunknak merhessünk annyit, amennyit szeretnénk. 

Inkább európai ételeket tettek az asztalra. Egészen körbevezettek minket a görög kultúrában, és az evős részeket kifejezetten kedveltem. A kedvenc egyelőre egyértelműen a gyros, azt imádom! Azt vettem észre, hogy imádnak valamibe valamit beletölteni, pédául szőlőlevelekbe tekert valamit is kaptunk már. Hát igen, néha nem tudom megállapítani, hogy mi is van pontosan az ételbe, de elég fűszeres minden. Meghát gyakori a görög joghurt, de hát ezen nem hiszem, hogy bárki is meglepődött. Mindenesetre reggelire eddig csak görög joghurtot kaptunk, amit leöntöttek mézzel, és fügével szolgáltak fel. Jajj, meg majdnem elfelejtettem a Koulourit, amit még kaptunk, bár nem is tudom mit mondjak róla. Igazából egy szezámmaggal bevont kenyérkarika, semmi különös. Kávéval finom, bár itt nagyon édes a kávé.

De egyébként bár én nem vagyok egy édesszájú, de itt szinte minden isteni. Akár sós, akár édes.

Most valami citromos levest kaptunk, ami meglepő módon nem volt annyira savanyú, mint számítottam rá. Volt benne mindenféle, de nem igazán az én ízlésem. Bár nagyon jól nézett ki...

A főétel a moussaka volt, ami főleg padlizsánból van, darált húsból és krumpliból áll össze. Meg persze a finom mártásból a tetején. Nekem ízlett, de hát ez ízléstől függ.

Vacsora után felmentünk a szobákba. Csak egy szokásos estének tűnt, már a gondolatától is eluntam magam. Legszívesebben egyenesen Amber szobájába mentem volna de persze ezt nem tehettem meg. Zuhanyzás után elnyűtten szemeztem az erkély ajtónkkal, majd végül még is kimentem rajta. Itt egy elég meglepő dologgal szembesültem.

《~Amber~》

Amy-vel beszélgettem miután Hailey otthagyott minket a szobában, de csak azután, hogy kiléptem a fürdőből és már nem lehettek kettesbe. Nem is éreztem magam túl jól vele. Állandóan ridegen szólt hozzám, mintha valami rosszat tettem volna vele. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett. Amy is ezekről kérdezett.

-Nem csináltam semmit. Nem értem mi baja van - válaszoltam. 

-Majd megkérdezem, ne aggódj ezen - mondta bíztatóan. - Meg fog békélni, már ismerem egy ideje. 

-Remélem is. 

Nem akarom pont most elveszíteni.

-Egyébként lehet, hogy a pasijával összevesztek, és az miatt durcizik. Nem egyszer fordult már elő - folytatta Amy, amitől megállt bennem az ütő egy pillanatra. Matthew...

Mert mi van, ha megint a múltunk miatt haragudott meg rám valaki. Nem az első alkalom, de még is iszonyúan megijedtem.
Ha valahogy kiderült, hogy a legjobb barátnője -azaz köztem- és a pasija közt mi történt... hát nekem annyi. És a múlt lehet megint tönkretett éppen egy kapcsolatot. El sem hiszem..

Bár nem sok esély van arra, hogy ez történt. Viszont nem tudok másra gondolni, hisz tényleg nem tettem olyat, amivel magamra haragíthattam.

Lehet beszélnem kéne Matt-tel. Oké... nem beszéltünk kb. a könyvesboltos szituáció óta, de talán ez lenne a legjobb döntés. Fontos számomra Hailey, és bánt, hogy elhallgatja előlem azt ami miatt ilyen lett. Szerintem jogom van tudni, mert csak velem ilyen -láttam, hogy Amyvel normális.

Mikor Amy bejelentette, hogy inkább elmegy zuhanyozni. Mivel én már úgy is túl voltam ezeken, inkább kimentem az erkélyre a gondolataimmal együtt. Rá kell jönnöm mi rosszat tettem megint...

Igazából csak a tájra koncentráltam, ami elképesztő volt. Az ég vörösben és rózsaszínben pompázott, és a nap még épp hogy idevilágított a vöröses fényével. Egyetlen felhő sem akadt, csak a gyönyörű ég, és a tenger, amire arany hidat rajzolt a nap. Minden narancs, és piros színben pompázott, mígnem a napocska majdnem lebukott a horizont alá. A naplemente főleg a skarlátvörös színben tündökölt főleg, ami az egyik kedvenc színem. Gyönyörű látvány volt, ezt kár tagadnom. Valószínűleg emíatt nem vettem észre az erkély másik felén tébláboló fiút, aki már ki tudja mióta figyelt engem.