Én és a deszkás fiú | Befejezett |

17. fejezet

《~Luke~》

Az éjszaka leple alatt Amber pehelysúlyú testét emelve tértem vissza a meleg házba. A lány vacogva ölelt át, miközben én azon voltam, hogy ki találjam mégis hogyan történhetett vele mindez.

A nappaliba siettem vele, ahol nem törődve a csurom vizes ruháival, leültettem a nyugtató meleget adó kandalló elé. Dobtam egy fát a tűzre, ami aztán perzselő forrósággal köszönte meg a fadarabot. Lehúztam a lány táskáját, és a meleg közelébe tettem. Felpattantam és a kanapéra terített plédet gondosan Amberre terítettem.

-Amber - szólítottam meg, hogy enyhén felém forduljon. - Minden rendben van, oké? Semmi baj - simítottam meg gyengéden a lány nedves, könnyáztatta arcát, ami szörnyen elveszetten festett. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így fogom látni a lányt. Óvatosan kikötöttem a cipőjét és lehúztam a lábáról. A Converse-ből ki lehetett önteni a hideg esővizet, csoda jóformán, hogy nem fagyott meg még a lába. A zokniját is levettem róla, majd a puha, meleg pléddel betakartam a lábfejeit.
Amber felhúzta térdeit, majd átkarolta lábait. Borzasztóan kimerültnek tűnt. Mögé ültem, és amennyire csak tudtam, magamhoz húztam, hogy az én testem melegét is megosszam a lánnyal. Nekidöntöttem a vállának a homlokom. Behunyt szemekkel vártam, hogy elmúljon a lány reszketése.

Nem tudtam mit tenni, várnunk kell, hogy Amber átmelegedjen egy kicsit. De ez valahogy lehetetlennek tűnt a vizes ruháiban.

-Gyere, fel kell mennünk - suttogtam. - A szobámban is meleg van - mondtam biztatóan. A térdhajlatába nyúltam és ezúttal a takaróval együtt vittem fel az emeletre. Amber nem ellenkezett, csupán becsukta a szemét és átkarolta a vállam. Egy puszit nyomtam a homlokára. Remélem nem lesz semmi baja a nyaralásig.

-Jól van, egy picit ezt le kell venned - mutattam a fehérségre, amit Megállíthatatlanul szorongatott. Letettem az ágyamra, és a fűtést feljebb tekertem egy pár fokkal. A lány ijedten pillantott rám, de aztán beadta a derekát, és elengedte. Arrébb dobtam a takarót, mire a mai éjszaka először, de megszólalt.

-Nagyon fázom... - kezdte, de elcsuklott a hangja.

-Tudom, Amber, tudom... - mormoltam halkan. Közelebb léptem hozzá, majd átemeltem a fején a víztől nehezedő kék pulcsit. A lány megborzongott a hidegtől. Ajkába harapva várta, hogy vége legyen a procedúrának.

Végignéztem a lány testén. Még volt rajta egy fekete haspóló, ami teljesen rásimult testére. Nem tudtam van-e még bármi a póló alatt... Félve nyúltam az anyag aljához, majd a lány arcára tévedt a tekintetem. Szeme le volt hunyva, pillái rezzenéstelenül várták, hogy levegyem róla az újabb ruhadarabot. A vágyaim előbb vették át az uralmat a testem felett, mint az eszem. Mély levegőt vettem és a pólóját is levettem. Akármennyire nem akartam megengedni magamnak, a tekintetem lejebb vándorolt az arcáról. Egy egyszerű, de tökéletesen illeszkedő fekete melltartó volt rajta, amit apró, sötét csipkék díszítettek. Sóhajtva meredtem magam elé, majd gyors megráztam a fejem. Igen, a lány gyönyörűen nézett ki ruhában, és ruha nélkül is, de nem fogom kihasználni a bizalmát. A farmerétől is gyorsan megszabadultam, így már a teljes testét láthattam fehérneműben. Nem fogok hazudni, a lány felébresztett bennem jó pár titkos vágyat.

- El kéne menned zuhanyozni... - sóhajtottam egy nagyot, majd visszavezettem a lány arcára a tekintetem. Hiába, nem tudok betelni ezzel a látképpel magam előtt... - A meleg víztől könnyebben átmelegszik majd a tested. Csak vegyél egy forró zuhanyt, és sokkal jobb lesz, oké? - bólintott egyet, majd a fürdőm felé vette az irányt.

___________________________

-Bejöhetek? - kopogtam be a fürdőszobába fél órával később. Egy halk válasz után benyitottam, majd újra megnézhettem magamnak Amber ezúttal törülközőbe tekert testét. Vigyorogva léptem bejjebb, és annyira, de annyira nehéz volt le vennem a szemem a törülközőmről ami most a lány mellkasán feszült. Istenem, hogy fogom kibírni higgadtan ezt az éjszakát...

-Hoztam egy pólót, meg egy melegítő nadrágot, de nem garantálom, hogy a méretek jók lesznek... a nadrágot így is évekkel ezelőtt kinőttem, de kétlem, hogy jó lenne rád. Olyan kis mini vagy - jeleztem neki újra, nem mintha nem kapta volna meg tőlem elégszer. A kezébe adtam a ruhákat majd kimeneteltem a fürdőmből. - Bár felőlem bugyiban is aludhatsz, én nem bánom - kacsintottam rá, majd becsuktam magam után az ajtót.

《~Amber~》

Ha valaki azt mondta volna egy órával ezelőtt, hogy hamarosan Luke Harris fürdőjében fogok kikötni és az ő ruháiban fogok aludni... biztosan nem hittem volna neki. Dehát mégis itt vagyok, na.

Luke szinte megmentett ma este. Amikor lekiabált az erkélyéről, meg sem ismertem. Minden ki volt esve a fejemből; a környék, a ház, és még a fiú is. Meglepődve bámultam, hogy honnan tudja ez a rejtélyes idegen a nevem, de aztán csak leesett a tantusz. Esküszöm, én még ennél jobban nem örültem meg senkinek!

Luke remek ötletét megfogadva álltam be a zuhany alá, hogy aztán minden részemet átjárja a kellemes bizsergés.  Kellett idő, míg a bőröm megszokta a meleg vizet, de nagyon jól esett. A zuhany előtt rendesen kába voltam, alig érzékeltem mi történik. Mostmár frissnem érzem magam.

Luke holmijában nézegetem magam a tükörben. Bármennyire is jó a póló, a nadrág egyszerűen leesik rólam. Fogalmam sincs, hogy Luke direkt adta-e ezt a nadrágot, hogy aztán egy szál bugyiban másszak be mellé az ágyba, vagy csak simán elhitte, hogy jó lesz... Mindenesetre tévedett, ha arra gondolt, hogy hosszban lesz csak nagy rám a nacija. Zavartan rúgtam le magamról a bő ruhadarabot. A fehérneműimhez fordultam, amik ártatlanul hevertek a radiátor tetején. A bugyim elég jól megszáradt, de nem tudom tényleg jó ötlet-e... Végül gyors felkaptam a falatnyi anyagot, mielőtt még meggondolnám magam.