Én és a deszkás fiú | Befejezett |

31. fejezet

《 ~ Luke ~ 》

Reggel kiáltásra ébredtem.

-Reggeli 15 perc múlva lent - diktálta az információkat Ms. Morgan. Ő a fiatalabbik tanárok közé tartozott, bár kicsit sem nézett ki fiatalosan. Hosszú, aranyló szőke haját szigorú kontyba fogja, és kizárólag az évzárókon engedi ki a haját. Fekete keretes szemüveget hord, amitől úgy néz ki mint egy géniusz. Bár anélkül is. Unalmas nadrágkosztümökben jár, és utálja a korombeli gyerekeket. Elvileg általánosba akart tanítani, de a közelben nem volt már jó iskolában hely számára, ezért jött dolgozni az én gimimbe. Nem igazán utálom, de nem szimpi. Látszik rajta, hogy utálja amit csinál.

Őszintén, kellett pár pillanat mire ráébredtem, hogy hol is vagyok. A tanárnő pár másodpercig elképedve bámulta Matthew meztelen felsőtestét, ami kibukott a takarója alól, és mintha vonzalmat fedeztem volna fel a tekintetében. Elég undorító, de komolyan. Bár tényleg csak néhány pillanatra nézett rá, de éreztem, hogy öklendeznem kell. Mi lesz, mindjárt ráhajt az unalmas, gyűlölködő tanárom a haveromra?! De mielőtt Ms. Morgan hülyeséget tett volna, becsukta az ajtót. Fintorogva néztem a pár méterrel arébb fekvő srácokra, de úgy tűnt senki sem észlelte a történteket.

Természetesen mind visszaaludtunk. Nagyon álmos voltam, és az óra még csak 9 órát mutatott. A fene fog ilyen korán felkelni. Persze a tanárok számítottak rá, hogy ez lesz, ezért hamarosan visszajött Ms. Morgan és szólt, hogy 5 perc múlva reggeli lesz. És hogy ha mind letoljuk a seggünket addigra, akkor lehet, hogy lemondják a délelőtti programokat, hogy mindenki kipihenhesse magát.

Persze erre már szívesebben kikászálódtam az ágyból. Andrewhoz lépkedtem, aki a tanárnő jelenlétéből semmit sem észlelt. Aludt, mint a bunda. Lerántottam róla a takarót és elhajítottam a szoba másik végébe. Aztán besétáltam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak.

《~ Amber ~ 》

- Szóval akkor irány a tengerpart? - kérdezte Amy egy tanártól, miután már ebéd után lepihentünk egy cseppet. Az említett férfi bólintott majd elindult a szobája felé. Mi is felmentünk, hogy átöltözzünk. Felvettem a bikinimet és miután kiléptem a fürdőből, elégedetten csodáltak meg a lányok.

- Hol rejtegetted eddig ezt a bomba testet? - kérdezte Hailey. Bár én kicsit sem voltam sohasem megelégedve az alakommal... inkább úgy nézek ki, mint egy nagy kocka.
Miután eleget nézegettük magunkat a tükörben, bepakoltunk egy nagy hátizsákba - amit Hailey hozott, nyilván - és gyülekeztünk a többi diáktársunkkal a földszinten. Van a bejárat előtt egy kis társalgó, oda rámoltak le az emberek. A szerényebb emberkék szégyenlősen burkolóztak a törölközőjükbe, míg mások magabiztosan mutogatták testüket a világnak. Feltoltam az orromra a napszemüveget, és a többiekkel együtt kitódultam a verő napfényes utcákra. A nap forrón tűzött, az aszfalt is csakúgy ontotta magából a meleget. Hirtelen kezdte el a csupasz bőrömet perzselni a napsütés, ezért én is jobban a vállamra terítettem a törölközőmet.

Hailey oldalba bökött és vigyorogva hátra, a fiúk felé biccentett. Rávezettem a tekintetem a bandára, akik szokásukhoz hűen menőztek kidolgozott felsőtestükkel. Majdnem mindegyiken napszemüveg volt, és úgy viselkedtek, mintha híresek lennének. Van aki az utcán elhaladó embereknek integetett, mint egy celeb, más a nyakában lógó törölközőjét fogta úgy, hogy bicepsze jól látható legyen. Valaki csak úgy natúran befeszített, és élvezte a ráháruló figyelmet. Persze én csak Luke-ot figyeltem, aki bazi jól festett, a szemem aligha tudtam levenni az igen bámulatos testéről. Hevesen röhögtek össze Mattel, majd rám nézett. Vagy hát inkább csak felém, ugyanis a szemüvege miatt aligha láthattam a tekintetét. Mindenesetre elmosolyodott amibe belepirultam, ezért villám gyorsan előrenéztem.

Lesétáltunk a partra - miközben a srácok úgy viselkedtek mint az idióták - és lecuccoltunk egy nagy fa árnyékába. Kipakoltunk, és leterítettem a törölközőket, meg persze a random plédet, amit a hátizsák aljába találtam. Hailey elkezdte sorban kipakolni a naptejeket, amiket magával hozott. Szigorúan szólt nekünk, hogy kenjük be egymást, meg magunkat, majd átment a fiúk köreibe. Mi pedig ott maradtunk kettesben Amy-vel, akit bár szintén nagyon bírok, de elég hiányosak az ismereteim felőle. Sőt, alig tudok róla valamit. És emiatt persze ő sem rólam. Ezért egy cseppet kínos helyzetbe kerültünk.

-Szóval jó volt éjszaka a séta? Sokáig maradtatok - próbálta oldani a feszültséget Amy, miközben hátat fordítottam neki, hogy betudja kenni a hátam. Egy kis féltékenységet éreztem a hangjában, bár ez lehet a feszült levegő miatt volt érezhető. Most már arra gondoltam, hogy ezerszer jobb lett volna, ha akkor mondom el a Luke-os sztorit, amikor ő is ott van.

-Hát igen - válaszoltam üresen. Fogalmam sincs mit kéne mondani, ugyanis tényleg csak pár dolgot jegyeztem meg abból, amit mesélt az életéből.

-Mi van veled meg Andrew-val? - próbált visszevezni az ismerős vidékre. Ez egész jó ötletnek bizonyult tőle.

-Hát tényleg nem vagyunk együtt - vontam meg a vállam. - Azért voltunk sokáig tegnap Hailey-vel, mert meséltem neki egy srácról, akit igen bonyolult elintézni csak úgy pár mondatban - magyaráztam, mert féltem, hogy nagyon megharagszik, ha nem vonom be a titokba.

-Áhh - bólogatott, de csak fokozódott az az érzésem, hogy azt hiszi nem bízok benne. Magyarán muszáj neki is elmondanom a történetünket Luke-kal.

-Jajj Amy, ne vedd így magadra. Neked is elmondom szívesen, csak tegnap pont nem voltál ott - mondtam neki szembefordulva vele. Egy kis megkönnyebbülést fedeztem fel kerek arcán, ezért én is bekentem naptejjel majd lefeküdtünk, hogy elmeséljem mi volt.

Bár nem keltett benne akkora érdeklődést a dolog (mint Hailey-be), azért sokkal oldottabb hangulatban beszélgettünk. Egész jól ment a dolog.

-Nézd - mutattam Luke irányába. Aki pechemre pont ránk nézett, ezért elkaptam róla a tekintetem - a fejem nyilván paradicsomszerű színt öltött -, Amy meg nevetni kezdett. Büszke voltam rá, hogy sikerült megnevettetnem, jó jelnek vettem, az amúgy elég kopár kapcsolatunkat elnézve. - Na szóval ő az akiről beszélek - mondtam a fejemet fogva. A történet közepe felé Hailey is hangtalanul befeküdt mellénk napozni, de aztán nem sokáig bírta csendben, mert amikor lehetett, ő mindig közbeszólt, és kiegészítette amit mondtam, a végét már ő fejezte be, amire csak megráztam a fejem mosolyogva, és összenéztünk Amy-vel, akinek az arckifejezéséről ennyit tudtam leolvasni: mindig ezt csinálja. A kreol bőrű lány persze eszeveszettül élvezte, ezen megállíthatatlan nevethetnékem támadt.

Fürödtünk a tengerben is, bár azért szokni kell még. Elég hideg volt így elsőre. Persze már most megszívtam a dolgot, ugyanis én nem vagyok egy jó úszó. Sőt elég szar vagyok benne, mert nem voltam évekig az úszásoktatáson. Tehát az alapok full kimaradtak nekem, sosem tudtam úgy igazán megtanulni úszni. Csak össze-vissza kalimpálok a kezemmel, közben pedig próbalom a fejem távol tartani a sós víztől... na nekem kb. ennyiből áll az úszásismeretem. Merthogy az uszodában is csak úgy megy, ha a fejem a víz alatt van, de itt ez nem kivitelezhető. Higgyétek el, megpróbáltam, aztán el is süllyedtem egyszer, elég kínos volt. Most meg mehetek este hajat mosni, mert a fejbőrömről vagy egy kiló sót le lehetne szedni. Pedig a sós víz elvileg egész jól megtart, de én ezek szerint még a tengerben is képes vagyok elsüllyedni, holott sokak szerint nem épp egy egyszerű dolog.