Én és a deszkás fiú | Befejezett |

Epilógus

《~Amber~》

-Nem értem mi miért nem működünk ilyen jól Matt-tel, mint ti - nyafogta Hailey, miközben egy irigy pillantást vetett rám és a karomat simogató fiúra. Olyan puha ujjai vannak...-Pedig esküszöm úgy tűnt, hogy ő a lelkitársam.

Nos, Hailey jogosan mondta ki ezeket a szavakat. Én ugyanis még mindig hiszek benne, hogy Matthew-t Hailey-nek teremtette az ég. Mostmár kibékültünk, és újra imádtuk egymást Hailey-vel. Kiderült, hogy azért haragudott meg rám, mert Matt bevallotta neki, hogy mi történt. Szerintem jól tette, és egy nap majd Hailey is rájön erre. Mert én - mint külső szemlélő -, tökéletesen látom, hogy még mindig imádják egymást. Viccesen szólva ugyanaz történt velük, mint velünk - Luke-kal -, ráadásul ugyanaz a probléma fő forrása is. Néhányszor segítettem és próbáltam felvidítani Matt-tet, aki elég lehangolt volt miután Hailey szakított vele. Mi Luke-kal mindent megtettünk, hogy jobban érezze magát, és azt hiszem Matthew-val egészen megkedveltük egymást újra. Már nem igazán értem mit láttam benne annó, de megbocsátottam neki azt, amit tett. Tudom, hogy szüksége volt rá, hogy ezt hallja. És innen tudom, hogy úgyis ki fognak békülni. Ha nekem és a mellettem álldogáló srácnak sikerült, akkor nekik is menni fog. Csak idő kérdése.

A hajót vártuk, ugyanis ez volt az utolsó program. Igen, elképesztő hogy vége van ennek az álomszerű utazásnak. Már délután van, vagy inkább estének is mondhatjuk.

Görögország a kedvenc országom lett. Nem csak azért, mert itt jelentettük ki Luke-kal hivatalosan is, hogy egy párt alkotunk, hanem azért is, mert asszem itt szépült meg igazán az életem. Rengeteg barátom lett - köztük ott vannak Andrew-ék és még jó pár srác akit megismertem, de a legfőképpen Amy-éket szerettem meg. Mármint még jobban.
Úgy érzem szebb nem is lehetne az életem, hisz itt vagyok, kb. 50 olyan ember között, akik mind kedvelnek, és én is kedvelem őket. Kiderült, hogy nagyon sok jó fej embert hoztunk magunkkal erre az útra. És már megint vissza vezet a mondókám Luke-hoz, aki ha nem segít, akkor nem jutok el ide.
Luke egy szuper ember. Most még jobban imádom, mint valaha és fogalmam sincs hogyan lehet egy embert annyira szeretni, mint ahogy én szeretem őt. Annyira udvarias, és tisztelettudó, mindig tudja, hogy mire gondolok éppen. És azt hiszem küldetéséül vette, hogy a lehető legjobban érezteti velem, milyen különleges vagyok. Persze túloz, de annyira imádnivalóan csinálja, hogy a szívem még mindig majd' kiugrik a helyéről. A pillangók a hasamban csak egyre többen lesznek, köszönhetően annak, hogy Luke borzasztóan tökéletes barát. Elképzelni sem tudom, hogy mellette valaha is szomorú leszek.

Ez a két hét kevés is volt egyszerre és rengeteg is. Szívesen itt maradnék, de hiányzik már anyu. Az egészséges ételeivel együtt.
Ráadásul dög meleg volt végig, de annyi jó élményem volt, és annyi emléket szereztem, hogy nem is tudom hogy fér el a fejemben. Bár még mindig érzem Luke csókjainak édes ízét. Nem is tudnám elfelejteni.

-Gyere - húzott fel a hajóra maga után Luke, majd leültünk a hajó orrába.

Annyi helyet láttam itt, hogy szinte úgy érzem már ide tartozom. Voltam a Halkidiki-félszigeten, mindenféle strandon Thesszaloniki környékén, és mindenféle történelmi emlékműnél a városban. A két hét alatt nagyjából bejártuk a város egy részét. Voltunk egyszer-kétszer éjszaka is, mert igazán akkor éled fel a város. És tényleg akkor a legjobb kint lenni, mert nincs akkora hőség, mint napközbe. Sok hangulatos taverna van a városban, de nem igazán látogathattunk meg egyet se sajnos.

-Na mi lesz? - nézett rám kérdőn a barátom. Mivel nem értettem mire gondol, ezért folytatta:- Nem megyünk ugrálni?

-Hát nem is tudom... - kezdtem kétségbeesetten. Na igen, az úszás két hét után sem ment annyira jól.

-Ne már Amber - hisztizett Luke és a kezemnél fogva felhúzott a padról. - Szerintem nagyon jól megtanítottalak úszni, szóval ne aggódj - bíztatott és egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam azt a lenge nyári ruhát, ami a bikinimet fedte. A hajóval megálltunk valahol a tengeren, és a víz tényleg nagyon szépnek és tisztának tűnt, de nem annyira, hogy szívesen belefulladnék.

-Naaa - nyaggatott. A többiek már ugráltak a vízbe, élénk sikítozás támadt a hajó körül. Luke a karjait a derakam köré fonta, és meggyőződése volt, hogy úgyis beadom a derekam.

-Menj csak - húztam az agyát egy kicsit, és én is átkaroltam a vállát, aztán a tarkóján lévő göndör tincsekkel kezdtem játszadozni, mivel tudtam, hogy ezzel megőrjítem.

-Ez az utolsó nap, hogy itt vagyunk - mondta. Igaza volt. - Nem éri meg kihagyni.

-Jól van - egyeztem bele. - De csak utánad - lépkedtem az öleléseben le, a hajó széléhez. Megfordultunk, hogy én álljak háttal a tengernek. Reméltem csak véletlen, és tényleg ő ugrik majd először. Ugyanis nagyon megijedtem, miközben lenéztem. Inkább visszanéztem Luke-ra, aki a lehető legnagyobb biztonságot nyújtotta nekem. Felnéztem rá, és azon gondolkoztam, hogy miképpen történhetett az, hogy egy ilyen jóképű srác belémszeretett.

Mielőtt bármit mondhatott volna, megcsókoltam. Csak mert ehhez volt kedvem, és iszonyúan élveztem ezeket a pillanatokat. Miután elszakadtunk egymástól, pár másodpercig csak elmélyülve nézett a szemembe. Annyira boldog voltam, hogy semmit sem szerettem volna szívesebben csinálni, mint Luke ölelését élvezni. Biztonságban éreztem vele magam, és tényleg szerelmes lettem belé.

-Szeretlek, Törpe - mondta ki a bűvös szót.

-Én is szeretlek, Óriás - hatódtam meg, és őszintén rámosolyogtam. Meg akartam neki mondani, hogy milyen fontos nekem, és éppen nyitottam a számat, amikor egy könnyed mozdulattal lelökött a hajóról.

Sikítva belecsobbantam a sós vízbe, persze Luke ugrott utánam. Amint feljött a felszínre, szétfröcsköltem a fejét. Aztán nevetve leállított, és magához húzott, én meg belékapaszkodtam.

-Mit is akartál mondani, édes? - érdeklődött a világ legpimaszabb vigyorával. Hát szerintem ha nem szerettem volna ennyire, akkor biztos belefújtottam volna a tengerbe.
Mert nekem Luke volt az a srác, aki egyszer csak besétált az életembe, és most többet jelentett mindenkinél...

《~Vége~》