Én és a deszkás fiú | Befejezett |

14. fejezet

《~Amber~》

A szombat egész délutánját a kertünkben töltöttem. Ez az egyik legjobb hely a házunkban. Sőt, talán a legjobb! Sokszor szoktam kijönni, főleg amikor fáradt vagyok. Valahogy fel tud tölteni a virágok illata. Télen is kiszoktam jönni, olyankor is nagyon hangulatos.
A kertünk nem valami nagy, de tele van minden zölddel. Bemész, és amerre nézel csak növényeket látsz. Könnyen kitudok itt szakadni a szürke hétköznapokból, mert egyszerűen csodálatos a házunk e része. Bár a növények feléről azt sem tudom hogy mi a nevük, de anya nagy kertész, szóval párat már én is felismerek. Van pad meg ülőgarnitúra, jókat lehet napozni nyaranta. Gyakran elvállalom az öntözést is. Szóval egyszóval: nagyon kényelmes, gyönyörű és megnyugtató. A sárgára mázolt házunk elég unalmasan festhet kívülről, de hátra senki sem lát be, így ez a kis kertecske csak a miénk anyával. Egyszer szeretném majd megmutatni Luke-nak is.

Most is borongós, szürke felhők alatt álltam neki olvasni. Amikor bementem a a házba már a kinti világítás is felkapcsolt. A madarak csiripelve ellenkezdtek a hideg este ellen, azonban az ilyesmit nem lehet megállítani. Némán baktattam fel a lépcsőn, a kezemben egy kis vacsorával.
Bekapcsoltam a tévém, és bár tudom szörnyű szokás, de a szobámba vacsoráztam meg. Anya valami üzleti partin van, szóval csak holnap hajnalban ér haza. Bekapcsoltam a telefonom is, hátha a délután folyamán jött valami értesítésem. Egyedül Luke keresett...

《~Luke~》

A nővéremmel sokáig ejtettük az éjszaka folyamán a témát, miszerint mi van velem mostanság, de miután sikerült kicsit lenyugodnom, úgy gondoltam talán ő is tudna segíteni.

-Hallod, Jess - fordultam felé egy jó egy órás csendben lét után.

-Hűha, azt hittem már elment a hangod, eskü - szórakozott sértődötten.

-Mattel eléggé összevesztünk egy lány miatt, és nem tudom, hogy mit kéne tennem - böktem ki halkan.

-Egy lány miatt? Mármint hogyan? Mindkettőtöknek tetszik, vagy mi?

-Nem.. vagyis remélem. Tudod a lányt akit hazahoztam múltkor - bólintott egyet - na őt bevettem a baráti körünkbe. És hát... nincs túl jó híre, de az ég világon semmi sem igaz a pletykákból, de Matthew annyira hiszékeny. Mindent elhitt amit a többiek mondtak és ezért utálja őt - egyszerűsítettem le.

-Jó hát nem kell mindenkit szeretnie mindenkinek. Nem értem mi a problémád.

-Az, hogy Matt tönkretesz mindent majd, tudom. És fogalmam sincs, hogyan állítsam meg! - mormoltam idegesen és már a gondolattól is mérges lettem.

-Csinálj valamit, amitől meggondolja magát arról a lányról. Senki véleménye sem tart örökké. Azt mondtad, hogy hiszékeny. Hát hitesd el vele, hogy az a csaj a legjobb ember a világon - tanácsolta hosszú percekkel később.

-Jó, majd még átgondolom - nem volt túl sok kedvem ezen őrlődni nappal, hisz éjszaka amúgy se tudok aludni miatta, majd akkor ráérek kiagyalni valamit.

__________________________________

Tegnap egészen 23 óráig maradtunk bennt a város központjában. A fényfesztiválosok kitettek magukért az biztos. Itt Chicago-ban sok fesztivál szokott lenni, de ritkán jutok el rájuk. Szóval most kellemes volt kimozdulni otthonról.
Anya a kanapén aludt és úgy tűnt teljesen kidőlt. Lehet megint összetörte valami pasas a szívét. Néha annyira, de annyira gyűlölöm, hogy anyám úgy viselkedik mint egy tinilány.

Ma, vasárnap legalább meg tudtam tenni az eltervezett ötleteket. Mármint a telefonozós részét délelőtt. Aztán pedig Andrew felhívott, hogy menjünk játszani valamit mert szétunja a fejét, úgy hogy a telómat az ágyra dobtam és a gépemet bekapcsolva ültem le az asztalomhoz egy szendviccsel. A fejemre húztam a fejhallgatóm és végre teljesen kizárhattam a fejemben lévő gondolatokat jó pár óra erejéig.

《~Amber~》

Anyával délután el kellett mennem vásárolni. Szerencsétlen időzítés, mivel vasárnap híján kevés bolt van csak nyitva. De mivel anya tegnap nem volt itthon, így muszáj volt ma elmenni, hogy legyen mit főzni a héten.

Bementünk egy nagy supermarketbe, ami nyitva volt. Szülőm listája szerint dobáltam a bevásárló kocsiba a cuccokat, míg anya ajándékot vesz a munkatársa születésnapjára. Gondoltam, hogy nem véletlenül hívott el magával.
Megléve a listával, a rágcsák felé vettem az irányt, hogy levegyem a polcról a kedvenc nasiainkant. Anya, és én is szeretünk enni, ráadásul a lelkemre kötötte, hogy hozzak valami finomat is. Mert anya egészségesen táplálkozik, és így vele együtt én is (mert ő szokott főzni), viszont nem fogyókúrázik, így azért a nassolást megengedi magának. Persze nem valami gyakran.

Kint a parkolóban találkoztunk és elindultunk haza. Délután 2 után engedtem egy jó kis fürdővizet magamnak. Mélyen elmerültem a habok között és újra élvezni kezdtem a nyugalmat. Igen, nekem a hétvégéim általában teljesen a relaxálással töltődnek el, de semmi pénzért nem változtatnék rajta. Jó ez így, ahogy van.

Luke-ot nem hívtam vissza, hisz gondoltam ha fontos, majd úgyis ír, vagy megint felhív. De nem tette, szóval biztos nem volt fontos.

Az egész délutánt olvasással és telózással töltöttem meg tanultam is egy kicsit holnapra. Majd este felé úgy döntöttem kicsit kitakarítok a szobámban.

-Szia, kicsim - tárta ki anya a szobám ajtaját miután porszívóval beballagtam oda. Kicsit rámolni kezdtem a szekrényeimben, hisz olyan rég raktam már rendet a szombámban, hogy nem is emlékszek rá. Gyors intettem neki egyet, majd folytattam a pakolgatást. 

-Kimozdulhatnánk egy kicsit már, nem gondolod? - ült le az ágyam végére, amit ezután gondosan megágyaztam.

-Dehát pár órája voltunk vásárolni - néztem rá értetlenül.

-Jó, de vásárolni gyakran megyünk -mondta ki teljes igazságtartalom nélkül a mondatot. Ritkán megyünk bármerre is ketten, ha nem békültünk volna ki, akkor ma se láthatott volna maga mellett. -Szóval, szereztem kettő jegyet a fényfesztiválra - húzta elő a zsebéből az enyhén meggyűrődött jegyeket. Látványosan meglengette a szemem előtt, mire megforgattam íriszeim.

-Miért érdekel téged hirtelen a fényfesztivál, meg hogy kimozduljunk? -tettem fel a kérdést gyanúsan méregetve anyut.

-Csak öltözz fel és kész. 20 perc múlva lent várlak- parancsolt rám vigyorogva, majd kisétált a szobámból. Még mindig értetlenül zuhantam be az ágyamba, aztán eleget tettem anya kérésének.