-Miért csináltad ezt Amber? -anya előttem termett, amint beléptem a bejárati ajtón.
-Anya, annyira sajnálom esküszöm!!! -mondtam rekedten, illetve lihegve, mivel hazáig futottam. - A telefonom ott maradt a gimiben, és el kellett kísérnem pár barátom a meccsre és...
-És? Tudod mennyi ideig szobroztam a kocsiban? Aggódtam érted! Azt hittem valami bajod van!
-Jó, de nincs...
-Hát mostmár azt mondom bár lett volna! Hogy feledkezhettél el a saját anyádról? Megbeszéltük, hogy érted megyek, és én ott is voltam! - anya hangja nagyon feszült volt, alig vártam, hogy vége legyen ennek a beszélgetésnek. Nagyon haragudtam magamra amiért tönkretettem az újonnan kialakult jó hangulatot anyámmal. Luke-ra is haragszom, mert én vissza akartam volna menni a telefonomért, és akkor láttam volna, hogy anya hívogat. Most annyi annak a bizalomnak, amit anya érzett amikor az egyetlen lányával beszélt. Elszúrtam.
-Nagyon féltettelek, de te szartál a jóanyád fejére szokásod szerint, és én meg a legrosszabb dolgokat játszottam le magam előtt. Pedig azt hittem végre jóban vagy velem, és nem próbálsz meg minden erőddel elkerülni. De sajnos tévedtem. És be kell vallanom... -nagy levegőt vett. Ezt kihasználva szólaltam meg újra.
-Anya én nagyon szeretlek. És iszonyúan sajnálom, és nekem is fáj az, amit tettem. Nem direkt volt, elhiheted! Hibáztam, nem tudom, hogyan hozhatnám helyre. De lassan kiderül, hogy nekem is van életem, amit jelenleg teljesen figyelmen kívül hagysz!
-És mégis milyen életed lehet 16 évesen? Én kéne, hogy az életed legyek ilyenkor! Hisz neked semmi másról nem szól az életed, csak arról, hogy antiszociális vagy, nincsenek barátaid és éjjel-nappal itatod az egereket, amiért nem tudsz majd elmenni Görögországba!
Látjátok, erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy senki sem hajlandó meglátni azt, hogy mennyire próbáltam megváltozni az elmúlt 1 hónap alatt. Kínos még számomra is kimondani, de bizony a saját anyám se vette észre mennyit szenvedtem az élettel.
-Igazságtalan vagy! A jegyeimet már feljavítottam, és ha nem is vetted észre, de azzal töltöttem minden délutánom, hogy tanultam! - nem akartam tovább hallgatni ezt a veszekedést, hisz inkább nem akartam tudni mit akar még a fejemhez vágni. Inkább kikerültem anyát, és elmentem a konyhába, hogy töltsek egy kevés vizet. Anya csendben maradt szóval fogtam magam és felmentem a szobámba.
《~Luke~》
Visszafelé battyogtam a csarnokba. Rohadtul haragudtam Mattre, amiért elszúrta a délutánom, amit történetesen Amberrel töltöttem volna. Egyáltalán nem érdemelte volna meg, hogy elmenjek a futball meccsére, de megtettem, és ezért tartozik nekem. Bár Ambert elvittem magammal, tudom, hogy nem élvezte, ahogy most én sem, pedig általában szeretek eljönni megnézni a meccseket. Tudom, hogy Amber nem haragszik rám, de nem volt illő odavinnem, inkább az egészet átpakolhattuk volna holnapra egy normális programmal, olyannal, amilyet a lány tényleg érdemel.
-Egyébként... - szólalt meg azonnal Matt, amint beléptem az öltöző ajtaján. Már senki nem volt bent, tudta, hogy el fogok jönni. Képes volt rám várni, ami elég nevetséges. -Amikor azt mondtam, hogy szerelmes vagy, tudtam hogy tényleg az vagy. Hiába tagadtad, én átlátok rajtad. De nem gondoltam volna, hogy az a lány Amber Lawson.
-Nem vagyok szerelmes...- motyogtam. Tényleg átlátna rajtam?
-Mondom, hogy kár tagadni, látszik rajtad.
-Amber nem olyan mint amilyennek mondják! Ő sosem lenne olyan. Teljesen normális. Ha hajlandó lennél megismerni akkor tudnád - bizonygattam, mintha bármit is érnék vele.
-Sosem lenne olyan? Mármint sosem lenne egy kurva? Hatalmas tévedésben élsz, haver.
-Dehát nem tudsz bizonyítékot felmutatni ellene! Fogalmad sincs miről beszélsz, csak egyszerűen idióta vagy és elhiszed amit pár csicska kitalált a suliban! -emeltem fel a hangom.
-Azok a csicskák a barátaim! -mondta mire nemlegesen megrázta a fejem.
-Nem, nem azok! Mindenkiről azt hiszed, hogy a barátod, miközben a sulink többsége rohadék emberekből áll akik csak tönkreteszik más életét! Mégis miért akarsz állandóan kibaszni velem? Elvileg én is a barátod vagyok!
-Nem én fogok kibaszni veled, hanem a ribanc barátnőd! Csak meg akarlak menteni a suli szajháitól, öre...
A mondatát már nem tudta befejezni, mert az öklöm az arcán ért célba. Matt egy pillanatra hátrahőkölt, majd egy határozott lépést tett felém. Meglökött, de elkaptam a kezét és eltaszítottam magamtól. Mire újra a szemébe nézhettem volna, az ökle az arcomon csattant. Felindulásból löktem rajta egy nagyobbat, amitől elvesztette az egyensúlyát és a földön kötött ki. Most volt időm tanulmányozni az arcát: az orrából folyt a ragacsos, vörös vér, a szeme alatti rész elkezdett már feldagadni. És most itt feküdt előttem a srác, aki mindenki kedvence, aki mindig vicces, és aki sosem bánt meg senkit. Eddig legalábbis ezt hittem. Gyorsan felpattant, de én megragadtam a pólóját és közelebb húztam.
-Hagyd őt békén, Matt. Szállj le róla, mert megfogod bánni, ha nem teszed! -sziszegtem a fogaim közt. Elengedtem és kifelé lépegettem az öltözőből. Matthew utánam kiabált.
-Cseszd meg, Luke! Majd rájössz, hogy igazam volt, de ne számíts többé rám!
Amint kiléptem a csarnokból, azonnal megbántam. Büszke voltam, amiért elbántam Mattel és megmutattam neki, hogy bármire képes vagyok, de ez nem volt jó ötlet. Matthew a barátom, és tudom, hogy nem fogok pofára esni úgy, ahogy ő mondta. Nem, Amber miatt nem fogok pórul járni. De az miatt járhatok rosszul, ha Matt engem is a közellenségek számába vesz. Na igen, talán akkor bánhatom majd meg a legjobban.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Én és a deszkás fiú | Befejezett |
Romantizm,,-Hogy vagy? - kérdezte Luke kedvesen, majd végigjártatta rajtam borostyán barna szemeit. -Asszem egy kicsit összezavarodtam. -Üdv a klubban. " ____________________________________ Jones College Prep High School-ba járó Amber Lawson barátok...
