Én és a deszkás fiú | Befejezett |

37. fejezet

《~Luke~》

-Menjünk már be a vízbe!! - nyaggatott Andrew. - Lééégyszii - kérlelt hangosan, és a vállamhoz ért. Egyrészt nagyon kínos volt, hogy úgy viselkedik, mint egy kisfiú, másrészt meg nagyon fájt a vállam.

-Ahhj - nyögtem ki, mert annyira levolt égve mindenem, hogy borzasztóan fájlaltam még a derekam is.

-Hallod haver, majd a víz lehűt - mondta erre Matt. - Nem azért jöttem el idáig, hogy a síránkozó képedet nézzem! - fenyegetett, mire csak beadtam a derekam. Tényleg nem azért vagyunk itt, hogy az árnyékban ücsörögjek. Bár eddig Amber is ezt tette, de ahogy látom, most ő is bemegy a tengerbe. Sóhajtva felálltam, de azért mosolyogtam magamban, amiért a közelébe mehetek megint.

De aztán amit láttam... hát borzalmas volt még nekem is, pedig nem mondom magam egy profi úszónak. De Amber.. hát ő végképp nem mondhatja ezt magáról.

-Majd megyek utánatok - szóltam a srácoknak, amikor már végképp úgy tűnt, hogyha Amber továbbmegy, mindenképpen megfullad. A fiúk csak megforgatták a szemüket és ilyeneket mondogattak ,,persze már megint csajozni megy". Ami végtére is igaz.

-Borzalmasan úszol - mondtam és a karját megfogtam nehogy ijedtébe elfelejtse azt a kevés kapálozást is, amit jelenleg csinál.

-Köszi, most mindjárt jobban is megy - mondta szarkasztikusan és belém kapaszkodott. Csöndben maradtunk, mindketten a saját barátainkat figyeltük.

-Hogy tudod így fenntartani magad? - kérdezte lihegve, holott fogtam, szóval nem értem miben fáradt el ennyire.

-Hát normál esetben a karommal köröket rajzolok a vízben, a lábaimmal meg hát... így rúgok egyet, csak folyamatosan. Inkább úgy mondanám, hogy taposom a vízet. Nem tudom érted-e.. - próbáltam elmagyarázni.

-De hát én is azt csinálom - mondta, én meg csak megvontam a vállam.

-Ha megtanulod a mellúszást, utána már nem igazán kell az úszáson agyalnod. Mármint azzal lehet viszonylag gyorsan úszni, meg egyszerű is. Nem süllyedsz el.

-Hát nekem valamiért sosem jön össze. Nem tudom összehangolni a karjaim és a lábam mozgását. Ez kiskoromban se ment...

-Ne aggódj, a nyaralás végére úgyis beletanulsz - mosolyogtam rá. - De sajna úszni nem tudlak megtanítani. Az nekem se megy annyira jól.

-De jobban, mint nekem - engedte el picit a karom. - Segítesz eljutni a lányokhoz?

-Persze.

-És amúgy hogy vagy? - kérdezte kicsit halkan, miután csendbe burkolóztunk.

-Hát tudod éppen Görögország második legnagyobb városában, a tengerben úszkálok. Ráadásul veled... Szóval nem panaszkodhatok - válaszoltam, mire zavartan felnevetett, és az arca egy pirosas színt öltött. Inkább témát váltottam, bár eléggé élveztem, hogy zavarba tudom hozni. - Miért pont ők? - biccentettem a barátnői felé.

-Miért kérdezi mostanában mindenki ezt? - rázta meg a fejét mosolyogva.

-Na de tényleeg!

-Hát nem tudom. Nagyon kedves lányok, meg jól meg is értjük egymást - magyarázta. Ránéztem, miközben egy naaagyon lassú tempóban próbált valami úszásszerűséget összeprodukálni.

-Igazán örülök, hogy boldog vagy - mondtam ki, amit tényleg tiszta szívemből gondoltam abban a pillanatban. Amber egy döbbent arckifejezés közepette rámnézett, amitől valamiért az eddigi kalimpálásokat abbahagyta. Gyorsan megtartottam, nehogy elsüllyedjen. Ez a lány képes rá, pedig a sós víz nagyszerűen fenntart bennünket. Nekem is alig kell fognom, csak hát szegénynek valamiért nem megy ez magától.

-Andrew-ék jól meg vannak? - tudakolta kis idő elteltével. Aranyos, hogy gondol a barátaimra is, bár egy kicsit frusztrál is a gondolat.

-Persze, de nagyon hiányolnak. Állandóan zaklatnak, hogy mikor leszel újra velünk. De egyébként Andrew szokott is veled beszélni, nem?

-Igen, néha küld egy üzit, meg odajön hozzám. Imádnivaló a srác.

-Igen, de ugye tudod, hogy ő... - puhatolóztam. Nem akartam, hogy Amber ez miatt kínos helyzetbe kerüljön majd a jövőben.

-Sejtettem már. De én így elfogadom, nem igazán izgat, hogy kihez vonzódik.

Nagyon megnyugtatt Amber azzal, amit mondott. Főleg azért, mert tudom, hogy ő egy angyali lány, és ez is csak azt bizonyítja. Ez egy újabb megerősítés volt a részéről. Engem sem foglalkoztatott sosem az, hogy Andy-nek ki tetszik, vagy ki nem. Kb. 1 éve mondta el, és kezdetben is elfogadtam, csak egy kicsit furcsán éreztem magam, mert addig egy teljesen más hitben éltem. Úgy értem Andrew szexualitását illetve. Sajnálom amiért meg kellett játszania magát, mert előbb is elmondhatta volna.

_______________________

Mielőtt Ambert otthagytam a barátnőivel, lelkükre kötöttem, hogy vigyázzanak rá. Aztán csatlakoztam a saját barátaimhoz, akiknek már egy félórával ezelőtt megígértem, hogy követem őket be a vízbe. Andrew kicsit megsértődött, amiért ilyen sokáig tartott, de hát túléli majd.

-Ő a barátnőd? - kérdezte William Karlsen. Ő is egy srác volt a baráti körömből, de nem igazán szoktam vele lógni, mert egy elég kocka srác. Nekem ő már túl sok néha, de mindegy is, mert van kivel beszélgetnem helyette. Göndör fekete tincseibe túrva tette fel a kérdést, én meg sajna csak nemlegesen megráztam a fejem.

-Nem vagyunk együtt.

-Akkor jó. Nem bántásból haver, de elég sok rosszat hall róla az ember...

-Minden amit hallasz kamu - közöltem vele, s próbáltam megőrizni a nyugodtságom. Már kezdem megszokni, hogy el kell viselnem az ilyesmit. Többet ér, ha megmondom nekik, hogy nem igaz amit mondanak. Remélhetőleg így elérek valamit majd a suliban is.

-Hát jól van, végülis nem ismerem - mondta, és ezzel kivívta némileg a tiszteletem.

-Tényleg nagyon kedves lány - szólt közbe Matt, és felküzdötte magát a felfújható gumimatracra.

-Amúgy Matt, ki az a Hailey? - úsztam közelebb hozzá, hogy ne nagyon hallja más, amit mondok.

-A csajom - válaszolt, mire eléggé meglepett. - Miért?

-Csak úgy. Bár Ambernek most nagyon jó barátja lett. Szóval... - kezdtem, de nem nagyon tudtam, hogy folytassam-e.

-Igen? - nézett rám kérdőn.

-Szóval szerintem jobban tennéd, ha elmondanád neki, hogy mi történt közted, és a legjobb barátnője közt - vittem lejjebb a hangom.

-Miért? Nem hiszem, hogy megtudhatja valahonnan.

-Ne felejtsd el, hogy ugyanezt gondoltad velem kapcsolatban is, és én is megtudtam. És ezért összevesztünk Amberrel.

-Hát jó, de..

-Én csak nem szeretném, hogy ez miatt szakítsatok, mert megtudja.

-Jó, még megfontolom. De ha én vallom be, akkor még rosszabb lesz, mert én tettem ezt Amberrel - fejét oldalra biccentette. - Én tettem tönkre az életét, és tudom, hogy ezért egy szörnyeteg leszek Hailey szemébe. Ha elmondom - mondta nekem, de nem nézett már a szemembe.

-Tudom, de én ha így meggondolom, akkor jobban örültem volna, ha maga Amber, vagy te mondod el. Bár valószínűleg megvertelek volna, de az már más kérdés..

-Majd elválik. De szeretem ezt a lányt. Nem akarom, hogy elhagyjon.

-Ha ő is szeret, akkor nem fog - feleltem, és csöndben maradtunk egy ideig. Elmerültem a gondolataimban, mert végülis velünk is ez történt Amberrel. Mármint remélhetőleg valami hasonló sorsra jutunk, mint mondtam. Ha ő is szeret, akkor nem fog...

-Amúgy hogy álltok Amberrel? - kíváncsiskodott később ezzel félbe szakítva gondolataim. Már hiányoltam is, hogy nem kérdeztek mostanság a lánnyal kapcsolatban. Pár napja legalább kétszer megkérdezték egy nap alatt.

-Megvagyunk. 

-Bővebben?

-Asszem belészerettem - vallottam be halkan.