Én és a deszkás fiú | Befejezett |

26. fejezet

《~Luke~》

Őszinte leszek veletek, hiányzott Amber az életemből, a mindennapjaimból. De el kellett őt felejtenem. Általában ha eszembe jutott csak arra gondoltam mi lehet most vele. Ő is ugyanannyira szarul van mint én? Vagy tényleg csak játszadozni akart velem, ezért most tök boldog? Utáltam az érzést, hogy lehet én vesztettem. Mert ő most sokkal boldogabb, mint előttem volt, én viszont ezerszer üresebbnek érzem magam. Nem tudom miért fáj annyira ez az egész.

Matthew-t is jól lecsesztem a történtek miatt. De őt nem csak azért, mert nem mondta el, hogy ismeri Ambert. Azért is, mert összetörte a lány szívét és hülyét csinált belőle. Ő erre azt mondta, hogy nem bánta meg, de láttam rajta, hogy hazudik. Képtelenség, hogy egy olyan belül jó srác, mint Matt, ne bánja meg az ilyesmit. Igaz, tényleg egy bajkeverőről van szó, de én akkor is ismerem majdnem 2 éve és ő nem ilyen.

Attól függetlenül, hogy haragudtam Mattre, mégis újra velünk ebédelt. És mind újra jóbarátok lettünk. Hiányzott már Matthew, de nem annyira mint Andrewnak. Csak is miatta fogadtam vissza hozzánk. 

-Beszéltél azóta vele? - kérdezte Matt szerda ebéd közben, nyilván Amberre célozva. Mostanában sokat kérdezősködött róla, de nem értem mi ez a nagy pálfordulás nála. Azt hittem hallani sem akar a lányról. De úgy tűnik köztünk én vagyok az egyetlen aki így van ezzel. 

-Nem, és nem is tervezek.

-Pedig láthatóan szomorúbb vagy... -közölte fészkelődve. Előre hajolva Amber világosbarna haja után kutakodott. Hétfő óta nem láttam.

-Persze, azért, mert megbántott. Nem azért, mert hiányzik! - mondtam szemforgatva majd visszahúztam Mattet a vállánál fogva.

-Vajon mi lehet vele? Nem láttátok hol ül? - kérdezte nyújtozkodva Andrew.

-Nem, de valszeg ő még Luke-nál is szarabbul van. A lányok rosszabbul viselik az ilyesmit.

-De mi van ha mégsem? Talán tényleg rossz céllal ült le hozzánk annó - mondtam ki félve a kétségeim. Matthew szemöldöke az egekbe szaladt és tiltakozva felemelte a kezét.

-Nincs az az Isten, hogy Amber rosszat akarjon bármelyikünknek is. Na jó, nekem akarhat, de te tuti tetszettél neki.

-Csak barátok voltunk. Elmondta volna ha többet akar - állapítottam meg az ebédlő asztalait fürkészve. De Matt mégis bogarat ültetett a fülembe. Talán lehettünk volna többek is, mint barátok? Nem igen gondoltam még erre a lehetőségre. 

-Nem mondta volna el. Hidd el, ismertem - jelentette ki, mire Andrew csodálkozva meredt ránk.

-Hogy lehet az, hogy Mattnak boldogan megbocsátottál miután kiderültek a múlt dolgai, de Ambert elkerülöd, mint farkas a kutat.  Ez nem igazságos vele szemben. 

-Hát igen... Ő még kevesebb bűnt is követett el mint én - vette Matt is védelmére a lányt. Csak mint mindig mostanság...

-Miért változott meg ennyire hirtelen a véleményed róla? Pár héttel ezelőtt még óva intettél tőle - bújtam ki a válaszadás alól. Lehet tényleg igazuk van. De akkor is elvártam volna Ambertől, hogy elmondja az igazságot, főleg ha ilyen fontos ügyről van szó.

-Nem akarom, hogy olyanért hibáztasd, ami nagyrészben az én hibám.

-Bár nem te mondtad neki, hogy hazudjon Luke-nak - vonta meg a vállát Andrew.

-Így igaz - bólogattam.

-Jó, de én is hazudtam, mert... - kezdte, de félbeszakítottam.

-Muszáj állandóan róla veszekednünk? Csak szálljunk le erről a témáról, légyszi! Holnap elutazunk, és én nem akarom többé ezt hallgatni, oké?

-Persze - motyogták, de tudom, hogy az agyuk még ezen kattogott egy darabig.

Tudom, hogy igazuk van, és félre kéne tennem a büszkeségem. De már úgy érzem nem is ismerem Ambert, mert már másképp nézek rá. És errről sajnos nem tehetek. Tudom, hogy ezért nem mondott semmit arról, hogy mi történt a múltban - mert félt, hogy így már nem fogom szeretni.

De szeretem - ismertem be magamnak pakolás közben. Hiányzik.

-Valami melegebb ruhát is kéne vinned - járkált anya a szekrényem előtt és kiemelt egy vastag pulcsit. A telefonom rezegni kezdett - Amber. Anya megkérdezte ki az, és el is mondtam neki. Tudta, hogy túlreagáltam a dolgokat, elmeséltem neki. 

-Vedd fel! - bíztatott. Mielőtt ellenkezhettem volna, anya hirtelen elhúzta a zöld ikont a telefonomon.

-Luke? - csendült egy meglepődött hang a telefonomból. A lány biztosan elképedt most, mert sokszor hívott, de sosem vettem eddig fel. Az üzeneteit sem olvastam el. Csúnyán néztem anyára és a fülemhez emeltem az eszközt. 

-Mit szeretnél? - kérdeztem, mit akit nem izgat mi történik. De borzasztóan hiányzott Amber nevetése, és a furcsa döntései is. Keményen tépkedni kezdtem a bőrt a hüvelykujjamon.

-Hát..én... - dadogta. Igazából fogalma sem volt mit akar mondani, mert gondolta úgy sem veszem fel, szóval felesleges előre kitalálni mit mond. Bár az is lehet, hogy annyi mindent akar mondani, hogy azt sem tudja hol kezdje. - Meg szeretném köszönni, hogy segítettél az álmom elérésébe. Nagyon kedves volt tőled.

-Cserébe hazudtál a múltadról, szóval...

-Nem hazudtam! - tiltakozott. - Nem mondtam el, hogy mi történt, mert féltem, hogy megutálsz miatta. Hisz a legjobb barátodról volt szó - folytatta mérgesen. Eltudom képzelni most az arcát, ahogy öszzehúzza a szemöldökét, és az asztalt, vagy az ágyát csapkodja. Magamban nevetni kezdtem, nem is figyeltem miről oszt ki éppen. Olyan aranyos, hogy itt idegeskedik és lapossá verne, miközben minimum 25 cm-rel magasabb vagyok nála. Annyira hiányzott már ez. - Figyelsz te rám?

-Persze - feleltem mosolyogva.

-Ez annyira jellemző - sóhajtotta.

-Jól van, de miért is vagy ideges? - kuncogtam, de reméltem, hogy nem hallja.

-Mert észre sem veszed, hogy mennyire sajnálom, hogy hazudtam!

-Nem úgy volt, hogy nem hazudtál? - kérdeztem. Tudtam, az őrületbe kergetem

-Jó, mindegy, mert nem ez most a lényeg. Csak szeretnék bocsánatot kérni - közölte higgadtabban. Anya jelzett, hogy abba kéne hagynom a lány dühítését.  A még félig üres bőröndömre mutogatott. 

-Rendben, még átgondolom. De most be kell pakolnom holnapra, úgyhogy ha...

-Jó éjszakát - szakított félbe. 

-Neked is - mondtam, majd letettem. Anyára néztem, aki kiengedte a nevetését. Megkérdőjeleztem, mi olyan vicces mire azt mondta:

-Hát, mostmár tudjuk, hogy tetszik neked. Ezért megérte felvennem helyetted a telefont.

Megforgattam íriszeim, és folytattam a pakolást anya részletes listája szerint. Az ebédszünetébe állította össze csak azért, hogy semmit se hagyjak itthon. Figyelmes tőle.

-Ha összejössz azzal a lánnyal, akkor azonnal hívj fel. Tudni akarom mennyi időbe fog telni!