Thranduil keze végig járta a testemet, minden egyes érintését élveztem. Végig csókolt a nyakamon, majd mikor rá tért melleimre, fel nyögtem. Thranduil lassan birtokba vette először az egyik, majd a másik mellbimbóm, nyelve munkájára szinte egyből megkeményedtek. Meg éreztem kemény férfiasságát, vágyakozó tekintettel nézett szemeimbe, majd engem tartva kiszállt és elfektetett. Lihegve néztem fel rá, meg fogom adni magam neki, holott tudom, hogy nem szabad. Lassan csókolt végig a testemen, és mire a lábaim közé hajolt volna, zajt hallottunk. Felkapta a fejét, szemeit össze húzta. Valaki a közelben járkált. Sebesen kihuztam magam alóla, szinte biztos voltam abban, hogy valaki meglátott minket. Gyorsan magamra vettem a ruhát amit vacsorához kerestem meg.
- Nem látott senki! -mondta és elkapta a kezemet. Rá néztem, könnyeim végig folytak az arcomon.
- De, biztos, hogy látták azt, amit csinálunk. -feleltem.
- Ha valaki netán szólna erről, velem gyűlik meg a baja! -mondta. Megingattam a fejem.
- Vissza megyek a szobámba. -suttogtam szipogva.
- Ne, várj kérlek! -mondta és ő is öltözni kezdett, de nem vártam meg, vissza indultam.
- Arvael -kapta el a kezem - ugye vacsoránál találkozunk? -kérdezte.
- A szobámban szeretnék enni. -suttogtam.
Thranduil szemszoge
Csak álltam, és néztem utána, lehet, hogy tényleg nem kellett volna ezt tennem vele, de egyszerűen képtelen vagyok gondolkozni, ha a közelemben van. Minden egyes porcikáját őrülten kívántam, minden egyes pillanatot magamnak akartam vele és erről nem tehettem, ahogyan ő sem.
A vacsoránál nem volt jelen, ami aggasztott, hiszen nem akartam, hogy így el zárja magát előlem. Vacsora után felmentem az emeletre, ahol a szobája volt, majd be kopogtam.
- Szabad! -mondta álmos hangon. Lassan nyitottam be, majd az ágy felé néztem. Arvael könnyes arcal nézett rám, miközben egy párnát ölelt magához. Rossz volt így látni őt, be mentem és be csuktam az ajtót.
- Szerettem volna tudni, hogy hogy vagy. -kezdtem, mire lassan felült és bánatos mosoly terült szét ajkain.
- Voltam már jobban, az elmúlt napok eseménye kicsit felzaklatott. -mondta halkan és nagyot nyelt. Vajon én zaklattam fel azzal, hogy magamnak akarom?
- Nem te. -suttogta, mintha olvasott volna gondolataimban, lassan az ágy szélére ültem.
- Ha nem én, akkor ki? -kérdeztem. Nagyon is érdekelt, hogy ki volt az, aki miatt fél.
- Beren, egy másik tünde. Minden áron a feleségének akar, részletesen elmondta azt is, hogy mit tenne velem. Ez miatt félek valaki mellett el köteleződni. -mondta és bele túrt gyönyörű barna hajába, ami a művelet után lassan omlott előre.
- Mit mondott? -kérdeztem, továbbra is az arcát néztem, szerettem volna karjaim közé zárni, szerettem volna tudtára adni, hogy én nem tennék vele semmilyen szörnyűséget.
- Sosem hagyná, hogy elhagyjam a szobát, kénye kedvére tenne velem dolgokat, és csak erre lennék jó neki. -felelte, ajkai megremegtek.
- Ugye tudod, hogy nem tehetne veled olyat, mo neked nem tetszik? Erős vagy és bátor, tudnál ellenkezni, soha szeretnél, és tudom, hogy az lenne az első. -mondtam és gyengéden megsimitottam az arcát, mire rám nézett, szemei megteltek könnyekkel.
- Te ugye nem tennél semmi olyat, amit nem akarok? -kérdezte. Mintha fontolóra vette volna azt, hogy velem maradjon, ami meglepett, de egyben jól is esett.
- Soha, van szabad akaratod, mellettem olyan életed lenne, mint amilyenre vágytál az előtt, mielőtt Beren valahogy az életedbe került. -mondtam. Figyeltem az arcát, érdekelt mit válaszol erre.
- Mindig is olyan házasságot szerettem volna, ahol a férjem oldalán harcolhatok, vagy védem népünk életét, míg ő távol van, hagy szabadon dönteni és nem kényszerít semmire sem. -suttogta, közelebb hajoltam hozzá és homlokomat az övének döntöttem.
- Tény és való, hogy nem akarnám azt, hogy harcolj, de ha neked ez fontos, akkor ezzel nem ellenszegülnék. Szeretném, ha a feleségem, a királynőm lennél. De rajtad áll, hogy mit mondasz, tudok várni. -suttogtam.
- Szeretnélek először jobban megismerni, hogy milyen vagy, miket szeretsz. -suttogta és kezeit az enyémekbe helyezte.
- Nekem holnap vissza kell térnem, de megígérem, hogy minden egyes nap írok neked. -suttogram. Rám nézett, tekintete sugárzó volt.
- Szeretném látni a palotádat. -mondta. Mosolyogva néztem rá.
- Hamarosan itt van a Mereth-en-Gillis, Elrondnak már tudomására adtam, hogy el várlak benneteket a csillagfény ünnepére. -mondtam. Elmosolyodott.
- Valóban nagyon közel van, remélem hamar eljön. -mondta.
- Pihenj, és ne gondolkodj Berenen, ha úgy tartja kedvem, úgy is végzek vele. -feleltem. Mosolyogva nézett rám még mindig.
- Nagyon védelmező típus vagy, igaz? -kérdezte.
- Teljes mértékben. -feleltem, majd felálltam, figyeltem, ahogy kényelembe helyezi magát. - Mindig meg védem azt, aki az enyém, ezt ne felejtsd el. -mondtam és adtam a homlokára egy lágy csókot.
- Jó éjt. -suttogta.
- Jó éjt! -mondtam, kimentem, bár nagyon nehezemre esett egyedül hagyni és nem oda bújni mellé, hogy szorosan magamhoz vonjam és úgy aludjunk. Vissza mentem a szobámba, ahol Legolas anyja, Maethoron jutott eszembe. Meg kellett volna mondanom Arvaelnek, hogy őt csatában vesztettem el. A legnagyobb félelmem az, amióta meg láttam őt, hogy ugyan így fogom el veszíteni. Hiába voltam tisztában azzal, hogy nagyon jó harcos, akkor sem fogom másképp gondolni. Már az sem tetszett, hogy ma csak hárman szálltak harcba, hiszem bármi történhetett volna vele és nem csak zúzódásokat szerzett volna. Átkoztam Lindirt, amikor megtudtam, hogy őt is ki küldi, hiába a jó tehetségének a harcban, az orkok sosem kegyelmeztek és soha nem is fognak, mindig meg találják ellenfelük gyengepontját, így történt ez Maethoronnal is. Tisztán emlékszem arra a napra, Legolas még csak pár hónapos volt, mikor támadás érte határainkat, annyira akaratos volt, még fiúnkkal sem akart otthon maradni, ahol biztonságban lett volna, hanem inkább háborúba jött velem, és onnan ő már nem tért vissza. Le ültem az ágyra. A gondolataim vissza tértek Arvaelhez. Vajon ha megfoganna gyermekünk, ő is magára hagyná, csak azért, hogy harcba szálljon, vagy gyermekünkel maradna otthon? Nem is tudom, miért agyalok ezen, hiszen azt sem tudom, hogy akar-e velem házasságra lépni. Nagyot sohajtottam, majd le vetkőztem és én is követtem Arvael példáját.
Mae Govannen, Mellon!
Újabb rész, remélem tetszeni fog!
YOU ARE READING
Bakacsinerdei Király Szerelme
Fanfiction- Kérlek ne csináld ezt! -mondtam rémülten, de még csak nem is válaszolt és nem is állt meg. -Thranduil nagyon szépen kérlek! -kértem őt. Mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. Le fektetett a puha nyugágyra, majd ismét vadul tapadt ajkaimra, r...
