Bakacsinerdei Király Szerelme

26 Beren halála

Könnyezve néztem a leányomat, nem tudtam őt elengedni, bár tudtam, hogy ez a helyes. Thranduil meg simította a karomat. 
- Vissza jön hozzánk! -suttogta a fülembe. Hevesen bólogattam, majd Galadrielre néztem, ki bánatos mosollyal nézett rám. 
- Vigyázok rá, ahogy egykoron rád is vigyáztam! Nem fog bántódása esni Caras Galadhonban. -felelte, majd közelebb jött, karjait ki nyújtotta. Utoljára még le néztem Hírielre, homlokon pusziltam. 
- Nagyon szeretlek! -suttogtam, majd lassan át adtam őt Galadrielnek, ki gyönyörködve nézte Hírielt, majd pedig eltűnt. 
Az, hogy leányom távol van tőlem, teljesen össze tört. Nem ettem és nem is ittam semmit sem. Az összes szolgálót elküldtem a közelemből, egyikőjüket sem akartam a közelemben látni.
- Eddig miért nem jelentettétek, hogy a királynő nem eszik s nem is iszik semmit sem?! -hallottam meg Elros felemelt hangját. 
- Mert erre kért minket, senkit sem enged be a szobába. A király még nem tért vissza hálókörletükbe, úrnőm pedig be zárkózott. -felelte Belleth. 
Fejemet a térdeimre hajtottam, és meredtem a semmibe. Teljesen üresnek éreztem magam leányom nélkül. 
- Arvael! -fel kaptam a fejem. Thranduil le ült az ágyra, aggodalmasan fogta kezei közé arcomat. - Hallom nem eszel, mond, miért? -nézett a szemeimbe aggodalmasan. 
- Fáj, hogy nincs itt. -suttogtam könnyezve. 
- Nekem is fáj, de hidd el, biztonságban van, és amint a háborút megnyerjük, ő ide vissza jön, ez az otthona! -mondta Thranduil. 
- De mi van, ha nem járunk sikerrel? -kérdeztem rekedten. 
- Olyan nem lesz! -felelte határozottan. Thranduil lassan az ölébe húzott és szorosan magához ölelt. - Itt fog felnőni, velünk lesz! -felelte halkan és megpuszilt.

Az éjszaka kellős közepén Elros jelentette, hogy Beren a saját cellájában kiontotta az életét, mit nem is bántam, bár furcsálltam a dolgot. Le mentem a cellához, a törpök mind rám néztek, egyikükkel sem foglalkoztam. 
- Mivel vetett véget az életének? -kérdeztem Elrost, ki mellettem állt. 
- Elvágta a torkát, de fogalmam sincs, hogy mivel, hiszen semmi sem volt nála. -felelte. Teljesen meglepett ez az egész, annyira imádta az életét, hogy erre nem lett volna képes. 
- Nem valaki más végzett vele? -kérdeztem. 
- Az őrök nem láttak mozgást. -felelte Elros. Thranduilra néztem, ahogy feljött. 
- Nem saját kezüleg vetett véget az életének. -felelte Thranduil. 
- Hanem? -kérdeztem és néztem rá. Keze a derekamra csúszott, közelebb hajolt a fülemhez.
- Valakit küldtek, aki beépült közénk és ő végzett vele, de az az illető nyomtalanul eltűnt. -suttogta. Rémülten néztem fel rá, hálát adtam, amiért Híriel nem volt itt. 
- Erősítsük meg a védelmet. -feleltem halkan, egyetértően bólintott.
- Legolas már gondoskodott erről. -felelte. - Gyere, enned kell, mielőtt lefekszünk. -felelte és magával vitt le a konyhába.
Nagyon keveset ettem, Thranduilnak ez pedig szemet szúrt és próbált rá bírni, hogy egyek többet, de valahogy nem sikerült.
- Erősnek kell lenned, és zavar, hogy ezt mondom, de szükségem lesz arra, hogy az oldalamon légy. -felelte. Meglepetten néztem rá, nem gondoltam volna, hogy vele tarthatok majd. 
- Ezzel megleptél. -feleltem halkan. 
- Tudom, de magam mellett akarlak tudni. -felelte és meg fogta a kezem. 
- Végig melletted leszek. -feleltem halkan. 
Kései vacsoránk után Thranduil a könyvtárba ment, én pedig a cellák felé. Hallottam, hogy az egyik töpr mesél, óvatosan néztem ki az oszlop mögül és megláttam Taurielt, fent pedig Legolast, ahogy figyeli őket. Csalódottságot véltem arcán felfedezni, ez pedig engem nagyon is zavart. Ki húztam magam, majd egyenesen oda mentem. 
- Tauriel! Nincs jobb dolgod, mint az, hogy a foglyokat szórakoztasd?! -Tauriel olyan gyorsan állt fel, ahogy csak tudott. Mérgesen néztem rá, ő pedig kicsit ijedten nézett a szemeimbe. 
- De, van úrnőm! -hajtott fejet és egyből el is ment mellettem a dolgára. Oda néztem a törpre, ki csúnyán nézett rám, viszonoztam a pillantását, melytől egyből elhátrált börtöne ajtajától, arca egyből meg is változott. 
- Hogy van leányod? -Thorinra néztem. 
- Nem hiszem, hogy közöd van hozzá! -feleltem, majd elindultam fel Legolas után. Maga elé meredt, nézte a tájat csendben. 
- Fiam. -suttogtam, mire rám nézett. Ki tártam karjaimat felé, egyből át is ölelt, fejét a vállamba temetve némán reszketni kezdett. - Nem lesz semmi baj! Ennél te sokkal jobbat érdemelsz! Meg fogod ismerni az igaz szerelmet, és boldog leszel! -suttogtam, eltoltam magamtól egy kicsit, majd két kezem közé fogtam könnyáztatta arcát. 
- Ne bánkódj olyanért, ki még csak meg sem érdemli! -suttogtam. 
- Lehet, hogy igazad van, de ez akkor is fáj. -suttogta. 
- El hiszem, de figyelj, hozzád ő nála méltóbbat rendelt a sors! -feleltem és homlokon pusziltam. - Légy türelemmel! -feleltem. 
- Köszönöm, hogy mellettem állsz! -felelte. 
- Még szép, hogy melletted állok, hiszen a fiam vagy! -feleltem mosolyogva. 
- Berenről kiderült bármi is? -kérdezte. 
- Nem, még nem vettem rá magam arra, hogy be menjek a cellájába. -feleltem. 
- Minden rendben? -kérdezte. 
- Persze, miért ne lenne? -kérdeztem zavartan. 
- Hallottam Elrost, ahogy Belleth-el kiabál. Jól vagy? -kérdezte. 
- Persze, semmi baj! -feleltem erőltetett mosollyal az arcomon. 
- Tudom, hogy bánatos vagy Híriel miatt. Nekem is hiányzik és aggódom is érte. -felelte, meg szorította kezemet. 
- Olyan jó lenne, ha velünk lenne. Érezni akarom az illatát, hallani akarom, hogy felsír, mert éhes. -suttogtam könnyezve. 
- Anya, mihamarabb vissza kerül! El fogjuk érni célunkat! -felelte határozottan, én pedig bólintottam. 
- Megyek, meg próbálok aludni. -suttogtam. Legolas aggodalmasan nézett rám.
A szobába érve azon gondolkoztam, mi történt igazából. Miért ölték meg Berent, és hogyan jutottak be észrevétlenül? Volt valami, ami nagyon nem állta meg a helyét, volt itt valaki, aki mintha bosszúból ölt volna.  Nagyon el fáradtam, a mai nap eseményei le fárasztottak és egyben fel is zaklattak, egyszerűen nem tudtam semmit sem tenni. Teljesen tehetetlen voltam és ez zavart a leginkább. Leültem a székre, és tehetetlenül néztem magam elé. Beren, utána a törpök el fogása, majd Thorin szerelmi cselekedete, Híriel távozása és most megint Beren! Nyugodt életet szerettem volna Thranduillal, de soha nem lehet egyetlen perc nyugtunk sem, talán ez rendeltetett nekünk. Ezt persze nem akartam elfogadni. Hátra döntöttem a fejemet és kifújtam a levegőt és lehunytam szemeimet.