Bakacsinerdei Király Szerelme

2. kötet 04 fejezet: Bard, Tóváros ura

Az éjszaka eléggé éber voltam, míg Thranduil nyugodtan aludt mellettem. Fura volt, hogy Híriel ma megkezdte az első gyakorlatát, hercegnő létére muszáj megvédenie magát, minek nem is ellenkezett, nagyon élvezte, ahogy az apja oktatja őt, ez pedig engem is örömmel töltött el. Lassan ki másztam Thranduil mellől és az erkélyre sétáltam. A palota most is fényben úszott, az őrökön kívül csak egy két tünde volt még ébren. Kezek csúsztak a derekamra, lassan el is mosolyodtam.
- Mi a baj? -kérdezte és gyengéden a nyakamba csókolt.
- Semmi, csupán nem tudok aludni. -suttogtam, fejemet oldalra billentettem.
- Ezen tudok segíteni! -mondta és egyből a kezei közé emelt, mire fel nevettem.
- Valóban? -kérdeztem, átöleltem a nyakát.
- Igen, valóban. -felelte és le fektetett az ágyra, majd mohón megcsókolt és egyből a lábaim közé mászott. Bele túrtam a hajába, lábaimat pedig feljebb húztam, teljesen hozzám simult, és ettől nyögés hagyta el ajkaimat. Thranduil le mászott rólam, elkapta a kezeimet és felhúzott, majd le vette a háló ruhámat és az ölébe húzott, egyből a férfiasságára, melytől hangos nyögés hagyta el az ajkaimat. Vigyorogva ölelte át a derekamat, míg másik keze fel siklott a hátamon és a vállamat markolta.
- Mondtam, hogy tudok! -suttogta, és mozogni kezdett. Vigyorogva csókoltam meg puha ajkait, mit egyből viszonzott. Lassan fektetett el úgy, hogy még mindig bennem volt.
- Szeretlek! -suttogtam ajkaira.
- Én is téged! -felelte és lassan kezdett el mozogni. Lehunytam a szemeimet és kiélveztem a szeretkezésünk minden pillanatát. Lassan csókolta meg a nyakamat, majd a vállamat, végül pedig a számat. Fokozta a mozgást, mit nem bántam. Lassan nyitottam ki a szemeimet és rá néztem. Engem nézett vágyakozva. Le mászott rólam, majd a hasamra fordított, elkapta a csípőmet és maga felé húzott. Lassan hatolt belém, közben férfias morgást hallatott, először lassan, majd gyorsan kezdett el mozogni. Bele markoltam a lepedőbe, a lábaim remegni kezdtek. Próbáltam vissza fogni a hangos nyögéseimet.
- Ne csináld ezt velem, hallani akarom! -morogta. Ismét gyorsított és itt már nem bírtam magamban tartani, a kérésére hangosan nyögtem, minden egyes tövig hatolásánál, majd el is élveztem, annyira remegtem, hogy tartani sem bírtam magam. Thranduil ezt bizonyára megérezte, mivel átölelte a hasamat és hagyta, hogy le hasaljak, de ő még mindig bennem volt. Egyet még mozdult, majd megéreztem lüktetését bennem, lassan hasalt rám, de nem teljes súlyával.
- Annyira törékeny vagy. -suttogta a fülembe, majd ahogy lemászott rólam, maga felé fordított. - Az én törékeny királynőm! -suttogta és megcsókolt. Lassan viszonoztam azt.
- Csak a tiéd, királyom! -suttogtam az ajkaira.

Reggel kopogásra ébredtem fel, kábán tekintettem magam mellé, de Thranduil már nem volt itt. Fel ültem, a háló ruhám ismét rajtam volt. Nem is emlékszem arra, hogy fel vettem volna. Thranduil nem állt le az első után, teljesen kifárasztott, ahogy ígérte.
- Jó reggelt, anyám! -köszönt Híriel és Legolas kórusban. Álmosan néztem rájuk.
- Jó reggelt! -feleltem és bele túrtam a hajamba.
- Ahogy látom, atyánk szépen le fárasztott! -felelte vigyorogva Legolas.
- Már megszokhattad volna, hogy előfordul, mikor így festek. -feleltem mosolyogva.
- De így is csodálatos vagy! -felelte Híriel szintén vigyorogva.
- Köszönöm. Egyébként minden rendben? -kérdeztem, majd vissza dőltem a párnára
- Ami azt illeti, látogatónk érkezik, és mivel a király nincs a palotában, a királynőnek kell fogadnia. -felelte Legolas. Felnyögtem azon hallatán, hogy Thranduil nincs itt.
- Hova ment? -kérdeztem és ismét felültem.
- Ne félj, csupán... -Legolas össze szorította a száját, majd reszelősen fújta ki a levegőt - Tölgypajzsossal találkoznak. -felelte végül.
- Már csak ő hiányzott. -feleltem fintorogva.
- Ne félj, nem közülük kell fogadnod a vendéget. -felelte.
- Reménykedtem, hogy ezt mondod. -mondtam, majd ki másztam az ágyból. Oda mentem Hírielhez, magamhoz öleltem, majd homlokon pusziltam. Oda mentem Legolashoz, ki mosolyogva ölelt meg.
- Bard fog jönni. -felelte Legolas.
- Rendben, fel öltözöm és megyek. -mondtam. Mosolyogva néztem, ahogy el hagyták a szobát. Lassan fel öltöztem, majd le mentem. Végig néztem a palotán, az élet már javában zajlott, mosolyogva néztem végig a palotán. A tündék mind rám mosolyogtak és meg is hajoltak előttem.
- Úrnőm! -jött elém Lúthien és mosolyogva hajolt meg.
- Szia, hogy érzed magad? -kérdeztem mosolyogva és fel ajánlottam a kezemet neki. Félénken karolt belém.
- Köszönöm, minden rendben. Veled? -kérdezte.
- Velem is. -feleltem. Lúthien apja meglepetten nézett rám és leányára, aki egyből elhúzta a kezét és le hajtotta fejét.
- Bard megérkezett? -kérdeztem.
- Nem, Úrnőm! Gyermekeid a reggeli asztalnál várnak reád. -felelte. Aprót bólintottam, majd a terem felé indultam, majd meg álltam és hátra néztem Lúthienre.
- Gyere velem! -feleltem és kezemet nyújtottam szegény félénk leány felé. Az apja csúnyán nézett rá, lassan vissza sétáltam hozzájuk.
- Mond csak, zavar téged, hogy Legolas udvarol neki? -kérdeztem és néztem az apját.
- Úrnőm, a lányom rangon aluli. -felelte.
- Én is, és nézd meg! -tártam szét a karomat. - Ha attól félsz, hogy baja esik, nem fog. Vigyázok rá! -feleltem.
- De a király...
- Thranduil tudja, még ha nem is ismeri be, előtte nincs titok, ha zavarná, szerintem nem hagyná ezt az egészet. -feleltem. - Neki is fontos a fia boldogsága, hidd el! -feleltem.
A reggeli kellemesen telt, bár én aggódtam, hogy Thranduil még nem tért vissza. Mi van ha baja esett és nem tudunk róla? -mi van ha Thorin tőrbe csalta?
- Anyám! - Legolasra kaptam a tekintetemet.
- Tessék? -néztem rá.
- Ne aggódj, apám jól van, semmi baja nincsen! -felelte. Bólintottam és rá mosolyogtam, bár az aggodalmam így is itt lebegett közöttünk, akár tetszik ez Legolasnak, akár nem.
- Úrnőm, Bard és gyermekei megérkeztek! -jött be Elros, bólintottam, majd lassan fel álltam és nyomomban Elrossal a trónteremhez indultunk. Menet közben oda adta a koronámat.
- Üdvözöllek benneteket! -sétáltam le a trón mellett és néztem vendégeinkre.
- Köszönjük, hogy fogadsz minket és remélem, nem zavarunk! -mondta Bard, ki fölött egy kicsit el járt az idő.
- NEm, nem zavartok. Minden rendben van? -kérdeztem és meg álltam előttük.
- Igen, csupán személyesen szerettem volna elhozni a királynak az új boraimat. -felelte. Mosolyogva néztem rá, majd Elrosra néztem.
- Thranduil már vissza tért? -kérdeztem, mire Elros elkomorodott.
- Igen, és nem egyedül. -felelte.
- Nem szívesen mondom, de ezt old meg egyedül! Megkérnélek arra, hogy távozz! -mondta Thrandul ridegen. Bard mellém lépett.
- Van valami baj? -kérdezte halkan.
- Tölgypajzsos belém szeretett és nem tudja elfogadni, hogy én Thranduilt szeretem. -feleltem. Döbbenten nézett rám.
- Már elegem van a törpökből! -morogtam.
- Itt maradok a közeledben, ne félj! -felelte és néhány lépésnyire meg állt előttem. Ahogy közelebb értek, Tölgypajzsos csillogó szemekkel nézett rám és meg indult felém, mire Bard elé állt, nem hagyta, hogy hozzám közelebb érjen, ami teljesen meglepte. Thranduil önelégülten vigyorogva nézte végig az egészet.
- Magatokra hagylak benneteket. -feleltem és oda mentem Thranduilhoz, majd megcsókoltam, mire át fogta a derekamat és viszonozta a csókomat.
- Hol leszel? -kérdezte.
- Szerintem meg mutatom Bard gyermekeinek a palotát. -mondtam és vissza néztem Bardra, ki mosolyogva bólintott. Sigrid és Tilda mellém léptek, míg Bain apja mellett maradt.
A lányoknak nagyon tetszett a palota, kaptak tőlem néhány ruhát, cipőt és ékszereket ajándékba, mit először nem akartak elfogadni, de sikerült őket rá beszélnem. Nagyon örültek nekik. Thranduilt és Bard-ot a bál teremben találtam meg, épp az új borokat kóstolgatták, a lányok oda mentek apjukhoz, míg én a férjemhez léptem, ki átkarolta a derekamat.
- A királynőtől kaptunk ajándékot! -mondta Sigrid izgatottan. Bard rám nézett.
- Hálásan köszönöm, de nem kellett volna. -szabadkozott.
- Ugyan, nincs mit, fiadnak is hozattam néhány dolgot, remélem nem baj. -mondtam mosolyogva. Bain örömmel fogadta a fegyvereket, mit hozattam neki, jól esett szívemnek látni az örömét.

Mae Govannen, Drágaszágok!Új rész, sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem volt rész, remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást!