Bakacsinerdei Király Szerelme

17 Érzelmi hullámok

Az éjszaka a fájdalmaimra ébredtem fel, egyszerűen kibírhatatlan fájdalmat éreztem az alhasamnál. Thranduilra néztem, ki békésen aludt mellettem. Nem akartam fel ébreszteni, így lassan fél ültem és ki másztam az ágyból, és az asztal felé indultam, ott pedig egyből rá is támaszkodtam. Nagy levegőt vettem, nem bírtam mozdulni.
- Arvael! -hallottam meg aggodalmas hangját, majd megéreztem kezeit a csípőmön.
- Jól vagyok. -suttogtam.
- Nem, látom hogy fájdalmaid vannak, miért nem ébresztettél fel? -kérdezte aggodalmasan.
- Nem akarok kellemetlenséget okozni. -suttogtam és könnyezve néztem fel rá.
- A feleségem vagy, akit mindennel jobban szeretek és imádok, segítek és sosem hagylak magadra, ezt jegyezd meg! -suttogta. Fogta a kis üveget, majd a kanalat és segített nekem. Miután be vettem a gyógyszert, Thranduil a karjai közé emelt és az ágyra tett. Nézte az arcomat, majd közelebb hajolt és lágyan csókolt meg. Viszonoztam a csókját, majd átöleltem a derekát és a vállába temettem az arcomat. Szorosan ölelt magához
- Szeretlek! -mondtam sírva. Egyre erősebben szorított magához.
- Én is téged! -mondta.

Reggel Elros ébresztett minket, Thranduil csak nézett rá, várta a mondanivalóját.
- Jó reggelt, felség, Úrnőm! Fivéred az imént érkezett meg, mihamarabb látni szeretne. -mondta Elros.
- Mond meg neki, hogy mindjárt megyünk. -mondta Thranduil.
Thranduil nem bízta a lányokra az öltöztetésem, ő segített mindenben, még a koronát is a fejemre helyezte, majd belém karolt.
- Jól vagy? -kérdezte.
- Igen, jól. -suttogtam.
Ahogy lle értünk, megpillantottam Daeront és feleségét, mellette pedig leányukat.
- Arvael! -jött felém Daeron, Thranduil elengedett, Daeron pedig magához ölelt. Viszonoztam ölelését.
- Hogy vagy? -kérdezte és megsimitotta arcomat.
- Jobban. -suttogtam. Thranduilra nézett.
- Részletesen akarom tudni, mi történt. -mondta. Thranduil mindent elmondott neki részletesen. Mirennis is szorosan megölelt, mit mosolyogva viszonoztam.
- Ha orkokkal kezeskedik, mielőbb végeznünk kell vele. -mondta Daeron.
- Vagy várjuk, hogy támadjon, vagy meg tesszük mi. -mondta Thranduil.
- Várunk, bármeddig itt maradok, míg kell. -mondta.
- Köszönöm. -mondta Thranduil. Oda mentem mellé, le nézett rám.
- Jól vagy? -kérdezte, miközben átkarolta a derekamat.
- Igen, minden rendben. -suttogtam. Legolas is meg jelent, ki egyből hozzánk jött.
- Anyám, örülök hogy ide lent látlak! -mondta Legolas. Mosolyogva ölelt meg, amit viszonoztam.
- Akár csak én. -mosolyogtam rá. Daeron mosolyogva nézett minket, utána be mutatta a feleségét, ki nagyon aranyos volt számomra.
Közösen reggeliztünk, mikor Míriel jött oda hozzám, nagyon idegesnek tűnt
- Úrnőm, beszélni szeretnék veled! -mondta, minden tekintet rá szegeződött. Lassan álltam fel, hogy vele menjek, Thranduil elkapta a kezem. Rá néztem.
- Biztos vagy benne? -kérdezte.
- Igen, nem lesz baj. -mondtam és vele mentem.
- Beren be jutását tervezik, Galdir erről beszélt két tündének. -mondta, össze húztam a szemem.
- Mikor? -kérdeztem.
- Ma éjszaka! -mondta.
- Sejtettem, hogy oldalt váltottál! -jelent meg Galdir, lassan rá néztem.
- Akár csak te, hogy mersz ezek után itt lenni? -kérdeztem hidegen és egyben fenyegetően. Nevetni kezdett, majd lassan közelebb jött.
- Neked lejárt az időd, királynő! -mondta, majd tőrért nyúlt. Míriel elém állt, hogy védjen tőle. Vállára tettem kezem és hátra húztam. Meglepetten nézett rám.
- Te időd járt le, nem az enyém! -mondtam és emeltem kezem, hogy végezzek vele. Dobásra emelte a kezét, ekkor pedig erőmet használva elpusztitottam. Annyiraegviselt az erő használat, hogy a földre rogytam. A fény az egész palotát megremegtette, szinte az egészet be világította.
- Úrnőm! -fogta meg a karomat Míriel, hogy felsegitsen.
- Mi történt? -jött be Thranduil olyan gyorsan, ahogyan csak tudott. Nyomában Legolas és Daeron. Mírielbe kapaszkodva álltam fel.
- Megölte Galdirt. -mondta.
- Rád akart támadni? -kérdezte és át vett Mírieltől.
- Mindkettőnknek ártani akart, de nem hagyhattam. -mondtam. Thranduil ezt követően Daeronnal együtt néztek át mindenkit.

Teltek a napok, sokkal jobban is éreztem már magam, de a palotát nem hagytam el, mit Thranduil is észre vett. Folyton azon járt az eszem, hogy nem adhattam életet első gyermekemnek, viszont erről senkinek sem beszéltem. Be mentem hozzá a könyvtárba, ahogy felnézett el is mosolyodott.
- Minek köszönhetem, hogy feleségem meglatogat? -kérdezte és hátra dőlt a széken. Lassan mentem oda hozzá, közben ruhámat felhúztam és az ölébe ültem. Thranduil szemeiben azonnal vágy csillant, megereztem merevedését.
- Csupán vágyom rád, vágyom az érintésed, a csókod, és téged. -suttogtam és lassan mozdultam meg ferfiasságán, mely a nadrágjában duzzadt. Thranduil el mosolyodott, majd lassan ki gombolta a ruhámat a melleimnél, mire elkaptam a kezét. Meglepetten nézett rám.
- Mire készülsz, királynőm? -kérdezte lihegve.
- Majd meglàtod, királyom! -feleltem gonoszan mosolyogva. Kezeit a székhez kötöztem, mire még inkább meg lepődött és ez nagyon tetszett. Lassan szabadítottam ki kemény férfiasságát, majd magamba vezettem és lassan ereszkedtem rá. Thranduil férfias morgást hallatott. Kínzó lassúsággal mozogtam rajta, kezeit próbálta ki szabadítani, de nem tudta. Kezeimet vállaira helyeztem, hogy tudjak mozogni rajta,Vigyorogva néztem az arcát, miközben kiszabaditottam a melleimet. Tekintetét egyből rájuk szegezte, meg nyalta az ajkát, majd szemeimbe nézett.
- Ha ki szabadulok, ezt nem úszod....-nem hagytam, hogy befejezze, ugyanis mellbimbómat a szájába nyomtam. Nyelve vadul kezdett el dolgozni rajta, le vettem a koronáját és bele túrtam a hajába. Jól eső nyögések hagyták el a számat. Tovább mozogtam rajta, ugyan úgy lassan. Ekkor Thranduil kiszabaditotta a kezeit, meglepetten néztem, ahogy a széttépett anyag a földre hullik. Az arcára neztem, gonoszan vigyorogva nézett rám, le akartam szállni róla, de ekkor Thranduil átölelte a derekamat és az asztalra fektetett, majd vad mozgásba kezdett. Hangosan nyögtem alatta, nem bírtam abba hagyni.
- Mondtam, h nem úszod meg! -mondta lihegve és egyre gyorsabban mozgott.
- Hallanak minket! -mondtam lihegve.
- Nem érdekel, azt teszek ebben a palotában a királnyőmmel, amit csak akarok! -suttogta. Elkapta a csípőmet, közelebb vont magához, hogy teljesen bennem legyen, majd egyre vadabbul kezdett el mozogni.
Hangosan nyögve élveztem el alatta, utánam pedig ő is.
- Többször lephetnél meg ilyen formában! -mondta, ki húzódott belőlem, majd talpra segített.
- Szándékomban áll. -feleltem, majd be gomboltam a ruhámat. Thranduil vadul csókolt meg, hozzá simultam és viszonoztam a csókját.
Együtt mentünk le a boros pincébe, Elros egyből segítségünkre sietett.
- Úrnőm, örülök, hogy ide lent látlak. -mondta.
- Részemről az öröm, Elros. -mondtam mosolyogva. Thranduil végig kóstolta a borokat, mosolyogva figyeltem.
- Húgom! -hátra néztem, Daeron állt mögöttem mosolyogva.
- Fivérem. -mosolyogtam rá.
- Örülök, hogy jobban vagy. -mondta.
- Én is, végre nem kell ágyban pihennem. -feleltem. Daeron meg szorította a kezemet, majd Thranduilra nézett, aki épp a borokat kóstolta.
- Jó ízlése van a férjednek. -rá néztem.
- Ez most miért mondod? -kérdeztem.
- Mert ért a borokhoz és feleségül vett téged. -felelte. Éreztem, hogy elpirulok.
- Amikor megláttam húgod, nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy az enyém legyen. Megbabonázott a szépsége, az egész lénye, szinte bármire képes lettem volna azért, hogy elnyerjem a szívét. -mondta Thranduil. Thranduilra néztem, aki engem nézett, nind a kettőnknek eszébe jutott a pavilonban tett kis románcunk.
- Mennyi ideig kellett győzködni? -kérdezte.
- Pár napot. A Csillagfény ünnepén ugyanis igent mondott nekem. -felelte. Mind a ketten tudjuk, hogy miért mondtam neki igent az nap, rajtunk kívül ezt csak Legolas tudta. Daeron le nézett rám.
- Hát, azt hittem, hogy tovább kell téged győzködni. -mondta. Megütöttem a karját, amin nevetni kezdett.
- Hát ha szeretsz valakit, akkor nem kell. -mondtam és oda mentem Thranduilhoz, ki büszkén mosolyogva nézett le rám.
- Megnyerte a leges legjobb dolgot, mit tünde valaha kaphat. -mondta Daeron.
- Igen, ezzel tisztában vagyok. -felelte és kezét derekamra csúsztatta. Mosolyogva néztem fel férjemre.

Mae Govannen, Mellon!
Újabb rész, ha tetszett írd meg bátran!