Bakacsinerdei Király Szerelme

2. kötet: 06 fejezet: Mereth Nuin Giliath

Lassan sétáltam fel a lépcsőm, mely a szobánkhoz vezetett, bizonytalanul álltam meg az ajtó előtt. Egy ideig csak néztem, majd lassan a kilincsre tettem a kezemet és be mentem. Thranduil nem volt sehol, leültem az asztalhoz és a leveleket néztem, nem tudtam, mihez kezdjek.
- Arvael! -fel kaptam a fejem, Thranduil meg indult felém az erkélyről és le guggolt elém. - Aggódtam érted, utánad akartam menni, de szóltak, hogy nincs bajod és biztonságban vagy! -mondta és meg fogta a kezeimet, majd meg is puszilta. Mosolyogva néztem rá.
- Jól vagyok, semmi bajom. -suttogtam.
- Ne higgy másoknak, tudom, hogy amit mondott, aggodalmat és félelmet váltott ki belőled, de biztosíthatlak afelől, hogy soha nem tudnálak el küldeni! Ha a mi szerelmünk igaz lett volna, nem szerettem volna beléd és én ezt tartom szem előtt! -felelte. Megsimítottam az arcát.
- Melil nin? (Szeretsz?) -kérdeztem halkan. Szemei csillogni kezdtek.
- Len melin! (Szeretlek) Len melithon an-uir! (Örökké szeretni foglak!) -mondta és megcsókolt. Viszonoztam a csókját, meg fogta a csípőmet és az ölébe húzott, szorosan ölelt magához. Át öleltem a nyakát és mohón faltam ajkait.
Reggel Thranduil segített befűzni a fűzőmet, ami nagyon lassan csinált és három alkalommal le is került rólam, nagyon nem bírt magával és ez nagyon tetszett. Miután végzett a fűzőmmel, lassan felé fordultam.
- Bard meddig marad? -kérdeztem és lassan fel vettem a koronámat, ezt követte a nyaklánc és a gyűrűk.
- Marad az ünnepre, még sosem volt része ilyenben, gonoldtam, had maradjanak. -felelte és a tükör elé állt.
- Rendes tőled. -feleltem mosolyogva, sosem gondoltam, hogy egy emberben ilyen nagy barátra lel, hiszen ő volt egykor a morcos kis tünde király.
- Meg is lepődtem, hogy ilyet teszek. -felelte eltűnődve, igazolva a gondolatomat, mely mosolygásra késztetett.
-Ideje reggelit adnunk nekik! -nézett rám, fel ajánlotta a karját, mosolyogva léptem oda és karoltam belé.
Bard leányai fáradtan tűntek az asztalnál, bizonyára késő estig fent voltak.
- Elnézést, amiért leányaim nem pihenték ki magukat, de elég sok időt töltöttek a könyvtárban. -felelte szabadkozva, szélesen elmosolyodtam.
- Miről olvastatok? -kérdeztem két falat között.
- Isildurról szerettünk volna, de nem nagyon találtunk róla semmit sem. -felelte Sigrid álmosan.
- Mert róla nem könyvekben fogsz olvsani. -feleltem. Rám nézett meglepetten.
- Hogy hogy? -kérdeztre.
- Tekercsekre van írva, még nem foglalták könyvbe nagy és egyben rémes tetteit. -feleltem. - Viszont mennem kell, várnak a díszítéssel. -feleltem és lassam fel is álltam.
- Veled mehetünk? -kérdezte Tilda izgatottan.
- Tilda! -szólt rá az apja.
- Semmi baj, jöhettek, de szerintem nem fogjátok bírni ennyire fáradtan. -feleltem mosolyogva. Mind a ketten felálltak és meg álltak előttem. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót és magam elé engedtem őket.

A két lány elég ügyesen birkózott meg a feladatokkal, amit adtam nekik, szépen rendezték el a lilomokat és a rózsákat a vázában. Dicsértem is a tehetségüket, nagyon ügyesek voltak. Néhány helyre felakasztották a gyöngyvirágokat, elhelyezték a gyertayákat a kijelölt helyekre. Nagyon izgatottak voltak, amiért segíthetten a palota báltermének díszítésében, örömmel néztem az arcukat.
- Hoztam vizet és teát a lányoknak! -mondta Lúthien mosolyogva, ahogy meg állt mellettem.
- Tilda, Sigrid, gyertek! -szóltam oda nekik. Sebesen jöttek hozzám és érdeklődve néztek rám.
- Igyatok egy kis teát, vagy vizet! -mondta Lúthien és feléjük nyújtotta a tálcát. El vettek egy egy kupát, és lassan itták meg a vizet. Ott hagytam őket Lúthien társaságában, el indultam le a konyhába, hogy ellenőrizzem, minden úgy halad, ahogyan kell. Nem mutattam ki az idegességemet, nem szerettem volna ha a lányok látják ezt rajtam. Híriel Legolas-al volt, hogy elrendezzék a székeket és az asztalokat a bál teremben, Híriel intézte még az asztal dvszítését is, ami felé nagyon nagy élvezetet mutatott.
- Ember kölykök segítik a palota öltöztetését! Maethoron ezt nem hagyta volna, ahogy azt sem, hogy az a haszontalan sárkányölő itt legyen és kihasználja Thranduilt! -morogta az egykori szoba lány, kinek nevét nem tudtam, de nem is érdekelt. Oda álltam az ajtóba és végig néztem a tündéken, kinek az étellel és a süteményekkel kellett volna foglalkozniuk, de mintha nem is érdekelte volna őket a feladatuk.
- Nem tudom, hogy miért őt vette feleségül, nem is ért semmihez! Mindent meg változtatott, pedig nem kellett volna! -morogta egy másik lány.
- Ha nem tetszik a hozzá állásom néhány dologhoz, hagyjátok el a palotát! -mondtam csípősen. Minden tekintet rám szegeződött. Meghajoltak előttem. - Gyerünk, hagyjátok el a palotát! -mondtam fel emelt hangon. Meglepetten néztek rám.
- De úrnőm...
- Nincs de! Én vagyok a királynő, nem tűröm azt, hogy azok, akik a palota szolgálatában állnak, így beszéljenek rólam! -feleltem morogva. - Gyerünk, el lehet menni, de ide többé vissza nem jöttök! Most pedig, ha nem álltok neki annak a feladatnak, ami rátok lett bízva, elmentek innen! -mondtam mérgesen. Hátat fordítottam és elindultam a lépcsők felé, de megálltam és a vállam fölött hátra néztem.
- Thranduil pedig nem fogja ellenezni a döntésemet, ugyanis mindenki pótolható! -mondtam és lent hagytam őket.
Idegesen néztem át újfent mindent, egyszerűen nem tudtam nyugodt maradni.
- Kedvesem, minden tökéletes! -jött hozzám Thranduil, aki fehér ünneplőt viselt, akár csak Legolas, Híriel és Lúthien.
- Tudom, de akkor is nagyon ideges vagyok, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen! -feleltem halkan.
- Minden tökéletes, felügyeltél mindent! Nincs hiány, nem dőlt fel semmi, minden a helyén van, ahogy annak lennie kell! -mondta mosolyogva énpedig bólintottam.
Halk éneklés töltötte be a bál termet és az egész palotát, a vendégeink sorban érkeztek meg, mindenki eljött, ki meghívót kapott az eseményre.
Mosolyogva néztem Elrondra, amikor oda mentem hozzá.
- A szüleid most büszkék lennének rád, erős vagy és ez dicséretre méltó! -mondta és mosolyogva ölelt magához.
- Köszönöm, szavaid sokat jelentenek nekem és legfőképpen az, hogy elsőként érkeztél. -mondtam és viszonoztam az ölelését.
- Elrond uram! -hajolt meg előtte Thranduil.
- Thranduil, örülök, hogy eme ünnep ismét itt kerül megrendezésre! -felelte Elrond mosolyogva.
- Hálás vagyok érte! -mondta, majd egy kupát nyújtott Elrondnak, ki mosolyogva vette át tőle.
A pohárköszöntő után Thranduil felé nyújtotta a kezét, mosolya vidám volt. Lassan csúsztattam a kezemet az övébe, majd a terem közepére sétáltunk, halk hegedű szólalt meg, mely egyre hangosabb lett, majd ezt zongora követte, Thranduil elém állt, át karolta a derekamat, majd lassan táncolni kezdtünk. Végig forogtunk a terem közepén, csatlakozott hozzánk Legolas és Híriel, kik mosolyogva beszélgettek egymással. Galadriel és Celeborn is csatlakoztak hozzánk. Fényben úszott az egész palota, mesés látványt nyújtott, ahogyan az is, hogy a nyitott termet a csillagok fénye árasztotta el. Kellemes meleg szellő fújt, a hajamat is megmozgatta, miközben Thranduillal táncoltunk. Szorosan tartott a karjai között, mit nagyon élveztem. Minden a legnagyobb rendben haladt, hiába indult némi nehézséggel a szervezés, ami a legvégén elképesztő látványt nyújtott, főleg Bard gyermekei számára, akik izgatottan vegyültek el a tündék között.

Mae Govannen, Mellon!

Újabb rész, remélem ez is tetszeni fog nektek. Nyitott vagyok arra is, hogy ti mit olvasnátok a következő fejezetekben, bátran írjátok meg kommentben! Jó olvasást, Drágaszágok!