Bakacsinerdei Király Szerelme

9 Beszélgetések

Thranduil este újfent elment, hogy meg írjon néhány levelet, Legolas pedig velem maradt.
- Meg ismertem egy lányt, vagyis már régóta ismerem. Attól tartok, hogy többet érzek iránta, viszont ő ezt nem veszi észre, pedig számtalanszor tudomására adtam. Ti apával hogyan tudattátok ezt a másikkal? -kérdezte.
- Séta közben csókolt meg, utána egyre többször kereste a társaságomat. Reggelivel lepett meg. -mondtam, Legolas csak nézett rám.
- Attól tartok apám nem örülne a választott lánynak. -suttogta.
- Miért nem? -kérdeztem meglepetten.
-  Mert ő egyszerű erdő tünde. -mondta, szomorúan nézett rám.
- Ha a lány is érez irántad, apádat bízd rám! -mondtam és megszorítottam a kezét.
- Komolyan? -kérdezte.
- Persze, elég jól tudok hatni rá. -feleltem mosolyogva.
- Most már értem, hogy miért van annyira oda érted. Szinte kellemesen jó a hozzá állásod mindenhez, ha másnak nem is. -mondta.
- Azért ez nincs így. -suttogtam és le néztem a pohárra.
- Ne mond ezt, apám odáig van érted. Nagyon óv téged, mindenkinek a lelkére köti, ha ki megyünk az erdőbe. Kettőnkre kell figyelniük. -mondta Legolas.
- Nagyon fura ez nekem, egyszerűen még mindig nem hiszem el, hogy férjhez mentem. Annyira jól esik, ahogy törődik és egyben foglalkozik velem. -suttogtam.
- Miért nem akartál férjhez menni? -kérdezte. Érdeklődve nézett rám.
- Mert valaki teljesen elriasztott a házasságtól. Én nem akartam el veszíteni azt a szabadságot, hogy harcoljak. -feleltem halkan.
- Apám nem olyan, ő hagyja, csak félt. -mondta Legolas.
- Igen tudom, és próbálok mindent úgy csinálni, ahogy neki is és nekem is jó. -feleltem.
- Ki volt az, aki elriasztott a házasságtól? És apám hogy vett rá téged, hogy hozzá menj? -az utolsó kérdés hallatán elpirultam. Legolas fel vonta a szemöldökét.
- Beren, aki azt mondta, hogy rabszolgaként tartana magának, nem hagyna semmit sem, csak azt, mi neki is megfelel. -mondtam.
- És apám hogyan vett rá? -kérdezte.
- A pavilon sokat tudna mesélni. -feleltem, mire Legolas csodálkozva nézett rám.
- Magáévá tett? -kérdezte.
- Igen. -feleltem fülig pirulva.
- Örülök, hogy itt vagy. -felelte végül mosolyogva. - Egyébként hol születtél? Völgyzugolyban? -kérdezte.
- Nem, hanem Avernienben. Caras Galadhoban nevelkedtem, 10 évesen kerültem Völgyzugolyba. -mondtam.
- Te Elros király leánya vagy? -kérdezte meglepetten.
- Így van. -feleltem halkan, ugyanis eszembe jutott, ahogy Elrond idegesen mondta, hogy Daeront látták. Muszáj lesz ezt Thranduilnak elmondanom, minél előbb.
- Meg nézem apád mit csinál. -mondtam és fel álltam, akár csak Legolas.
- Rendben. -felelte.
Thranduilt nem találtam lent, amit nem értettem, hiszen épp leveleket írt. A könyvtárba mentem, ahol az őrök megerősítették, hogy ott van. Gonoszan elmosolyodtam, majd egy ruha darabomat be lógattam az ajtón. Vártam, mit szól hozzá.
- Szabad! -felelte, továbbra is ott tartottam a kezem.
- Arvael, mire készülsz? -kérdezte, hallottam, hogy közeledik. Le dobtam, majd vissza indultam, menet közben pedig vetkőzni kezdtem. Hallottam, hogy jön utánam.
- Hmmm... kis szemtelen. -mondta. Le vettem a ruhámat a szobánk ajtaja előtt, majd be mentem. Ajkamba harapva néztem az ajtót, ami lassan ki nyílt. Thranduil éhes és mohó tekintetével találtam szemben magam, már ő is elkezdett vetkőzni. Egyből ajkaimra tapadt, szinte magához szorított, lassan az ágyra fektetett, közben ő is levetkőzött. Egyik lábát lábaim közé helyezte, míg másikat a lábam mellé. Meg csókolta a nyakamat, majd egyre csak haladt lejjebb. Mell bimbóim egyből megkeményedtek érintésére, Thranduil ezt látva szélesen elvigyorodott és le csapott rájuk. Fel nyögtem nyelve szorgos munkájától.
- Nem bírom! -nyögte, fölém magasodott és egyből belém hatolt. Hangos nyögés hagyta el az ajkaimat. Egyre vadabbul kezdett el mozogni, szinte éreztem, hogy mennyire elhatalmasodott rajta a vágy. Hangosan nyögtem alatta, teljesen hozzám simult, kezei a fejem mellett voltak. Bele néztem a szemeibe.
- Mindennél jobban szeretlek, hihetetlenül fontos vagy a számomra! -suttogta ajkaimra.
- Akár csak én téged! -suttogtam és megcsókoltam. Thranduil le mászott rólam, majd a hasamra fordított, szinte le nyomott a súlyával össze kulcsolta ujjainkat, majd belém hatolt. Lassan kezdett el mozogni, majd fokozta a mozgást. Éreztem, hogy közeledik a gyönyör, ekkor még inkább rá gyorsított, mintha ő is meg érezte volna.
- Élvezz el! -suttogta és nekem több nem is kellett. Parancsára el is élveztem, akár csak ő.
A mellkasán fekve pihentem, lassan felültem és rá néztem.
- Minden rendben, Melethril nîn? -kérdezte aggodalmasan.
- Elrond beszélt neked Daeronról? -kérdeztem.
- Csak unokatestvéred említette, miért mit mondott Elrond? -kérdezte és fel ült. Könnyek szöktek a szemembe, most biztosan össze fogunk veszni, amiért nem említettem meg neki.
- Elrond az ünnepségen levelet kapott, az volt benne, hogy látták Középföldén Daeront. -suttogtam.
- Miért nem mondtad el ezt előbb? -kérdezte.
- Mert azt hittem, Elrond szólt neked róla. -mondtam. Thranduil megsimitotta az arcomat.
- Ugye tudod, hogy mindentől meg foglak védeni? Még fivéred elől is! -mondta határozottan. Oda bújtam hozzá, szorosan ölelt magához.
- Ne sírj, nem szeretem, amikor így látlak. -suttogta.
- Köszönöm. -suttogtam és rá néztem.
- Mit? -kérdezte.
- Hogy vigyázol rám. -mondtam halkan.
Reggel előbb ébredtem fel, mint Thranduil, mosolyogva néztem arcát, majd hozzá bújtam, ő pedig át ölelt.
- Jó reggelt. -suttogta.
- Neked is. -feleltem.
Legolas csatlakozott hozzánk a reggelinél, észre vettem, hogy figyeli az egyik lányt. Azt hiszem, hogy ő lehetett Tauriel. Volt a lányban valami fura, szinte kerülte Legolas tekintetét. Másokkal kezdett el flörtölni, Legolasra néztem, kinek könny szökött szemeibe eme jelenet láttán.
- Legolas, fiam minden rendben? -kérdezte tőle az apja. Legolas hevesen bólogatott, fel állt és elhagyta az asztalt. Nagyon sóhajtottam és utána indultam, de Thranduil elkapott.
- Mi baja? -kérdezte.
- Szerelmes, a lány pedig addig fog szórakozni, amíg ki nem hoz a sodromból. -feleltem morogva.
- Megyek Legolas után. -mondta, bólintottam én pedig a lány után indultam a boros pincébe.
- Felség! -állt fel egyből Elros. Tauriel is meghajolt előttem.
- Mond csak, élvezed ezt? -kérdeztem, mire értetlenül nézett rám.
- Nem tudom, hogy felséged mire gondol. -mondta zavartan.
- De tudod. Nagyon is jól tudod. -mondtam. Tauriel csak nézett rám.
- Nem érzek a herceg iránt. -mondta.
- Akkor ezt mond meg neki, és ne játsz vele! -mondtam ridegen.
- Elnézést, én...
- Te mi? Mit szeretnél? Ha nem akarod figyelmét,  meg mondod neki. Ha pedig többet szeretnél, közöld vele, de az érzéseivel ne merj játszani! Megértetted? -kérdeztem.
- Meg, úrnőm! -mondta egyből. Elrosra néztem.
- Kérnék bort a reggeli mellé! -mondtam mosolyogva. Elmosolyodott.
- Már is viszem, felség! -mondta én pedig vissza mentem az asztalhoz, ahol nagy meglepetésemre Beren állt vigyorogva.

Mae Govannen, Mellon!
Felbukkant a "kedvenc" tündétek, egyenesen imádom, amilyen véleménnyel vagytok Berenről! Jó olvasást!