Bakacsinerdei Király Szerelme

6 Szerelem

Senkivel nem akartam újfent beszélni, ehhez a bálhoz sem volt kedvem, még is miért lenne kedvem ünnepelni? Az is az agyamra ment, hogy az ikrek folyton a nyakamra jártak, de nem fogták fel, hogy nem akarok ki menni, nem akarom elhagyni a szobámat, nem akarok Thranduillal össze futni. Bár tudom, hogy az ünnepségen ezt nem tudom elkerülni, viszont megpróbálom megoldani, hogy még csak véletlenül se hagyjanak vele kettesben. Nagyon vágytam arra, hogy itt és most velem legyen, de nem lehetett, megkérte másnak a kezét, ami nagyon rosszul esett a számomra. Halk kopogás hallatszott, meg forgattam a szemeimet, nem akartam senkivel sem lenni. Lassan mentem oda, hogy ajtót nyissak. Thranduil állt velem szemben. 
- Bejöhetek? -kérdezte. 
- Szerintem jobb lesz, ha nem. -mondtam halkan, vissza nyeltem a könnyeimet. Ekkor kezét az ajtóra tette és lassan lökte előre, majd felém jött, muszáj volt hátrálnom. 
- Kérlek, menj el! -mondtam fájdalmasan. 
- Nem! -mondta, becsukta az ajtót és be is zárta azt. Ijedten néztem fel rá, úgy nézett rám, mint akit menten felfal, el akartam menekülni, nagyon nem akartam, hogy miattam csináljon ostobaságot. 
- Nem helyes, hogy itt vagy! -mondtam, könnyeim végig folytak az arcomon. 
- De, mivel most azzal vagyok, akit szeretek! -mondta. - Nem én írtam a levelet, eszem ágában sincs mást elvenni. Egyedül csak téged akarlak! -mondta és magához húzott. 
- Kérlek, ne csináld ezt, így teljesen rosszul érzem magam! -mondtam könnyezve. 
- De csinálom, te az enyém kell, hogy legyél! Vágyom rád, veled akarok lenni! -mondta. 
Valaki ismét kopogott. Le szedtem magamról Thranduil kezét, mire elkapta a derekamat és vissza húzott. 
- Ma este lesz az ünnepség, szeretném, ha táncolnál velem! -suttogta ajkaimra. Elhúzódtam tőle.
- Ne nehezítsd meg, így is eléggé nehéz! -suttogtam, két tenyere közé fogta az arcomat, és vadul ajkaimra tapadt. Nem akartam viszonozni, de bele estem az érzelmeim csapdájába. Viszonoztam a csókját. 
- Arvael, bemehetek? -kérdezte Elrohir, nem válaszoltam neki, ugyanis Thranduil teljesen lefoglalta a számat, amit nem bántam, viszont tudtam, hogy nagyon rosszul fogok járni.

Este nagy ívben kerültem őt, mindig oda mentem, ahol nem volt ott. Ekkor pedig valaki elkapta a karomat. Hátra néztem, Thranduil egyik bizalmasa, Hirannad állt mögöttem. 
- Beszélni szeretnék veled. -mondta. Elrohirra pillantottam, aki összehúzta a szemét, és bólintott. 
- Rendben. -feleltem, majd ki mentem vele. 
- Szeretném, ha végleg békén hagynád a királyt, nem vagy méltó arra, hogy a felesége legyél! A levelet én küldtem, ugyanis volt ott vele még alaki, aki látta, hogy mennyire össze melegedtetek. Szóval, ha nem akarod, hogy ez kiderüljön, eltávolodsz tőle, össze töröd a szívét! Megértetted?! -döbbenten néztem fel rá, nem számítottam erre. 
- Nem teszem ezt meg vele! -mondtam, mögötte észre vettem Thranduilt. 
- Hogy mersz az én nevemben levelet küldeni neki, és még is mi jogon fenyegetted meg?! Netán valaki mást szolgálsz? -kérdezte fenyegetően. Hirannad rémülten nézte királyát, nem mert válaszolni, csak nézett rá. 
- Takarodj innen, míg meg nem öllek! -mondta mérgesen. Hirannad sebes léptekkel távozott, én pedig, hogy elkerüljem Thranduilt, a pavilonhoz mentem.
Jobbnak láttam, ha itt hagyom ezt az egész Csillagünnepet és haza megyek, ennek eleget téve indultam vissza, amikor két őr elém állt. Meglepetten néztem rájuk.
- Én parancsoltam, hogy állják utad. -borzongás futott végig testemen, amikor meghallottam hangját, közvetlenül mögöttem. Azt hittem, hogy bent van.
- Mi szükség erre? -kérdeztem, nem akartam rá nézni, mert tudom, hogy elég egy pillantás és már meg is adom magam neki.
- Nem akarom, hogy menekülj előlem, Völgyzugolyban is ezt tetted, pedig hozzád sem értem. -mondta, lassan fordultam felé.
- Netán meg fordult a fejedben, hogy hozzám érj? - kérdeztem és bele néztem igézően kék szemeibe.
- Mást is tennék veled, csak ahhoz az kell, hogy akard. -meglepetten néztem rá, erre aztán tényleg nem számítottam. Thranduil továbbra is nézett rám.
- Magamnak akarom minden egyes porcikád,  őrjítő vágyat érzek irántad, és ha az kell ahhoz, hogy végleg az enyém legyél, akkor házassági ajánlatot teszek Elrondnak. NEm szeretném, hogy harcolj, mert...-elakadt. Szemei csillogtak a feltörni készülő könnyeitől. Most fogtam fel igazán, hogy miért félt a harctól engem. Sosem aggódott vagy féltett így még senki sem Elrondon kívül. Ekkor pedig olyat tettem, ami még engem is meglepett, ugyanis Thranduil ajkaira tapadtam. Ajka lassan elnyílt az enyém alatt, nyelve lassan hatolt a számba, kezeivel szorosan húzott magához, közben pedig duzzadt férfiasságát is megereztem és ettől fel nyögtem. Mohón falta ajkaimat, szinte magához szorított. Átöleltem a nyakát, annyira jó volt, ahogy birtokba vette ajkamat. Elhajolt, mire én is automatikusan hátra léptem, de vissza rántott.
- Gyere fel velem a szobámba! -szinte parancsolta.
- Nem lehet. -suttogtam. Thranduil ekkor az őrökre nézett.
- Ne engedjétek, hogy bárki is megközelítse a pavilont! -parancsolta, majd engem kezébe emelet olyan gyorsan, hogy ellenkezni sem tudtam.
- Kérlek ne csináld ezt! -mondtam rémülten, de még csak nem is válaszolt és nem is állt meg. -Thranduil nagyon szépen kérlek! -kértem őt. Mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam. Le fektetett a puha nyugágyra, majd ismét vadul tapadt ajkaimra, ruhámat felhúzta. Éreztem, hogy férfiasságát nekem nyomja, olyannyira meg duzzadt, hogy csodálkoztam azon, hogy a nadrágja még bírja.
- Légy a királynőm! -lihegve nézett szemeimbe. Válaszra nyitottam a számat, de ekkor a szót is belém fojtotta,  ugyanis megcsókolt. Viszonoztam a csókját, felhúzta a ruhámat, csókjától olyan kábult voltam, hogy reagálni sem tudtam arra, ahogy kiszabadította férfiasságát, és lassan hatolt belém. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, el akartam tolni a csípőjét,  mivel nagyon fájt a behatolás. Elkapta a kezeimet és a fejem fölé helyezte, majd egyre beljebb tolta magát. Ismét fájdalmasan nyögtem fel. Lassan kezdte el a csípőjét mozgatni, mély férfias nyögést hallatott l, bennem pedig ekkor tudatosult, hogy megbecstelenített. Könnyezve néztem a szemeibe, nem hiszem el, hogy akaratom ellenére megtette. Ekkor pedig lassú mozgásba kezdett, jobban szét raktam a lábaimat, ugyanis érezni akartam, ahogy tövig belém tolja magát. Meg is tette, szinte fölém tornyosult,  hátra billentettem a fejemet, hogy lássam az arcát, telis tele volt élvezettel és vággyal, amit irántam érzett.

Mae Govannen!
Jó olvasást!