Bakacsinerdei Király Szerelme

2. kötet 17. fejezet: Nősziromfölde

- Várjatok! -álltam meg. Kérdőn néztek rám. - Ideje volna megtudnunk a Gyűrű hollétét, nem gondoljátok? -kérdeztem.
- Hova akarsz menni? -kérdezte Elladan.
- Isildur testét az Anduinban találták meg, közel Nősziromföldéhez.. -feleltem. Össze néztek, majd bólintottak.
Néhány nap elteltével megérkeztünk oda, ahol Isildur életét vesztette. Lassan sétáltunk a tó környékén, majd picivel odébb csontokat véltem felfedezni. A csontok körül nem volt zöld a fű, nem nőtt virág és a fa is korhadt volt. A szél fel erősödött, össze húztam a szemeimet is.
- Isildurt eltemették, kinek a maradványait hagyták itt, jelöletlenül? -kérdeztem, ahogy lassan közeledtünk a csontok felé. Elladan le guggolt, majd megérintette a csontokat.
- Nem látok semmit. -nézett fel rám. Le vettem a kesztyűmet, majd ahogy hozzá értem, az emlék magába szippantott. Körbe néztem, sem Elladan, sem pedig Elrohir nem voltak itt velem. A tavon épp két hobbit horgászott, csendben ültek egymás mellett, majd a bot, mi az egyikőjük a kezében tartott, meg mozdult.
- Szméagol, fogtam egy halat! -újongott. Lassan fel álltam és közelebb mentem.
- Gyorsan, húzd fel! -mondta Szméagol a társának, de nem tudta fel húzni, a hal olyannyira erőben volt és termetes lehetett, hogy berántotta a csónakból a vízbe.
- Déagol! -kiabálta Szméagol, de Déagol nem jött fel a vízből. Egy kis távolságra tőlem, de nagy távolságra a csónaktól, Déagol ki mászott a partra. Fel nézett a fák lombajira, majd mintha eszébe jutott volna, fel emelte a kezét és figyelte azt, mi a tenyerén pihent. Közelebb mentem és rá látást nyertem a Gyűrűre. Végig simított a szélén, mintha a Gyűrű megszólította volna őt.
- Déagol! -kiabált Szméagol, néztem, ahogy oda megy hozzá, majd a szemét a kezére vezette.
- Add nekünk ezt a szépet kedvesz! -mondta Szméagol. Déagol össze zárta az ujjait.
- Miért? -kérdezte.
- Mert ma születésznapunk van, és szeretném. -mondta vágyakozva. Déagol nézett rá, Szméagol már nem volt önmaga.
- Nem adom! -ekkor pedig Szméagol meg próbálta el venni tőle, dulakodni kezdtek. Déagol elejtette a Gyűrűt, ellökte magától a barátját, fel vette, majd Szméagolnak esett, meg akarta fojtani, de Szméagol nem hagyta magát. Két kezét Déagol nyaka köré helyezte, majd rá szorított. Déagol próbálta magáról lelökni, de nem tudta, már levegőt is alig kapott. Vonaglott, küzdött, de mind hiába, Szmégaol bizonyult erősebbnek. Miután Déagol meg fulladt, Szméagol szét nyitotta az ujjait, el vette a Gyűrűt és a tenyerébe helyezve csodálta azt.
- Az én Drágaszágom! -mondta és tekintete megváltozott. Végig néztem, ahogy a Gyűrű át veszi felette az uralmat, meg változtatta, nyers halat evett, a fény irritálta, a sötétség volt a menedéke. Már nem lehetett rá ismerni sem, be vonult egy hegy alá, sebesen mentem közelebb, majd fel ismertem a Ködhegységet.
Hátra estem, ahogy a múlt ki lökött magából.
- Hé, Arvael, jól vagy? -fogták meg az ikrek a kezemet.
- Igen, jól! -feleltem, majd lassan felálltam, már kezdett sötétedni. Útközben mindent elmeséltem nekik, ahogy vissza értünk a Pajkos Póni fogadóba. Elladan kérte a szobákat, majd le ültünk enni.
- Minden rendben köztetek? -kérdezte Elrohir.
- Igen, közölte, hogy gyermeket akar. -feleltem.
- Na most ezzel megleptél. -felelte meglepetten Elladan.
- Miért? Hiszen a férjem és
- Nem ezzel van a baj, hanem azzal, ami akkor történt, mikor Hírielt szülted! -mondta.
- Meg vizsgáltak. -feleltem. Elladan aggodalmasan nézett rám.
- Te is akarod? -kérdezte.
- Igen, viszont félek, de hiszen ez érthető, elég sok rossz dolog történt. -suttogtam.
- Minden rendben lesz! -szorította meg Elrohir a kezemet!
- Remélem. -suttogtam.
Még napfelkelte előtt elhagytuk a fogadód, Elladan és Elrohir vissza indultak Völgyzugolyba, míg én Bakacsinba, hogy értesítsem Thranduilt. Mivel az út így is nagyon hosszúnak bizonyult, így éjszaka értem a palota kapuihoz.
Berenur fogadott a kapuknál.
- Úrnőm! Őrölök, hogy épségben látlak! -köszöntött.
- Én is örülök, hogy látlak! -mondtam mosolyogva. - Fel ébresztenéd a többieket? -kérdeztem.
- Fel, a könyvtárba küldjem őket? -kérdezte.
- Igen, köszönöm.
Fent vártam a könyvtárban, próbáltam össze szedni a gondolataimat, hogy mindent el tudjak nekik mondani.
- Anya! -meg fordultam. Híriel ölelte át a nyakamat szorosan. Mosolyogva viszonoztam az ölelését.
- Végre vissza értél! -szólalt meg Thranduil.
- Igen, próbáltam sietni! -feleltem és megöleltem őt is, majd Legolast is.
- Először a legfontosabb történést kell elmesélnem, ami nem biztos, hogy tetszeni fog. - nagyot sóhajtottam és lassan kezdtem bele. - Ellátogattunk Nősziromföldére, hogy meg tudjunk néhány dolgot, tekintve, hogy Isildur ott halt meg, és ott is veszett el a Gyűrű. A fák alatt találtunk maradványokat, melyek egy hobbit maradványai, kinek nincs sírhelye. Láttam, mi vele történt. -feleltem. Thranduil pedig nagy szemeket meresztve nézett rám. - Békés kis horgászatnak indult a tavon, ezt az követte, hogy egy nagyobb hal berántotta Déagolt a tóba, ott találta meg a Gyűrűt.
- Ki volt vele? -kérdezte Legolas. Érdeklődve néztek rám mind.
- Szméagol volt ott vele, aki első pillantásra magának akarta a Gyűrűt, mit meg is szerzett úgy, hogy a legjobb barátját meg fojtotta, majd el vette tőle. Két személyiség alakult ki nála, kóborolt, éhezett, szinte nyomorúságra kárhoztatott. A felismerhetetlenségig meg változott, elzárkózott a külvilágtól és gyanítom, hogy képes ölni is, ha elveszik tőle a Drágaságát, mit úgy imád. -fejeztem be.
- Hol van most? -kérdezte Thranduil.
- Az, hogy most hol van, nem tudom, viszont tudom, hova menekült. A Ködhegységet választotta, nem tudom, hogy most is ott van-e, de akkor oda menekült. -feleltem és néztem rá. Thranduil meredt maga elé, nem szólt semmit sem. 
- Nála lehet még a Gyűrű? -kérdezte Legolas. 
- Nem tudok semmit ezzel kapcsolatban. -suttogtam.
- Elros! -szólalt meg Thranduil. Elros lassan belépett és meg állt Thranduil előtt. 
- Felség! -hajolt meg.
- Figyeljék a katonák az erdőt, egy fura szerzetet, ha látnak, akkor ne bántsák, csak fogják el és hozzák be a palotába! -parancsolta, Elros bólintott, majd távozott, hogy továbbítsa a parancsot. Magam elé meredve próbáltam valami ésszerű dolgot kitalálni, de túl fáradt voltam. Nagy levegőt vettem, majd el hagytam a könyvtárat és a forráshoz mentem, hogy végre le mossam azt a sok mocskot magamról. Le vetkőztem, majd a vízbe mentem és el is merültem. Ahogy feljöttem, bele túrtam a hajamba és le néztem, tekintetem Thranduil tükörképén akadt meg. Lassan fordultam meg és fel néztem rá. Lassan vetkőzött le, majd bele jött a vízbe. Lassan kezdtem el megmosni a hajamat és a testemet is.
- Emlékszem, hogy Völgyzugolyban láttalak először meztelenül. -suttogta és magához húzott. Az emlékre elmosolyodtam, kezeimet lassan csúsztattam fel a karján.
- Hagytam volna magam, ha nem zavarnak meg. -vallottam be neki, mire szemei elkerekedtek.
- Komolyan mondod? -kérdezte. 
- El vetted az eszemet, másra sem vágytam csak rád. -suttogtam és a szemeibe néztem. Elmosolyodott, majd ajkait lassan ajkaimhoz érintette, majd megcsókolt. Viszonoztam a csókját és teljesen hozzá simultam, mire fel emelt és ki vitt a vízből. A köpenyére fektetett, majd rám mászott, kettőnk közé nyúlt és már belém is vezette magát. Fel mordult és teljesen belém nyomult. 
- Annyira hiányoztál! -suttogta az ajkaimra, majd mozogni kezdett. 
- Te is nekem! -nyögtem fel, vággyal teli tekintettel nézett le rám, majd elvigyorodott. Kihúzódott belőlem, majd egy hirtelen mozdulattal a hasamra fordított. Meglepetten néztem magam elé, fel akartam nézni rá, de esélyt sem adott. Ujjainkat össze kulcsolta, lábaimat szét feszítette, és belém hatolt. Fel nyögtem, ahogy mozogni kezdett, teljesen a földnek szegezett, egyre gyorsabban mozgott, szorosan hunytam le a szemeimet, majd hangosan nyögve élveztem el alatta. 
- Teherbe akarlak ejteni! -nyögte és tövig belém nyomta magát, majd elélvezett ő is. Kimerült voltam, így meg sem fordultam, a hasamon fekve maradtam. Thranduil gyengéden a hátamra fektetett, majd a karjaiba emelt, köpenyét gondosan rám terítette, el indult fel velem. 
- Annyira szeretlek. -suttogtam és a fejemet a mellkasának döntöttem. 
- Én is téged! Megígérem, hogy vigyázni fogok rád! -suttogta. Lassan hunytam le a szemeimet.

Mae Govannen, Mellon! Jó olvasást, remélem tetszeni fog!