Bakacsinerdei Király Szerelme

30 Dol Guldur titkai

Kora reggel hagytuk el a palotát, hogy megnézzük az erődöt, mit a Fekete Mágus tartott uralma alatt. Legolas mellettem jött csendben, a többiek Meludir, Elros és Míriel pedig mögöttünk. Lassan sétáltunk át a hídon, közben pedig lenntre is figyeltünk, de semmi zaj nem volt, teljesen üresnek bizonyult az erőd. Ez volt Beren búvóhelye is egykoron, a romoknál voltak ork testek, mellettük pedig vargok is, cafatokban. Lassan el indultam fel a lépcsőn, semmi nem nem volt, viszont a sűrű levegő nyomasztó volt. Fent megtaláltam egy törp holttestét, név szerint nem tudtam, ki az, sosem láttam még őt. Hátra néztem, magamhoz intettem Legolast, ki egyből jött is. 
- Ő Thorin apja, Thráin. -mondta Legolas döbbenten, vissza néztem a testére. 
- Mi történhetett vele? -kérdeztem halkan.
- Fogalmam sincs, de szólnunk kell róla. -felelte Legolas, végig néztem a testén, majd a tekintetem a kezén akadt meg. 
- Le vágták az ujját. -suttogtam. 
- Úrnőm! Ezt látnotok kell! -szólt Elros. Egyből oda mentünk mind a ketten. Volt egy kőbe vágott kis lyuk, benne pedig gyűrűk lakoztak. 
- Ezek a hatalom Gyűrűi. -suttogtam döbbenten. - El visszük őket, oda adom Elrondnak. -mondtam és ki vettem a törp gyűrűket onnan, majd el is tettem. 
- Valaki jön! -szólalt meg Meludir, mind fedezékbe húzódtunk. Ha orkok azok, akkor tudni fogják a szagunkról, hogy itt vagyunk. Egy ember bukkant fel látókörünkben, oda ment ahhoz a kőhöz, ahol a Gyűrűket találtuk meg. Ahogy észre vette, hogy nincs ott, kezei remegni kezdtek, majd önkívületlenül fel is üvöltött. Legolasra néztem, jelezvén, hogy lője le az embert. Egyből cselekedni kezdett és végzett is vele. 
- Menjünk innen, ha ez az egy ide jött, többen is fognak jönni! -mondtam, sietve mentünk le a lépcsőn és szaladtunk a híd felé, majd egyenesen be az erdőbe, ahol Radagastba botlottunk. Döbbenten nézett ránk, akár csak mi őrá.
- Úrnőm! Mi szél hozott erre téged? -kérdezte Radagast. 
- Csupán ellenőriztünk valamit. -feleltem. - De te? Hova ily sietősen? -kérdeztem és néztem rá. 
- Ó, hát valami nem hagy nyugodni, bár ezt senki sem hinné el nekem! -morogta. 
- Mond hát. -kértem őt és közelebb mentem, közben az íjamat fogtam a bal kezemben. 
- A Fehér Mágus.... rossz gondolat jár a fejemben vele kapcsolatban. Félő a hogy a Fekete Mágus szolgálatába vetődik. -felelte. 
- Miből gondolod ezt? -kérdeztem. 
- Egy embert küldött az erődhöz, valamit kerestetett vele. -felelte. Legolasra néztem, ki össze húzta a szemeit. 
- Biztos ez? -kérdeztem és Radagastra néztem. 
- Teljesen, követtem, de nyoma veszett, utána ismét láttam a nyomait, most pedig belétek botlottam. Nem találkoztatok vele? -kérdezte. 
- De, Legolas végzett vele. -feleltem. Radagast döbbenten nézett rám. 
- Mit talált? -kérdezte. 
- A Gyűrűket kereste, amit mi előbb meg találtunk, Völgyzugolyba fogom vinni. -feleltem. - De mi ennél aggasztóbbat is találtunk. -feleltem. 
- Meg halt valaki? -kérdezte. 
- Thráin. -felelte Legolas. Radagast elsápadt. 
- Azt hittem, hogy megmenekült onnan. -suttogta. Legolas-al összenéztünk. 
- Nem menekült meg. -mondta Legolas.
- Te tudtad, hogy ott van? -kérdeztem és tettem egy lépést felé. 
- Igen, még Gandalfal voltunk ott, akkor találtuk meg Thárint, aki utána eltűnt. -felelte. Legolas-al össze néztünk, fogalmunk sem volt arról, hogy mi történt ott. 
- Ki vert ott tanyát? -kérdezte Legolas.
- Sauron, Galadriel úrnő űzte el innen. -mondta Radagast. 
- Vissza kell menünk, most! -mondtam, Legolas bólintott, majd sebes léptekkel vissza indultunk a palotába, ahol Thranduil érkezésünket már várta.
Thranduil döbbenten állt, emésztette a hallottakat. A székben ültem és épp Hírielt etettem, mikor Legolas be jött. 
- Ide hozattam a kérésedre Thráin testét. -Thranduil bólintott. 
- De mi okból ölték volna meg? -kérdezte Thranduil. 
- Erre csak ő tudta a választ és magával is vitte. -feleltem halkan, és le mosolyogtam Hírielre, aki be fejezte az evést. Fel húztam a ruhámat a vállamra. 
- Segítek! -jött mögém Thranduil és meg igazította a fűzőmet. 
- Köszönöm. -suttogtam mosolyogva. Híriel el is aludt a kezeim között. Thranduil meg puszilta a nyakamat, majd vissza lépett az asztalhoz. 
- Küldtem levelet Ereborba, ide fognak jönni. -felelte Thranduil. Semmi kedvem nem volt látni Thorint, de muszáj volt, hiszen apjuk halála biztosan mélyen érinti majd őt és Díst is. 
Híriel időben elaludt, minek örültem, majd le mentem Thranduilhoz, aki a törpöket várta. 
- Már valahol itt kellene lenniük. -felelte. 
- Felség! -Elrosra néztünk. 
- Mond. -szólt Thranduil.
- A törpök itt vannak. -mondta. 
- Rendben, vezesd ide őket! -mondta, Thranduil mellé álltam, ki át karolta a derekamat. 
- Igaz, mi a leveledben állt? -kérdezte Thorin, Dís ott állt mellette kétségbe esetten.
- Sajnálatos módon, a testét ide hozattam, gondolom tisztességesen el akarod temetni. -mondta Thranduil. 
- De mit keresett ott? -kérdezte Dís, közelebb jött. Thranduil rám nézett, ekkor pedig mindkét törp rám emelte tekintetét. 
- Sauron tartotta fogva, nem tudom, pontosan mi óta volt ott. De Mithrandir és barna Radagast találták meg. Azt hitték, meg menekült, de nem. -feleltem. - Volt esetleg birtokában valami, ami miatt kellett Sauronnak? -kérdeztem. 
- A hét gyűrűből az egyik az övé volt. -mondta Thorin. 
- Elros! -Elros előlépett, majd meghajolt előttem. 
- Parancsodra, úrnőm! -mondta.
- Kérd el Legolastól s a Gyűrűket, amiket találtunk. -feleltem. Bólintott, majd el is ment.
- Több Gyűrűt is találtatok? -kérdezte Dís döbbenten. 
- Igen, bár én nem tudom, melyik kié volt, így elhoztuk mindent. -feleltem. 
- Felség! Meg terítettünk! -jelent meg a szoba lányom. 
- Rendben, gyertek, üljünk asztalhoz. -mondta Thranduil. 
Le tettem a Gyűrűket az asztalra, Dís és Thorin egyből megnézték őket. 
- Ez apánké! -emelt fel egyet Thorin és forgatta ujjai között. 
- Vedd hát el, téged illet. -feleltem. Thranduil meg fogta a kezemet, rá néztem, mosolyogva nézett rám. Meg szorítottam a kezét. 
- Láthatnám leányodat? -kérdezte Dís. Rá néztem. 
- Jelen pillanatban alszik. De ha felébred, eléd hozatom. -feleltem mosolyogva.
Nyílt az ajtó, Legolas jött be és foglalt helyet apja jobb oldalán.  Csatlakozott hozzánk még Kili és Fili is. Legolasra néztem, aki nagyon csúnyán nézett Kilire, aki viszonozta a pillantását. 
- Elnézést, hogy zavarok, de úrnőmhöz jött valaki. -jött be Elros. Meglepetten néztem rá. 
- Ki az? -kérdeztem. 
- A fivéred az. -felelte Elros. 
- Megyek. -mondtam mosolyogva. Fel álltam az asztaltól és elé mentem.
- Daeron, üdvözöllek! -szólaltam meg, amikor megláttam. Rám nézett, szélesen elmosolyodott. 
- Húgom, jó téged újfent látni! Jöttünk meglátogatni téged és gyermekeidet. -felelte mosolyogva.
- Öröm téged viszont látni! -jött Lauril és magához ölelt. Szorosan viszonoztam. 
- Akár csak téged! -mondtam. 
- Látom vendégeitek vannak. -állapította meg Daeron. 
- Igen, Erebor törpjei vannak itt. Legolassal ma megtaláltuk Thráin holttestét Dol Guldurban. -feleltem halkan. 
- Meg halt? -kérdezte döbbenten. Bólintottam. 
- Sauron ölte meg. -feleltem. 
- Szóval még gyengesége ellenére is íj hatalmasra elér a keze. -állapította meg. 
- Gyengesége ellenére is erős, mi nem tudunk szembe szállni vele. -feleltem. - De gyertek, épp vacsorázunk! Jut bőven nektek is. -feleltem mosolyogva.
Thrandul, ahogy be léptünk, egyből fel állt és üdvözölte Daeront, Laurilt pedig megölelte. Lauril mellém ült, egyből neki is látott a vacsorának, nagyo éhesnek nézett ki. 
- Minden rendben Averneinben? -kérdezte Thranduil. 
- Igen, virágzik, már éppen ideje volt, akár csak annak is itt az ideje, hogy el gyertek látogatóba. -felelte.
- El megyünk, köszönjük a meghívást. -mondta Thranduil. 
- Úrnőm, a hercegnő felébredt! -jött be Elros. 
- Megyek. Velem tartotok? -néztem Laurilre és Dísre. Dís elmosolyodott.
- Örömmel! -felelte boldogan. Fel álltam és fel mentünk a szobába Hírielhez.

Mae Govannen, Mellon!Új rész, jó olvasást!