Bakacsinerdei Király Szerelme

5 Fájdalom

A szobámban ültem, nem akartam senkivel sem beszélni, folyamatosan azon járt az eszem, hogy hozzá akartam menni, ő pedig végig csak játszott érzéseimmel. Nem akartam őt látni, nem akartam elmenni az ünnepségre sem, hiszen tudom, hogy ha meg látom mással, teljesen össze török. Megalázottan éreztem magam, hagytam, hogy hozzám érjen, hagytam, hogy meztelenül lásson. Halkan kezdtem el sírni, szinte emésztett ez az egész.
- Arvael, be jöhetek? -kérdezte Elladan. Nem válaszoltam neki, nem akartam vele beszélni sem pedig látni őt. Egyszóval senki társaságát nem akartam jelen pillanatban.
- Arvael, kérlek had menjek be! -szólt ismét, de választ nem kapott. Ekkor pedig fogta magát és be jött.
- Menj el, nem akarok senkivel sem beszélni. -mondtam levegő után kapkodva, de minthaeg sem hallotta volna, leult mellém, és csendben magához ölelt. Sírva temettem a mellkasába az arcomat , míg ő némán ölelt magához.
Ahogy ki sírtam magam, csendben feküdtem a mellkasán könny áztatta arccal és meredtem magam elé.
- Remélem nem adod meg neki azt, hogy nem jössz el velünk, had lásson csak és had tudatosuljon benne, hogy mit veszített. -mondta.
- Nem megyek el. -suttogtam.
- De, el jössz, és jól fogod magad érezni velem és Elrohirral. -mondta. - Had lássa, hogy nem tört össze! -mondta morgolodva.
- Nem, mert ha meg látom azzal a nővel, biztos vagyok benne, hogy darabokra török. -suttogtam.
- Tudod mi ebben az egészben a szomorú? -kérdezte.
- Nem. -suttogtam. Fogalmam sem volt, hogy mire gondolhatott.
- Hogy egy újjal sem érhetek hozzá, az az egy szerencséje, hogy király! -felelte mérgesen. Lassan néztem rá, le nézett rám.
- Képes lennél neki esni? -kérdeztem.
- Meg is ölném azok után, amit veled tett. -felelte ridegen.
- Na, mit hoztam? -nyújtotta be karját Elrohir. Két üveg vörösbor volt a kezében, halványan elmosolyodtam.
Le tette a tálcára a borokat, majd a poharakat és mindet tele töltötte. Jól esett, hogy ennyire foglalkoznak velem és nem hagyják, hogy ezen az egész dolgon gondolkozzam.
- Szerintem kelleni fog még. -tűnődött el, ahogy a félig üres üveget nézte oldalra billentett fejjel.
- Meglehet. -feleltem és ki ittam a pohár tartalmát. Nagyon jól esett, ahogy a hűvös folyadék végig folyt a torkomon.
- Mmm, mennyei! -mondtam és újabb adagot töltöttem magamnak.
- Ne merd meg inni előlünk! -fenyegetően emelte fel ujját Elladan.
- Nagyobb szükségem van rá! -böktem felé a pohárral.
- Jogos. -értett egyet, majd ő is a pohárért nyúlt.
- Ezt ránk, amiért kitartóak vagyunk, bármi történik is. -magasba emelte, akár csak én és Elrohir, majd ittunk. Vissza dőltem a párnának és néztem a poharat, amiben a vörös folyadék volt.
- Minden rendben lesz, ugye tudod? -kérdezte Elrohir.
- Nem, nem lesz. -suttogtam.
- Majd elbeszélgetek vele, ugyanis akár király, akár nem, ezt nem tehette volna meg egy hercegnővel! -mondta morgolódva Elrohir.
- Úgy sem tudsz ellene tenni semmit sem. -suttogtam. Most már csak ki kell gondolnom azt, hogy az ünnepség alatt hogyan tudom elkerülni.
- De igen, nem foglak magadra hagyni és akkor így nem tud kettesben maradni veled. -mondta. Rá néztem, ez nem is volt olyan rossz ötlet.
- Ez tetszik. -feleltem halkan.
- Gyűlölöm, amikor sírni látlak, nem tudom elviselni, hogy valaki képes téged bántani. -mondta és megingatta a fejét.
- De azt nem értem, hogy miért tett neked házassági ajánlatot, ha meg házasodik?! -kérdezte Elladan.
- Biztos így tartotta kedve. -suttogtam és be haraptam az ajkam, hagytam, hogy egy kósza könny csepp végig follyon az arcomon.
- Vagy azért mondta, hogy megbecstelenítsen. -mondta Elrohir.
- Lényegtelen, nem tudta megtenni! -feleltem és ismét ki ittam a pohár tartalmát és az üvegetért nyúltam.
Ahogy az első nap sugarai megtöltötték fénnyel a szobámat hunyorogni kezdtem. Túl sokat ittunk az este és elég későn mentünk aludni. A párnát a fejemre húztam, hogy tovább aludjak, amikor gyengéden kopogtak. Nem hiszem el, hogy nem aludhatok.
- Szabad! -mondtam.
- Arvael, készülődj, nemsokára indulunk. -szólt Elrond. Le vettem a fejemről a párnát és rá néztem.
- Itthon maradok. -suttogtam.
- Ezt én nem engedem neked, jössz, más választásod nincsen! -mondta félig mosolyogva.
- Rendben. -egyeztem bele, majd kikászálódtam az ágyból és miután Elrond távozott, neki láttam össze csomagolni néhány ruhát, utána felöltöztem. Semmi kedvem nem volt látni Thranduilt, főleg úgy, hogy egy másik nővel fogad majd az oldalán.

Másnap késő délután értünk oda az erdei palotához. Egész úton nem beszéltem, nem tudtam felfogni, hogy Elrond ezt rám erőltette. Amint meg láttak minket, kinyitották a kapukat. Elrohirra néztem, kezdtem bepánikolni, hogy látni fogom őket együtt.
- Hé, minden rendben lesz! -mondta és mellém irányította a lovát és megszoritotta a kezemet.
- Remélem. -suttogtam.
Bent le szálltam a lovamról és Elladan mellé léptem.
- Mae Govannen, Elrond! -szólalt meg Thranduil. Le hajtottam a fejemet, hogy még csak véletlenül se lássam őket.
- Köszönöm a meghívást. -mondta Elrond.
- Részemről az öröm, hogy el jöttetek! -mondta, majd hallottam, ahogy közelebb jön. - Arvael! -szólított meg, nagy levegőt vettem és rá néztem. Arcom láttán le hervadt a mosolya, látszott, hogy valami bajom van.
- Egyébként, gratulálunk eljegyzésedhez! -mondta Elrohir hidegen. Thranduil rá nézett, majd vissza rám.
- Elfogadod ajánlatomat? -kérdezte.
- Nincs mit elfogadnom, a leveledben említetted, hogy házasodni fogsz, amiért ugye gratulálunk. -suttogtam, ajkam megremegett. Thranduil úgy nézett rám, mintha három fejem nőtt volna.
- Nem írtam ilyet, egyik levelemben sem! -mondta. Egyik levelében sem? Miért, mennyit küldött? Es miért csak azt kaptam meg, amiben ezt írta.
- Bármit is írtál a többiben, azokat nem kaptam meg, csak azt, amiben elnézést kértél tőlem, amiért játszadoztál az érzéseimmel. -suttogtam. Thranduil szeme elsötétült, össze szorította a száját, nagyon mérgesnek nézett ki.
Ahogy meg mutatták a szobámat, egyből át öltözzem és le ültem az asztalhoz, közben pedig egy pohár vízzel szórakoztam. Össze voltam zavarodva, nem értettem ezt az egészet. Ha ő írta, akkor ezen miért lepődött meg es miért hitte azt, hogy igent mondtam?
- Arvael, nyiss ajtót! -szólt Elrohir, mosolyogva nyitottam ki az ajtót, két tálcát tartott a kezében, amin a vacsoránk volt. Elladan pedig bort hozott magával és egy harmadik tálcát.
Kellemesen telt a társaságukban a vacsora l, nem hagyták, hogy szomorú legyek Thranduil miatt és újfent megittunk 3 üveg bort. Szinte jó hangulatban is voltam.

Mae Govannen, Mellon!
Új rész, jó olvasást!