Melletted

3. fejezet

Szombat délelőtt mikor levettem a polcról a nyomtatópatront, valamiért automatikusan hátranéztem a könyvek felé. Mintha kerestem volna Őt, pedig magamban tudtam, hogy ez egy hülyeség. Egész éjszaka forgolódtam az ágyban, bárhogy is akartam, nem tudtam kiverni a fejemből azt az önelégült képét. Idegesítő volt, borzasztóan! Szinte már sugározta magából a nagyképűséget. Minden bosszantott, ami Ő volt, de leginkább az, hogy valamiért hatott rám a gorombasága. Bár leginkább gyűlöletet keltett azért, mert sikerült elérnie, hogy rá gondoljak, pedig még a teljes nevét sem tudom. Igaz, valószínűleg nem úgy gondolok rá, ahogyan azt Ő szeretné. Hanem egy belső zsibbasztó érzéssel, ami igazából még zavar is.
Otthon a polgári háborúról szóló tételen kellett volna a figyelmem 100%-ának lennie, de helyette megállás nélkül cikáztak a gondolataim. Az járt a fejemben, hogy ha én voltam az utolsó aki kijött a boltból, mert ugyebár láttam amint mögöttem, zárták a pénztárgépeket, akkor Alex miért volt még ott a parkolóban, és miért csak 5 perccel azután indult el, hogy én leálltam az út közepén? Mivel ő előttem ment ki a boltból. Lehetséges, hogy nem is magától állt volna le az autó tegnap este? Elhesegettem a gondolataimat, azzal lezárva, hogy már megint túlgondolom a dolgokat és próbáltam visszatérni a történelemhez. Mire sikerült nagynehezen kiverni a fejemből, megszólalt a telefonom. Messenger értesítés. "Szalai Alex üzenetet szeretne küldeni Önnek." Felpattantam az ágyról, a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Eddig tartott a tételekre szánt figyelmem, onnantól már nem is érdekelt sem a történelem, sem a vizsga, csak és egyedül az, hogy vajon honnan tudhatta meg a nevemet és, hogy mi az ördögöt szeretne tőlem.
  A pulzusom már az egekben volt, mikor megnyitottam a beszélgetést. Magam sem értettem mi ez a fokozott izgalom érzet, a neve láttára.

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Még mindig seggfejnek tartasz?

Most ez komoly? Tényleg egy ilyen kérdéssel írt rám? Ez is csak azt bizonyítja, hogy igazam volt, egy valódi beképzelt alak. Mert, csak azok írnak ilyen üzenetet egy lánynak. Bosszantott, hogy azt gondolta majd ezzel a szöveggel elér nálam valamit, de tudtam, fölöslegesen próbálkozik, ezekkel csak taszít magától, aminek valójában még örültem is.
Aztán jött egy gondolat, hogy talán ideje lenne valakinek megleckéztetni. Mi lenne akkor, ha én megmutatnám neki, hogy az ilyen arrogáns srácok is tudnak pofára esni.
Kezdődjön a játék, Te öntelt barom!

Feladó: Péterffy Kiara
Üzenet: Honnan tudtad meg a nevemet?

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Én kérdeztem előbb.

Feladó: Péterffy Kiara
Üzenet: Hol vagyunk, az óvodában?

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Mennyire szeretnéd megtudni, hogy honnan tudom?

Hogy mennyire? Nem írhattam le neki, hogy semennyire és igazából csak azért érdekel, hogy felmérhessem mire volt hajlandó azért, hogy beszélgethessünk. Valahogy meg kell tudnom, honnan szerezte meg a nevemet, mert akkor azt is megtudnám mennyire érdeklem, az pedig jóval megkönnyítené a terveimet, miszerint segítek neki jó modort tanulni.

Feladó: Péterffy Kiara
Üzenet: Tudod mit? Akkor ne mond el.

Igazából csak remélni tudom, hogy majd ez a fordított pszichológia beválik. Van egy dolog, amivel minden férfit ki lehet akasztani, de leginkább a hozzá hasonló beképzeltebb típusokat, akik azt hiszik már minden mondatukkal hódítanak. Az érdektelenséggel. Ő pedig határozottan biztos vagyok benne, hogy  nincs ahhoz hozzászokva, és ha igazam lesz akkor most valószínűleg méginkább próbálkozni fog.

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Lesz egy a buli ma. Megírom a címet, ha eljössz, akkor talán ott elmondom.

Szuper. Biztos vagyok benne, hogy ez ugyanaz a buli, amire Betti egész héten győzködött, hogy menjek el, én pedig minden alkalommal visszautasítottam. Bár belegondolok, hogy  ez a része még talán jól is jöhet, mert így bármi történjen, Betti biztosan ott lesz és Zsombor is, mivel ő a házigazda. Így nem kell Alex önelégült fejét néznem egész este és azt is megtudom honnan szerezte meg a nevemet. Az üzenetét válasz nélkül bezárom és úgy döntök kételyek közt hagyom. Nem akarom, hogy biztosra vegye, hogy elmegyek a buliba. Azt meg végképp nem, hogy miatta. Végül is miért ne mehetnék el, a barátnőm is ott lesz, és talán ha vele is találkoznék legalább válaszokat kapok a kérdéseimre, vagy visszatudok vágni neki valamivel.
   Még mindig a történelem tételekkel kellene foglalkoznom, megfogadtam magamnak, hogy az egész hétvégét tanulással fogom tölteni, ehelyett az ágyam előtti szekrényemhez lépek és kinyitom az ajtaját. Végignézem a ruháimat, melyik lenne a tökéletes ahhoz a bulihoz, amire igazából el sem akartam menni. Egy egyszínű fekete, csipkés nyári ruhát választok, ami lenge szoknyaként végződik. Barna, hosszú hajamat pedig kiengedve hagyom, és a szekrény melletti tükör elé állva egy szempillaspirállal kiemelem a szemeimet. Mély levegőt veszek, miközben magamat nézem a tükörben, majd elindulok.

A hangos zenét és sikítozást már az utca végére hallani lehetett. Nem szóltam Bettinek, hogy jövök gondoltam legyen meglepetés. Hát az is lett, mivel mikor meglátott besétálni a kapun, éppen a bejárati ajtónál állt Zsomborral és pár sráccal a suliból.

- Ezt nem hiszem el! - kiáltotta el magát nevetve. - Péterffy Kiara megjelent egy bulin! Hozzátok a fényképezőgépeket!

- Na jó, azért ez több mint túlzás. Máskor is voltam már veletek buliban. - léptem oda hozzá.

- Ja, igen még a tavalyi születésnapomon, amiről egyébként 2 óra után el is mentél. Amiért nem mellesleg még mindig haragszom. Szóval ma ezt bepótoljuk! - belémkarolt majd belenyomott a kezembe egy eldobható poharat, amiben sör volt. - Tessék. Ezt idd meg, és miközben hozunk egy másikat nekem, elmesélheted miért gondoltad meg magadat.
Akkor nyílalt belém az érzés, miszerint lehet ez mégsem volt a legjobb ötlet.

- Igazából, nem ismersz véletlenül egy fiút akit Szalai Alexnek hívnak? - amint kimondom a nevét Betti megáll és megdöbbenve néz rám.

- Honnan ismered Alexet?

- Ennyire lehetetlennek tűnik ez a dolog? Miért ki ő, a miniszterelnök fia, vagy mi? - vetem oda mert valójában zavar, hogy ekkora nagy híre lehet a srácnak, pedig én ezek előtt sosem hallottam a nevét. Kicsit talán még az is zavar, hogy ilyen furcsa lehet az, hogy én megismerhetem Őt...

- Nem. Csak tudod... Alex, hát Ő elég komplex személyiség. Mindenki odavan érte, de eddig kevés lánnyal láttam, hogy komolyan foglalkozott volna. De komolyan, honnan ismered? - faggatott tovább.

- Találkoztunk a szupermarketben tegnap este. Viszont elég goromba volt velem, én pedig aztán vele. Később pedig mikor indultam volna haza, leállt a kocsim az út közepén. Valamiért ő is éppen akkor indult és aztán ő segített beindítani.

- Persze hogy segített. - nevette el magát. - Alex autószerelő.

Elmosolyodtam. Akkor tudatosult bennem amit már igazából a sejtettem, hogy ténylegesen nem magától állt le az autóm.

- A szemét, akkor megbütykölhette a kocsit, hogy leálljon. A boltnál pedig megvárta, majd úgy csinált, mintha Ő lenne a hős megmentő.

- Biztos vagy ebben? Nem az a típus aki ennyi erőfeszítést fektetne egy lányba. - elhúzza a szavait. Már megint ez a felmagasítás. Istenem de idegesítő, még így is, hogy itt sincs, csak éppen szó van róla.

- Igen, biztos vagyok benne. Megtudta valahonnan a nevemet is és azzal az indokkal, hogy elmondja honnan, vagy kitől sikerült megszereznie, rám írt és elhívott ebbe a buliba.

- Hűha. - meghökkenve kanyarodott fel a szája a füléig, le se tagadhatta volna az örömöt és sokkot, ami kiült az arcára. - Keressük meg!

- Mi? Felejtsd el! - de amint kimondtam, már a kezemnél fogva húzott bele a tömegbe. Meg sem állt egyenesen a szoba másik végében lévő pultig, csak előre törve lökte maga előtt el az embereket, miközben próbáltam követni anélkül, hogy valakit fellökjek és rám boruljon az egész poharának a tartalma. Aztán a pult előtt hirtelen megállt és vigyorogva nézett oldalra.

- Bingó! - csillant fel a szeme mikor meglátta Őt. - Na gyerünk, menj oda! - Alex a pult mellett állt, nekitámaszkodva a falnak és egy fiúval beszélgetett. Feltűnt, hogy mindenki kezében volt pohár, de az övében nem. Gyorsan hátat fordítottam neki, hogy ne vegyen észre.

- Megőrültél? Nem fogom magam tálcán felkínálni. Különben sem érdekel, csak be akarom bizonyítani, hogy engem biztos nem fog behálózni a sármos stílusával és maximum azt szeretném megtudni, hogyan szerezte meg a nevemet. Lehet másoknál sikerül elérnie bármit is, de majd most meglátja milyen amikor felültetik. Tudod mennyire, iszonyatosan, idegesítően nagyképű? - hadarom el feszülten, miközben a poharamat szorongatom.

- Aha, látom. - válaszol, miközben a szemeit forgatja. - Figyelj, Alex ilyen. Hozzá van szokva a figyelemhez és ahhoz, hogy a nők odáig vannak érte. Viszont a normális típushoz tartozik, nem használja ki a őket, amolyan egyenes jellem. Csak egy dolgot ne tegyél ha vele vagy, ne beszélj soha a családjáról. - odalép a pulthoz miközben beszél, és elvesz egy sört. - Igazság szerint szerintem, pont ilyen fiú kellene neked az életedbe jelenleg. Kicsit legalább kizökkentene a szürkeségedből. Szórakozz vele nyugodtan, csak véletlenül se szeress belé.

- Betti! Itt és most kijelentem neked soha, semmilyen körülmények között nem tudná elérni azt, hogy belészeressek. Ebben biztos lehetsz. - jelentem ki nyomatékosan.