Melletted

19. fejezet

Szerda reggel kisebb gyomorgörccsel ébredek fel . A vizsga gondolata megrémiszt. Egy órával korábban kelek, hogy legyen időm lelkileg felkészülni. Már az este kikészítettem a ruhámat a mai napra és gondosan az ágy szélére raktam. Kivasalva a fehér ingemet és egy sötétszürke hosszú farmernadrágot. Utolsó napok az iskolában. Utolsó vizsga, megkell hajtanom. Tudom, hogy ma nem szabad foglalkoznom Alexel. Máskor sem, de ma különösen nem. Anyám hangját hallom amint a nevemet kiálltja, visszaszólok, hogy kész vagyok és gyorsan a konyhába sietek.

- Felkészültél? - kérdezi a konyha szélén lévő kerek ebédlőasztalunknál ülve. Kávézik, a haja kócos, pizsamában van még. Látszólag ma nem kell munkába mennie. A laptopja előtte az asztalon kinyitva.

- Igen! Minden rendben lesz tudom! Készültem a vizsgára, menni fog! - hangoztatom bizalomkeltően, és próbálom én magam is elhinni, hogy így lesz. Végülis tényleg tanultam rá, felkészültem, még tanuló kártyákat is írtam és azokkal magoltam be a nehezebb témaköröket. Ez egy jól sikerülő vizsga lesz, érzem!

- Örülök neki lányom. Nem lesz gond, okos lány vagy te, ezért is tudom, hogy nem fogsz foglalkozni azzal a fiúval. Romlott, nem hozzád való. - a hangja gúnyos miközben Alexről beszél, amitől egyből visszavágnék neki, hogy nem is ismeri, így ne mondjon látatlanba ilyen ítélkező véleményeket, de nem teszem. Nem akarok összeveszni vele pont ma. Így csak bólintok egyet és elveszek a pultról egy almát, majd kisétálok az ajtón köszönve.

Az iskolába érve próbálom erősen nyugtatni magamat, hogy jól fog sikerülni a vizsgám és nem kell stresszelnem. Feltűnően idegesebb vagyok, mint más vizsgák előtt, pedig nem tanultam kevesebbet, mint szoktam. Lehet közrejátszik, az, hogy tudom ez az utolsó esélyem és, hogy az előzőt nagyon elszúrtam, de az is lehet, hogy a baj inkább Alex viselkedése lenne és, hogy még mindig fogalmam sincs mi lehet vele. De nem is érdekel! Nem szabad érdekelnie! A terembe érve látom, hogy üresek a padok. A Tanár már az asztalnál ül, biztosan csak engem várt.

- Kiara, végre! Már azt hittem el se jössz. - veti oda. Miért ne jönnék el? Ennyire rossz hírem ment az iskolába, hogy már a tanár is kételkedik bennem?

- Természetes, hogy eljöttem. Nagyon szeretném helyrehozni a vizsgámat.

- Remélem felkészültél rá, egyedül fogod megírni. Más jobb jegyet kapott rá, mint te ami eléggé aggasztó volt az eddigi eredményeidet tekintve és az éveket melyeket az iskolában töltöttél. Ezért is szóltam az igazgatónak. Érezhető, hogy valami nincs rendben a környezetedben. - tudom, hogy Alexre gondol.

- Minden rendben van már. Tudom, hogy mi a dolgom. - válaszolok magabiztosan és leülök a tanári asztal előtti székbe.

  A vizsga nem tart sokáig, ügyesen megírom akárcsak azokelőtt. Még a csengő előtt végzek vele és átnyújtom a tanárnak, aki mosolyogva veszi el tőlem.

- Örülök, hogy sikerült. Remélem jól fog ez az ügy záródni. - a hangjában érződik a  cinikus kedvesség.

- Én is nagyon remélem! Köszönöm az új lehetőséget. - hálálkodok, majd kisétálok a teremből remélve a legjobbakat. Abban a pillanatban semmi másra nem vágyom csak arra, hogy a teremből kiérve megláthassam a szekrényeknek támaszkodó Alexet. De nem így történik, mert még mindig sehol sincs. Aggaszt mi lehet vele... Remélem nem történt vele semmi baj, és megfogadom magamnak, hogy ha jól sikerül a vizsga akkor megpróbálom megkeresni. Bár tudom, nem kellene nem bírom megállni, hogy beszóljak neki. Igen, csak ez az egyetlen oka annak, hogy találkozni akarok vele.