Melletted

42. fejezet

Amit Alex műhelynek nevez, valójában két egybeépített garázs. Az egyik oldalán egy felfele nyíló szokásos garázs ajtó látszódik, alatta pedig egy újabb típusú Renault Clio áll. Innen is jól látszik, hogy a motorháztető fel van nyitva. A garázs másik végén pedig csak egy kisebb vas bejárati ajtó helyezkedik el középen. Mi a Clio mellett sétálunk be, akkor értem meg a ketté választott helységeket. A kocsi felőli oldal a falain az autószereléshez szükséges szerszámok állnak, és oldalt pedig rengeteg gumi egymásra pakolva. Viszont a másik oldalon hátrafele egy ablak látszik, amin nagy fény szűrődik be azért, hogy ott lehessen végezni az asztalos munkákat.
- Nagyjából így dolgozunk, két oldalon. - kezd bele Boldi. Aki egy fehér pólót visel amin fekete olaj foltok láthatóak és egy sima egyszerű farmernadrágot. Némi hasonlóságot veszek észre testalkatilag közte és Alex között, viszont Boldin, abból amit látok nem található tetoválás. A haja Alexéhoz hasonlóan világos barna, de sokkal rövidebb. Végig vezet a helységeken, amik kívülről nagyobbnak tűntek. Elmeséli, hogy Alex szokta az autókat javítani mikor itt van, ő pedig bútorokat készít a másik oldalt. Megmutatja most éppen min dolgozik. Ahogy odaérünk egy modernebb étkező asztal fogad, de nem azok a sima, egyszerűek, hanem a teteje különleges erezetű és több réteg látszódik rajta. A felső lap alatt egy márványhoz hasonló mintás réteget láthatunk, ami türkizkék színű festékfolthoz hasonló mintákban folyik egymásba. Szinte már művészi, ami felkelti az érdeklődésemet. 

- A belső részét is te csináltad? - kérdezem Boldit.

- Igen, különböző festékekkel, amiket aztán egy viaszréteggel zártam le. A tetején lesz még egy matt üveglap is. - válaszol, miközben végighúzza a kezét az asztal felszínén. Elégedettnek tűnik a munkájával, ami nem csoda, hisz gyönyörűen néz ki. Látszik, hogy érti a dolgát. 

- Gyere, mutatok még valamit. - int felém, én pedig követem őt egyenest a garázs széléig, ahol egy fából készült faliképet látok. Elképedve nézem, és meglepőnek tartom, hogy művészi adottságai is vannak. A kép nagyjából egy méteres lehet, szintén üveg réteggel van borítva az eleje és a közepe pedig az asztalhoz hasonlóan színes boltokból tevődik össze. De nem azokkal a pacsmagokkal, hanem gondosan egymásba folyatva, rétegesen, aprólékosan. Alexre pillantok, aki mögöttem áll és mosolyog. Csillogó szemekkel nézek hol rá, hol pedig az előttem lévő képre. Nagyon örülök neki, hogy elhozott ide és megmutatták ezeket nekem, mert feljött bennem a késztetés a portfólióm elkészítéséhez. 

- Kiara is szokott festeni. - szólal meg mögöttem Alex, mire meglepően kapom hátra a fejem. 

- Tényleg? - kérdez kedvesen Boldi. - Miket szoktál készíteni? - folytatja mire kissé zavarba jövök.  

- Emberi alakokat nagyrészt. Néha testrészeket, de volt már példa arra is, hogy érzéseket festettem meg. - felelem halkan.

- Hogyan kell érzéseket festeni? - kérdezi Boldi érdeklődően. 

- Teljes szívből. - válaszolom, mert jobban nem tudnám ezt megfogalmazni. Ezt érezni kell. Vannak pillanatok, amik olyan erős érzelmeket váltanak ki belőlem, melyeket színekkel megformálok a vászonra. Mások abstrackt-nak neveznék, de én nem vagyok oda ezért a szóért. Boldi egy udvarias mosollyal reagál a szavaimra és nem firtatja tovább a témát. Nem olyan erőszakos, mint Alex, ebben nagyon is különböznek egymástól. Ő már egy ilyen helyzetben kérdésekkel bombázott volna. Mivel még nem volt alkalmam Alexnek sem megmutatni a munkáimat, ő is meglepettséggel figyelt fel a szavaimra, de most valamiért nem vágott bele. Boldi kávéval kínál minket, amit udvariasan visszautasítok és elmagyarázom, hogy nem vagyok oda érte. Alex elfogadja. Majd hirtelen a semmiből egy kutyát pillantok meg a lábam mellett. Kedvesen dörgölőzik a lábszáramhoz. Fehér, de kissé piszkos a bundája és a feje tetején egy barna folt látható. Keverék kutyusnak tűnik. Lehajolok hozzá és megsimogatom, nagyon barátságos. 

- De aranyos! A tiéd? - kérdezem Boldit, de ő csak elneveti magát.

- Hát ide vetődött. - válaszolja. Kap tőlünk enni és inni, sőt egy kisebb ólat is összeütöttem neki a garázs mögött. Alex kibélelte régi ruhákkal, együtt szoktak játszani. - a hangjába kisebb gúnyolódást veszek észre Alex irányába, amit ő összeráncolt szemöldökkel és egy fanyar grimasszal reagál le. Mégis csak látszik, hogy rokonok!

- Úgy mondod ezt, mintha egy kis gyerek lennék. - szól hozzá Alex gorombán, de látszólag Boldit meg sem érinti, csak elmosolyodik rajta. Úgy tűnik csípkelődni szoktak egymással. 

- Inkább néz meg, van-e kajája. - feleli Boldi, miközben hátrafele biccenti a fejét. 

- Nézd meg te. - szól vissza flegmán Alex, de aztán mégis kilép a garázsból. A kutya pedig egyből követi őt.

- Csibésznek neveztük el, mert olyan kis örökmozgó. - szól hozzám Boldi, miközben mellém lépve lepillant rám. Akkor veszem észre, hogy jóval magasabb nálam.

- Látszik, hogy jóba van Alexel. - válaszolom. Mire elmosolyodik.

- Ugye tudod, hogy még senkit nem hozott el ide? - kezd bele komoly hangon. - Te vagy az első lány, akit az évek alatt bemutat nekem. - folytatja már egy kisebb vigyorral a szája szélén. Meglepnek a szavai mivel tudom, hogy Alexet mennyi lány vette körül, ahogy azt is, hogy nagyon sok lánnyal kavart is közülük. 

- Komolyan mondod? - kérdezek vissza. Az arcomról nyilvánvalóan lerí a meglepettség, mivel Boldi felnevet. 

- Teljesen komolyan! - válaszol, mikor Alex megjelenik.

- Mit mondtál neki? - kérdezi gorombán.

- Semmi olyat ami ne lenne igaz. - válaszol neki nevetve Boldi, majd ismét a vállára nyúl és megnyomorgatja. 

- Nem vagytok éhesek? Rendelek kínait. - teszi fel a kérdést kedvesen Boldi, de mielőtt bármit is válaszolhatnék Alex gyorsan reagál rá.

- Jó lenne, de még rengeteg dolgunk van. - feleli közömbös hangon. Meglepődök, mivel azt hittem csak ide akart engem elhozni. Nem tudtam, hogy más tervei is vannak a mai napra. És egyáltalán miért ilyen furcsa stílusban válaszolt? Nem teljesen értem a helyzetet és egy kérdő pillantással Alexre nézek, aki látszólag nem különösebben foglalkozik vele. 

Alex hirtelen reakcióit nem igazán tudom követni. Eddig nem tűnt úgy, mint aki sietni szeretne, de most mégis siettetve indul ki a műhelyből.

- Gyere, Kiara. - szól utánam, mert látja, hogy nem indultam el vele együtt. Boldi is meglepetten néz Alexre, de ő csak megvonja a vállait. Úgy néz ki, kevésbé lepődik meg ezeken az éles váltásokon. Sok jellem vonásához hozzá szoktam már én is, ide tartozik a néhai gorombasága, gúnyolódása, sőt néha még a hangulatváltásaihoz is. De vannak pillanatok amikor egyszerűen azt érzem, képtelenség vele lépést tartani. Annyira hirtelen változnak nála a dolgok, hogy sosem lehet tudni mire számíts. Az biztos, hogy nem unalmas mellette az életem.
Követem őt az autóig, lendületesen pattan be a vezető üléshez. 

- Elárulnád mégis hova sietünk? - kérdezem, miközben beülök mellé.

- Nem sietünk. - válaszolja nyugodt hangon.

- De hát... Az előbb olyan hirtelen indultál el, mintha időre mennénk valahova. 

- Hát, pedig nem így van. Csak gondoltam még van egy úticélunk a mai napra. - teljesen közömbös hanggal beszél, miközben beindítja a motort. Az előbbi lendület és izgatottság nyoma sem hallatszódik a hangjában. Ez az, pont erre gondoltam, ezekre az éles váltásokra! A gondolatok ismét zavarosan cikáznak a fejemben, miközben becsatolom a biztonsági övemet.