Melletted

40. fejezet

Kora délelőtt lépek be anyámék ajtaján, kisebb görcs feszíti a gyomrom attól, hogy fogalmam sincs, hogyan fog ez végződni. Csak remélni merem, hogy jól, bár nem túlzottan sok esélyt látok erre. Anyám hangja váltja fel a mögöttem lévő ajtó záródását.

- Kiara? - néz ki a folyosóra meglepetten a konyhából. Szokásos helyén ült az asztalnál, szinte már oda is ragaszthatná magát, mivel akármikor itthon van, kivétel nélkül ott tartózkodik. A hangjából érződik, hogy nem számított rám.

- Szia anya. - válaszolok nyugodtan, mert abban bízom, hogy ha én tartom magam akkor talán ők sem fognak lerohanni. Meg végtére is önszántamból jöttem el. - Apa itt van? - folytatom egy kérdéssel, mire anyám hangosan szól fel az emeletre amiből választ is kapok a kérdésemre. Apám szintúgy meglepett arckifejezéssel és hozzá társuló lassú mozdulatokkal lépked lefele a szemben lévő lépcsősoron.

- Nem jössz be? - kérdezi anyám, miközben felém int. Tudom, ez egy kérdésnek álcázott kijelentése volt annak, hogy zavarja, amiért még mindig a bejárati ajtónál állok.

- De, persze. - lépek beljebb, egyenest anyámhoz sétálok és leülök a vele szemben lévő székre az asztalhoz. Apám is közelebb ér, de ő anya mellett foglalja el a helyét, így már mindketten szemben ülnek velem és pislogva várják a magyarázatomat, miért most jelentem meg. Biztosra veszem, hogy tudják konkrét céllal érkeztem. Oldalra pillantok, mellettem hatalmas üveg ablakokon keresztül szűrődik be a napfény. Csodálatos idő van kint, ami egyértelmű jele annak, hogy a nyakunkon a nyár.

- Örülök, hogy végre hazajöttél. - vonja a figyelmem vissza rájuk apám. A hangja pedig azt sugallja, őszinték a szavai.

- Igen, bár mellékesen itt volt az ideje. - társul bele anyám is. Az ő szavai már kevésbé barátságosak. Sosem értettem miért ennyire szigorú velünk szemben. Azt megértettem, hogy erősebb nevelést szeretett volna alkalmazni, de azt nem, ezt miért kellett ennyire túlzásba vinni. Nem kételkedem a tiszta szándékaiban és abban sem, hogy mindezt a mi érdekünkben fejlesztette ki, de ezáltal a kapcsolatunk sosem tudott stabil lábakon állni. A bizalom kettőnk közt már egészen kiskoromban sem volt meg, ami az évek előrehaladtával csak méginkább erősödött. Ezt időközben apám is észrevette, aki valamelyest próbált beleavatkozni, de kevésnek bizonyult és végtére is annyira nem erőltette meg magát. A nevelés részét inkább anyára hagyta, így az ő kezében volt az irányítás minden esetben, amivel ő nagyon is tisztában volt. Lili esetében nem volt nehéz dolga, ő könnyebben kontrollálható volt, mint én, ami a mai napig látszik. 

- Az az igazság, hogy nem azért jöttem, hogy itt is maradjak. - mély levegőt veszek és úgy kezdek bele, mert érzem nem lesz könnyű dolgom ha valóban el szeretném érni amit kiterveltem. A tekintetük kissé elképed, látszik rajtuk, hogy nem tudják mi az amit pontosan szeretnék.
- Kiara... - viszi le a hangszínét anyám, mire apa megfogja a vállát jelzésként, hogy várjon még egy kicsit.

- Szóval. - folytatom, a tőlem telhető legnagyobb határozottsággal. - Beleegyezek abba, hogy itt tartsuk meg a ballagásomat. - a szavaim hallatára anyám szeme felcsillan, viszont amint hozzáteszem a szavaimhoz a "de" szócskát, egyből el is tűnik a szeméből ez a csillogás. - Lenne hozzá egy feltételem.

- Mit gondolsz hol vagyunk, hogy feltételeket szabj nekünk? Nem tudom mikor ugrottam át azokon a részeken mikor ez természetessé vált. - válaszol anyám, kissé indulatosabb hangnemben. Más esetben lehet vissza vonulnék, mert tudnám ebből már jó nem sülhet ki, de most nem vagyok hajlandó ilyen könnyen feladni amit szeretnék.

- Figyeljetek. Tudom, nem repestek a gondolatért sem, hogy van az életemben valaki, de ez a tényen ettől függetlenül még nem változtat. Kedvelitek vagy sem, az életem része és az is marad. - próbálom tükrözni a szavaimmal, hogy mennyire magabiztos vagyok, ami úgy néz ki beválik, mert hirtelen nagy csend váltja fel a beszédemet. Több ellentmondásra számítottam, de úgy vagyok vele nem iszom előre a medve bőrére.

- Nekünk nem azzal van problémánk, hogy van egy gyermekded kapcsolatod, már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Az a gond, akivel van. - töri meg a csendet végül anyám. A szavai kissé fájnak, nem tagadom. Rosszul esik a gyermekded szó és az is, hogy úgy gondolja ez nem egy tartós kapcsolat köztem és Alex között. Az nem lep meg, hogy azt mondja nem hozzám való, de ezt már kicsit én is sokallom.

- Nem vagyok már kisgyerek, ez nem az óvoda. Alex meg én szeretjük egymást, nem tudom ezen mi mi olyan bonyolult. - amint kimondom a szavakat anyám elneveti magát.

- Hallod ezt Tivadar? Azt hiszi szerelmes. - szól apámhoz, aki továbbra sem reagál semmit, csak megvakarja a homlokát. - Azt sem tudod mi az a szerelem. - néz rám anyám cinikus arckifejezéssel. Látszódik rajta, hogy valóban elhiszi amit mond. A szavaival feldühít, de mielőtt zaklatottan ráförmedhetnék, hogy ne ő beszéljen nekem a szerelemről, apám megelőz azzal, hogy a lehető legnyugodtabb hangon szól hozzám.

- Tényleg úgy érzed szerelmes vagy ebbe a fiúba? - anyám arca elképed apám szavai hallatán, mivel nem erre a reakcióra számított tőle.

- Igen! - válaszolok határozottan. Most először mondtam ki hangosan, hogy sikeresen beleszerettem Szalai Alexbe.

- És úgy gondolod ő is hasonlóan érez? - kérdez ismét apám. Még mindig higgadt, anyámmal ellentétben aki látszólag kezd fehéredni. Még a végén rosszul lesz.

- Igen! - felelem ismételten.

- Értem. Akkor most mit szeretnél tőlünk? - anyám már közbeszólna, de csak egy mély levegőig jut, mert apám felemeli az asztalon a kezét jelezve, hogy ne szóljon most bele a beszélgetésünkbe. Apa reakciói által az indulatok bennem is csökkennek és valamivel nyugodtabb hangon tudok belekezdeni a lényegbe. - A feltételednél tartottál.

- Tehát azt szeretném, ha megismernétek ti is Őt, mégpedig úgy, hogy eljönne Ő is a ballagási ebédünkre. Amit amúgy is szűk családi körben szeretnék megünnepelni. Tökéletesen elég lenne nekem az, ha csak ti, a nagyi, Lili és persze Alex lenne jelen. Nem szeretnék nagy felhajtást, sem idegeneket, mint Lili ballagásán. - anya arca kezd kissé eltorzulni, vörösödő arckifejezéssel, robbanni kész állapotban ül velem szemben és szinte süt a szeméből a megvetés.

- Szóval ez lenne a te feltételed azért cserébe, hogy itt tarthassuk a ballagásodat? - apám szavai többnyire megmaradtak a higgadt hangvitelében a mondataim ellenére is. Bár érződik belőle is némi nemtetszés, de ezt anyámnál sokkal jobban palástolja.

- Még mindig nem értem mikor kapott a lányod ennyi hatalmat, hogy ő szabjon nekünk feltételeket. Úgy gondolom ennek fordítva kellene történnie. - szegezi apámra a szúrós pillantásait.

- Nem tagadom az igazadat Rebeka, de Kiara elég eltökéltnek tűnik és ha valóban annyira nem hozzá való ez a fiú amennyire te gondolod, az-az ebéden több mint valószínű, hogy ki is fog derülni. - néz rá anyámra.

- Szóval te pártolod ezt az elképesztő hülyeséget? - anya arca a megvető pillantásokból meglepetté válik. Kicsit talán én is társulok az ő reakcióihoz, mert mindenre fel voltam készülve, veszekedésre, ordibálásra, de erre egyáltalán nem.

- Jobb lenne, ha azt sem tudnád kivel van a lányod? - válaszol apa, mire anyám hirtelen elgondolkodik.

- A nővéred is hoz magával valakit. - szegezi rám a tekintetét szarkasztikus stílusban.

- Na akkor már két embert is megismerhettek. Ez nagyszerűen hangzik. - válaszolom hasonlóképpen.

- Lili barátja orvostan hallgató. - teszi hozzá anyám dicsekedve.

- Rendben. Alex pedig autószerelő. - felelem szándékos cinizmussal, ami hallatán anyám kétségbeesetten rázza meg a fejét.

- Most rontod el az egész életedet, a jövődet. - anyám arca keservessé válik, de a megvető pillantás azért vissza-vissza köszön a szavaival.

- Pontosan, ez az én életem.- felelem lezárásként.

Alexnek a mosdóba menet írok egy gyors üzenetet, amiben csak annyi áll "gyere értem anyámékhoz, amilyen gyorsan csak tudsz!" Majd próbálom elhúzni az időt még megérkezik színlelt bájcsevegéssel, ami ugyanannyira erőltetett a részükről is, akárcsak az én részemről.

_______________________________
Ez lenne az ígért új fejezet! Remélem tetszett mindenkinek. Próbálok sietni a folytatással! Köszönöm a megtekintéseket! ☺️