Melletted

26.fejezet

Alex megfordul és egy szúrós pillantást vet rám.

- Te tényleg keresed a bajt Kiara? - tesz megjegyzést miközben a poharamat kiveszi a kezemből és beleszagol. - Szóval már iszol is. - folytatja ugyanazzal az arrogáns stílusával és hallani a hangjában egy kisebb felháborodást, mintha bármi jogosultsága lenne ahhoz, hogy megmondja mit tehetek. Most meg mi baja van? Ő tűnik el napokra minden szó nélkül aztán még én vagyok a rossz amiért eljöttem egy buliba a kortársaimmal?

- Most éppen igen. - vetem oda neki miközben kikapom a poharat a kezéből és nagyot kortyolok a borba. Meglepődök saját magamon is. Már megint a legrosszabbat hozza ki belőlem. Ahogy láthatólag én is belőle. Furcsállva veszem észre, hogy már alig van a pohár alján egy kicsi belőle, pedig tele töltöttem és maga a pohár sem kicsi. Elég sokat ittam ma és azt hiszem a fejembe is szállt, ami nem meglepő, elnézve a tényt, hogy nem szoktam inni.

- Nem lesz már elég? - kérdezi megvetően miközben újra kirántja a kezemből a poharat és kiönti a maradékot a földre.

- Ezt meg miért csináltad? - csattanok rá, miközben az üres poharat bámulom.

- Részeg vagy. Gyere, hazaviszlek. - fogja meg a karomat.

- Dehogyis, nem akarok még hazamenni. Megkeresem Bettit. -mondom és kirántom a karomat a kezéből. - Különben sem vagyok részeg! - hazudom, mert én magam is érzem, hogy igaza van.

- Kiara... - belevágok mielőtt bármit is mondhatna.

- Ne te oktass ki jó? Most mi van, éppen érdekellek? - rákiáltok ami nem jellemző rám. Tényleg megeredt a nyelvem az alkoholtól.

- Nem érted? Mindig érdekelsz. Épp ez a baj. - nagyot sóhajt. Már miért lenne baj, hogy érdeklem? Úgy döntök nem kérdezem meg tőle.

- Eltűnsz napokra, azt se tudom mi van veled, hol voltál, mit csináltál. Aztán megjelensz és hirtelen érdekel mennyit ittam. És te mennyit ittál? - vágom oda gúnyosan ahogy ő szokta, de nem arra a válaszra számítok amit kapok. Azt hittem zsákutcába tudom szorítani, de ismét tévedtem...

- Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem. - feleli és amint kimondja a szavakat már tudom, ez is valami hülye idézet, már megint. - Nem szoktam inni. Soha! - folytatja nyugodt hangon. - Neked sem kellene. - ebben a mondatban viszont már több a megvetés.

- Hát tudod mit? Én sem szoktam. - válaszolom továbbra is gúnyolódva és próbálom figyelmen kívül hagyni ezeket az idióta idézéseket.

- Akkor most miért ittál? - közelebb lép felém, érzem a hangjában, hogy valóban érdekli a válaszom. Nem mondhatom azt neki, hogy miatta, pedig ez lenne az igazság.

- Borzalmas napjaim voltak. - válaszolom.

- Mindenkinek vannak borzalmas napjai, ez nem mentség. Miért ittál igazából? - még közelebb lép, már szinte nincs is közöttünk hely. A pillantásom a szájára siklik, de gyorsan el is kapom a tekintetem. Eszembe jut a faház, és hogy milyen csodálatos volt vele. Legszívesebben megcsókolnám, de helyette inkább arrébb lépek és a hajamat a fülem mögé túrom.

- Ez az egyetlen oka. - próbálom határozottan mondani, de kevésbé sikerül mint tervezem.

- Hazudsz. - válaszolja miközben megforgatja a szemeit. Az igazságot akarja hallani, de nem adok neki ennyi elégtételt. Nem tudhatja meg, hogy mennyire rossz volt, hogy csak úgy minden szó nélkül felszívódott.

- Megkeresem Bettit. - válaszolom és sarkon fordulva faképnél hagyom. Előhalászom a telefonomat a zsebemből és tárcsázom a számát, de csak rögzítőre kapcsol. Szuper. Mivel Zsoltit sem látom sehol gondolom együtt vannak. Nem tudom elhinni, hogy így egyedül hagyott. Ilyen lenne vele bulizni? Nem foglalkozik semmivel csak a fiúkkal? Én ezt nem értem. Átvergődöm a tömegen egyenest a pulthoz, mert ott kevesebb az ember. Irtó szomjas vagyok így valami üdítőt keresek, de csak szeszes italokat találok. Meglátok egy sprite-os üveget és felcsillant szemekkel nagyot kortyolok belőle, amit egyből meg is bánok. A házi pálinka íze borzasztó erősséggel marja végig a torkomat. Kiköpöm a maradékot ami számban van, de késő mert jó nagy adag landolt a gyomromban a bor mellé. Mostmár mégjobban vágyom valamire ami eltünteti ezt a borzalmas ízt a számból, miközben titokban abban reménykedem, hogy Alex talán utánam jön. De ez nem történik meg, mert mire hátrapillantok már sehol sem látom. Ami azt táplálja bennem, hogy ez volt a második rossz döntésem, de érzem, hogy még nincs vége.