Melletted

54. fejezet

A kocsiban ülök a parkolóban. Képtelen vagyok beindítani a motort. A kezeim remegnek és a könnyek továbbra sem apadnak el. Újra és újra visszapörgetem a fejemben az eseményeket, visszhangozva hallom a fülemben Alex szavait és magam elé bámulva látom az ürességet, ami a tekintetéből áradt. Megfogadom magamnak, hogy ugyanezt a közömbös érzéketlenséget fogom magamra erőltetni én is. Mély levegőt veszek és becsukom a szemeimet, hangosan mormogom magamban, hogy nem érdekel Alex és, hogy rossz nekem. Hiába tudja a legnagyobb boldogságot okozni, ha mellette Ő képes a legjobban rombolni is. Kinyitom a szemeimet és lehajtom az autóban lévő szemellenző részt, majd a tükörbe nézek. Duzzadtak és vörösek a szemeim, a sminkem teljesen elfolyódva, maszatosan van végigtörölve az arcomon. A kezem annyira remeg, hogy képtelen vagyok elfordítani a kulcsot. Erről van szó! Nézz magadra, Kiara. Roncs lettél. Nem hagyhatod, hogy bárki is ezt tegye veled! Kapkodom a levegőt miközben a belső monológomat lefuttatom. Próbálok erőt gyűjteni, de a lelkem már annyira elfáradt, hogy egyszerűen azt érzem, hogy meghaltam belül. Magamban látom is a képet, összeestem, szíven szúrva feküdtem a földön a saját vérembe fagyva. Az összes belső érzelmem elfogyott, kiszivárgott. Minden olyan porcikám ahol a szerotonin átjárta a belsőmet, kihalt, vége, nincs tovább. Azt hiszem ez tényleg a vége, úgy érzem kómába kerültem a szívemmel. Idióta vagyok, mert bíztam benne és hittem, hogy boldogok lehetünk. Gyűlölöm azért, hogy képes volt erre, hogy nem érzem azt, hogy számításba venné mekkora fájdalmat okozott nekem. Ismét. Kiveszek a kesztyűtartóból egy zsebkendőt és óvatosan letörlöm vele az arcomat, kiszipogom magamat és veszek ismét egy nagy levegőt. Jobbat érdemlek! Többet! Mindent megtettem, mindenem neki adtam, és nem érzem azt, hogy neki ez bármennyire is számítana. Nem követtem el égbemenő hibákat, olyanokat biztos nem, mint ő és mégis én fogtam padlót. Nem fair, hogy így beszélt velem. Ez az egész nem fair. Elmosolyodom és húzok egyet a vállamon. Még egy mély levegőt veszek és bele nézek a tükörbe, látom amint a szemem megváltozik. Elönti a düh és a közöny. Kihúzom magam és arra gondolok, nem csak ő tehet meg mindent. Igen. Most én jövök, mit számít már? Próbálkoztam, normálisan akartam reagálni a helyzetre, bennem volt a remény, hogy talán majd helyrejön minden, hogy lehet tényleg lenyugszanak a kedélyek. Ó nem! Már nem. Mondjuk ha kiüresedek könyebb lesz bosszút állni, mert akkor már nem fognak megakadályozni azok az érzések amik eddig visszatartottak. Tiszteletből. Szeretetből. Már miért is tartana vissza bármi is ha ő sem tartotta vissza magát? Legyen hát így. Szinte robbanásra készen felgyűltek bennem az indulatok! Akkor mától élem én is az életem, ugyanannyi lehetőségem van. Sőt... Ez a kapcsolat nem egészséges, ezért véglegesen megszakítom. Mondogatom magamban, miközben elindulok. Hirtelen felindulás vezet, az a bizonyos "csak azért is" ami mindig is jó dopping volt. Valószínűleg rossz lépés volt neki ezt elindítani bennem majd rájön, de hát mostmár ez van. Nahát, már nem is sírok.

-------------------------------------------------------------------------------------

A nagyi már alszik, mikor hazaérek. A konyhában a helyéredobom a kulcsot és felvonszolom magam a szobámba ahol egyenest bedőlök az ágyba. Előveszem a telefont a zsebemből. Nincs sem bocsánatkérés, sem hívás. Meg sem lep, nem is vártam mást hiszen nem is gondol bele, hogy mekkora súlya van a tetteinek és szavainak. Nem várhatom el, hogy beismerje a hibáit és bocsánatot kérjen, mert erre képtelen. Ehhez empatikus érzéseket kellene éreznie magában, de csak üresség van benne. Képtelen az őszinte érzelmekre. Tisztában vagyok azzal, hogy folyamatosan ezt fogom csinálni, a kijelzőt fogom nézegetni és minden csippanásra ugrani fogok, hátha Ő az. Vagy folyamatosan nézni fogom, hogy elérhető-e és ha igen miért. Így pedig egyáltalán nem fogom tudni kiverni a fejemből és az egyetemre koncentrálni, pedig most ez lenne a legfontosabb. Azt is tudom, mit kell tennem ennek az érdekében, így hát bármennyire nehéz is, pár koppintással letiltom a telefonszámát és az üzenetküldési lehetőségeit is. Így reggel, mikor majd felébred és tudatosul benne minden, nem fog már tudni kapcsolatba lépni velem. Abban pedig nagyon erősen reménykedem, hogy Boldi tényleg mondani fogja neki, hogy nem szeretném ha idejönne.