Melletted

15. fejezet

Mikor megérkezek eluralkodik rajtam egy belső érzés, hogy megint rossz ötlet volt eljönnöm egy buliba, miközben erősen reménykedem benne, hogy anyámék nem akarnak semmiért bejönni a szobámba és nem veszik észre, hogy eltűntem. Az lenne a vég! Meglepődök magamon is, hogy ismét egy ilyen nyüzsgő helyre jöttem amikor a legutóbb is rosszul jártam. A kapun beérve az udvar tele van részeg kamaszokkal, minden ember kezében vagy sörös üveg vagy pohár van. Az ajtón beérve üvöltő rock zene fogad. Nyelek egy nagyot és betuszkolom magam a tömegbe Bettit keresve. Összevissza járkálok a vadidegen lakásba mikor megpillantom Nimródot. Odasétálok hozzá reménykedve, hogy tud valami információt adni Betti hollétéről.

- Hé, szia. - fogom meg a vállát hátulról.

- Nahát! Kiara! Mindenkire számítottam csak rád nem. - mosolyogva végigmér. - Aztaa. Jól nézel ki. Olyan... más vagy. - folytatja és észreveszem, a szája szélén megjelent gödröcskéket. Nimród magasabb nálam, bőven lehet 180 cm, sötétbarna hosszabb haja van, ami tökéletesen bevan lőve mégis beletúr folyamatosan. A szeme gesztenye színű és a testalkata hasonlít Alexéhoz. Alex... igen, hát remélem vele nem fogok összefutni. Véletlenül sem akarom hallani a színjátékát, miszerint mennyire bánja a történteket bármennyire is szeretnék bosszút állni, azt még ki kell dolgoznom hogyan teszem.

- Bettit keresem, nem láttad valahol? - kérdezem reménykedve, hátha megmondja pontosan hol találom.

- Huh, de. Az előbb még ott ült a kanapén Lillával meg pár lánnyal a nappaliban a konyha mellett. - mutat maga elé, de a tömegtől egyáltalán nem látom pontosan merre is lehet a konyha. Nimród észreveszi a tanácstalanságot az arcomon mert felajánlja, hogy elkísér. Kedves fiúnak tűnik ahhoz képest, hogy a népszerűbb rétegbe tartozik. Bár nem sokat beszélgettem még vele. Sőt, szerintem most beszélgetek vele először.
  Átvágunk a tömegen, Nimród lepacsizik pár sráccal a suliból még a konyhához érünk, én pedig követem őt. Nekem is köszönnek, a pletyka miatt amit Alexnek köszönhetek nagyobb hírem lett, és elkezdték az emberek megismerni a nevemet. A nappalihoz érve meglátom Bettit, amitől egyből megkönnyebbülök, a kanapén ül az ablak mellett két iskolatársunkkal Kingával és Lillával. Betti elé lépek, az arca pedig nem azt sugallja, mint aki nemrég küldött egy üzenetet azzal, hogy vár. Inkább meglepettnek tűnik, amit alá is támaszt amint megszólal.

- Hát te? - kérdezi meghökkenve.

- Mi az, hogy hát én? Te írtál, hogy jöjjek ide minél előbb. - vágom rá zavartan. Lilla engem néz és elneveti magát még Betti gyorsan előkapja a zsebéből a telefonját hogy megnézze valóban így történt-e, ami összezavar.

- Az a szemétláda! - rikkant fel. - Alex elkérte a telefonomat, hogy megcsörgesse rajta azt a hülye Zsombort mert azt mondta, neki nem veszi fel a telefont és hátha nekem felfogja. Fel is vette. De közbe elmentem egy sörért, kb 2 percig voltam távol. Ez alatt az idő alatt írhatott neked.

- Nem. Az nem lehet! - válaszolom. Mert nem akarom elhinni, hogy megint Szalai Alex idióta játékának áldozatául estem. Istenem ez a fiú tényleg mindent irányítani próbál?  Ideges leszek, legszívesebben megkeresném és jól beolvasnék neki, vagy inkább behúznék neki egy nagyot mindenki előtt! Mély levegő veszek, és megpróbálok megnyugodni.

- De hé, ha már itt vagy gyere ülj le közénk. - mutat maga mellé és int egyet Lillának, hogy csússzon arrébb, mire ő egyből így is tesz. Leülök közéjük és várok, igazából magam sem tudom mire. Elgondolkodok rajta, hogy hazamegyek inkább mielőtt Alex észrevenne, de eszembe jut, hogy bosszút akarok rajta állni és látni akarom, hogy szenved, így maradok és gondolkodok azon, hogyan is kellene mindezt kivitelezni. Nimród a szemben lévő  üres kanapéra pattan és felkiált.

- Felelsz vagy mersz? Na, ki van benne? - mosolyogva néz rám mire én olyat mondok, amire senki nem számít, sőt még én magam is meglepődök rajta.

- Én igen! - vágom rá határozottan, mire hirtelen mindenki meglepetten fordítja felém a fejét. A legnagyobb döbbenet Betti arcára ül ki.