Melletted

49. fejezet

- Igen. Mindannyian. - nagyot nyel, miközben megszólal. A hangjában kisebb izgatottságot fedezek fel. Vagy csak zavarja a puccos felhajtás. 

- Jól vagy? - kérdezem kételkedve, de Ő egy kedves mosollyal veszeti rám a tekintetét a többiekről. 

- Persze. - feleli lágyabb hangon és az előbbi aggályoknak nyomát sem látni. - Gyönyörű vagy! - néz végig rajtam csillogó tekintettel.

- Köszönöm! - felelem örömködve, mert Ő az első aki ma megdicsért. - Készen állsz? - kérdezem miközben belekarolok. 

- Mehetünk. - húzza ki magát.
Alex nagyon elegánsan öltözött fel. Egy fehér inget visel ami gondosan be van tűrve a fekete nadrágjába és élre van vasalva. Látszik, hogy sokat készülhetett. Mosolyogva indulunk a családom irányába, először apámékhoz vesszük az irányt, aki bármilyen meglepő is szintén mosolyogva fogad minket.

- Apa! Ő itt Alex. - mutatom be udvariasan.

- Nagyon örvendek uram! - nyújtja a kezét apám felé Alex, amit kedvesen fogad.

- Szintúgy, de ne uramozz nekem itt! - mondja apám, miközben megszorongatja Alex kezeit aki ezen elmosolyodva pillant rám. Nem nagyon tudok reagálni a helyzetre, mert erre én magam sem számítottam. 

- Péterffy Lili. - szól közbe a nővérem és ő is Alex felé nyújtja a kezét, majd Bence is udvariasan bemutatkozik. Csodálkozva látom, hogy eddig nem mennek rosszul a dolgok, bár a neheze még hátra van. Anyám reakciója, aki a konyhából figyeli az eseményeket.

- Gyertek, üljünk le. - szólal meg apám és a székek felé mutat. Mindannyian arra vesszük az irányt. Nem akarom, hogy Alex üljön az asztalfő mellé, mert még mindig nem teljesen tiszta a számomra az kinek a helye, így egy helyet kihagyok mellette és úgy foglalok helyet, mivel így legrosszabb esetben is Anyám fog mellém ülni, és talán a nagyi pedig Alex mellé. Lili velem szemben foglal helyet Bence pedig, Alex elé ül.
Apa a konyhába indult és valamit anyával beszélgetnek, majd egy pezsgős üveggel érkeznek, mellettük pedig a pincér hozza egy kerek tálcán a poharakat. Anyám mellém ül le, apám pedig az asztalfőhöz így nagyi végül tényleg Alex mellé került, aminek örülök.

- Igyunk akkor arra, hogy a kisebbik lányom is elballagott. Büszke vagyok rád, Kiara! - emeli magasba a poharát apám, miután a pincér kiöntötte mindenkinek a pezsgőt. 

- Köszönöm! Egészségünkre! - felelem, majd utánam mindenki elismétli az "egészségünkre" szó.
A délután első része gond nélkül telik, apám néhány viccet mesél el a munkatársairól és anyámék pedig jókat derülnek rajta. Alexel és a nagyival is többször összenézünk. A nyugalmas csevelyt anyám komoly hangja szakítja félbe. 

- Mivel foglalkozol, Alex? Csak iskolába jársz, vagy esetleg mellette dolgozol is? - anyám szavai hallatán ismét visszatér a görcs a gyomromba, ami már eddig elmúlóban volt és akaratlanul is elkezdek tördelni az ujjaimat az asztal alatt. Tudja jól mivel foglalkozik, mivel a legutóbbi találkozásunknál mondtam nekik. Nem értem miért kell megjátszania magát.

- Autószerelő vagyok. - feleli teljes nyugalommal Alex. Csönd hallatszik a szavai után, amit a nagyi szakít meg. 

- Ügyes fiú. Jól dolgozik, egyszer valami hibája lett a focusomnak, mikor sietnem kellett volna egy találkozóra és Alex éppen akkor érkezett Kiaráért, hamar megoldotta a problémámat. Sokat köszönhetek neki. - a nagyira pillantok egy kérdő tekintettel, mert ilyen egyáltalán nem történt. Ő pedig egy sunyi mosollyal reagál.

- Ez lenyűgöző. - feleli Bence. - Sajnos manapság, már ritka a jó szakember. 

- Igen, mivel a fiatalok javarészt egyetemre mennek és lediplomáznak inkább. - válaszol anyám, miközben felvágja a húst a tányérján. - Te tervezel egyetemre menni Alex? - kérdezi továbbra is kimérten. Tudtam, hogy elő fog jönni a téma. Egyre erősebben kezdem tördelni az ujjaimat, ami feltűnik Alexnek is így az asztal alatt rányúl a kezeimre. 

- Igen. - feleli én pedig meglepetten kapom fel a figyelmemet. Szóval ez lenne az amit nem mert elmondani, hogy egyetemre akar menni? 

- Nahát, és melyik iskolába adtad be a jelentkezésedet? - apám folytatja a társalgást, én pedig az asztal alatt elég erősen szorítom meg Alex kezeit, mire Ő fájdalmas tekintetet mér rám. 

- A Széchenyi István Egyetemre jelentkeztem, Járműmérnöki szakra. - folytatja Alex magabiztosan, amire egyáltalán nem számítok és csak remélni tudom, hogy szórakozik velünk. Anyámba belefojtódnak a szavak és még az evőeszközeit is leteszi az asztalra. Pár másodpercig néma csöndben ülünk ismételten az asztalnál.

- Ha jól tudom az Győrben van. - szólal meg végül Bence. - Egy jó barátom is ott tanul.
A szívem egyre hevesebben kezd verni és minden átfut a fejemben. Mi van akkor ha azért nem mondta, mert tényleg elmegy és a nyár végén minden befejeződik köztünk. Lehet nem merte elmondani, mert félt ott a helyszínen véget vetettem volna mindennek. Bár megfordult a fejemben most is, hogy lehet jobb lenne nem elhúzni ezt és méginkább nehezebbé tenni, de reménykedem benne, hogy ezek csak üres szavak és nem tenné ezt velem.

- Kiara, meglepettnek látszol. - szólal meg apám. - Te nem is tudtál erről? 

- Dehogyisnem apa. Csak meglepetésnek szántam. - a hangom határozott, de belül félek bele ne remegjen zavarodottságomban.
Anyám a délután hátralévő részében leginkább Liliékkel beszélget, néha pillant csak felénk, akkor is meglepettséget sugároz a tekintete, mivel visszájára sült el az arroganciája. Zsákutcába szerette volna szorítani Alexet, de látszik rajta, hogy mindenre számított csak erre nem. Bár ha őszinte akarok lenni, erre én sem. Nem értem miért nem vázolta ezt fel nekem mikor szóba került és rosszul esik, hogy ilyen helyzetben kellett ezt megtudnom, de még mindig bizakodó vagyok. 

- Kissé feszültebbnek érzem a hangulatot így szeretném feloldani. - szólal meg egy széles mosollyal a száján a nővérem. - Bejelenti nem valónk van. - teszi hozzá és az összes tekintet rá szegeződik. - Bence és én babát várunk. - amint kimondja a szavakat a döbbenettől eldobom az evőeszközöket és hatalmasat csattan a tányér szélén, amire egy szúrós tekintettel reagál Lili, hogy magamra vonom a figyelmet a nagy bejelentésekor. A mai napra úgy érzem elég volt a meglepetésekből. Anyám és apám óriási nevetésben és örömben tör ki, majd apa Bencéhez lép és megveregeti a vállát. 

- Ez csodálatos hír! - felelik végül és nem értem minek örülnek, mikor igazából nem rég ismerkedtek meg. Még nem is ismerik ezt az embert. 

- Ja, és össze is házasodunk. - emeli fel magasba a kezét Lili, akinek egy hatalmas eljegyzési gyűrű virít az ujján. Fel sem fogom, hogy ezt eddig, hogy nem vettük észre. 

- Istenem! - szólal meg anyám. - Hogy nem tűnt fel nekem ez a hatalmas gyémánt eddig? - felé nyúl és a gyűrűt méregeti közelebbről. Én pedig akaratlanul is forgatom a szemeimet. 

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy erre a hírre ekkora örömmel reagálnak. Valahol mélyen tudom, hogy ez az öröm semmi másról nem szól, csak arról, hogy Bence valójában csodás szakmai karrier előtt áll és ez Lilinek tökéletes lesz. Elnézve a nővéremet igazán boldognak tűnik, a nagyi arcán is örömöt látok, de ő többször pillant rám, mert én vagyok az egyetlen aki nem ugrál éljenezve a hír hallatán. Alex kellemetlenül érzi magát kissé, ez látványos. Bár ezen nem is lepődök meg, túlságosan családiassá vált a légkör. Miután mindenki megcsodálta a Lili ujján lévő hatalmas követ, visszaülnek a helyükre és apám ismételten a magasba emeli a poharát. Hát persze, ezért nem volt a nővérem kezében pezsgős pohár. 

- Igyunk arra, hogy bővül a családunk, két taggal is. - apám Bencére néz. - Üdvözöllek a családban, fiam! - feleli elégedetten, miközben anyám elérzékenyülve törölgeti az arcát. Ettől nagyobb felhajtást már nem is tudott volna maga köré szervezni. Örülök én az örömének, de nem értem miért kell mindig mindennek róla szólnia...