Melletted

17. fejezet

Bettivel felváltva nézzük egymást és a földön támaszkodó Nimródot, akinek az orrából látszólag nem akar elállni a vérzés. Lilla odaugrott egy zsebkendővel a kezében, Betti pedig kapott a lehetőségen és megragadta a karomat, miközben elrántott onnan.

- Ugye tudod, hogy Nimród azt fogja gondolni ez miattad történt? Rohadt gyorsan kell eltűnnöd innen. Indulj! - hesegetett el a kijárat fele mutogatva. Fel sem fogtam még a történteket, de már próbálok átvergődni az embereken az ajtó felé haladva, miközben hallom a nevem a hátam mögött. Nimród kiabál utánam, hogy igen, menjek is és gyorsan tűnjek el. Szuper, mostmár ellenségeket is sikerült beszereznem hála a daliás Szalai Alex hősünknek. Pásztázom a tekintetemmel a tömeget, miközben kifele evickélek közöttük és keresem, de valószínűleg már megpattant. Hihetetlen ami történt, a szívem a torkomban  dobog az adrenalintól, valószínűleg ez lett életem legkínosabb bulija. Még a legutóbbin is sikeresen túltett. Úgy néz ki nem nekem valóak ezek a bulik. Sosem gondoltam volna, hogy valaki értem fog verekedni. Már előre félek attól milyen híre megy ennek az iskolában hétfőn a történtek után. Legalább reményeim szerint annyit elérünk velük, hogy nem fognak engem figyelni és beszólogatni, mert szerintem ezek után ember legyen a talpán aki bele mer állni a témába. Nem tudtam, hogy Alex ennyire forróvérű és hirtelenharagú, azt hittem nyugodtabb jellem. Tévedtem, ismét. Mint vele kapcsolatban ezerszer már, egyszerűen kiismerhetetlen az ember számomra. Nem tudok rajta eligazodni, hol a jólelkű kedves és udvarias Alexet látom, mint a faházban, mikor megnyílt nekem, hol pedig ezt az arrogáns bunkót, aki képes és péppé ver valakit, csak azért mert csúnyán szólt hozzám. A gondolatok cikáznak a fejemben még hazasétálok. A levegő lehűlt már, hűvös szellő fújja végig a ruhámat és én  alig várom, hogy hazaérjek végre.