Melletted

7. fejezet

A gondolatok csak úgy záporesőként cikáznak a fejemben. Tudom, hogy nem kellene vele foglalkoznom, érzem az összes zsigeremben, hogy nem lesz jó vége, de valamiért vonz miközben egyben taszít is. Ez egy kettős játszma. Amikor a szemébe nézek, abba a csodálatos kékségbe, valami ismerőset látok benne, mintha mindig ismertem volna, ez amolyan megmagyarázhatatlan. Olyan közelinek és mégis távolinak tűnik. Tudom, hogy fenekestül fogja felforgatni az életemet, ami nekem nem lenne megengedett. De talán nem is érdekel. Nekem a legfontosabbnak a tanulásnak kellene lennie, ahogy eddig is, mivel egész életemben erre készültem. De most talán már mégsem akarom, vagyis sosem akartam igazán, csak a muszáj hajtott. A bizonyítani akarás, hogy ne okozzak csalódást a szüleimnek, hogy ne én legyek az-az egy aki kilóg a sorból, mert nem akarok én lenni a család szégyene, de közben pedig nem akarom azt, hogy ne ismerhessem meg igazán önmagamat. A fenébe, azt se tudom mit akarok igazán! Megszólal a telefonom, hogy értesítésem jött és amint a kijelzőre nézek a pulzusom az egekbe szalad.

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Gyere! Itt vagyok.

Elmosolyodom. Nem tudhatja meg, hogy mennyire vártam. Azt kell éreznie, hogy nem így van, nem szabad megtudnia, hogy megbolondít a titokzatos határozottsága, amit magából sugároz. Úgy döntök játszom az agyam inkább még egy kicsit. Ne érezze annyira nyeregbe magát, nem gondolhatja azt, hogy ő irányít.

Feladó: Pétterfy Kiara
Üzenet: Mi van ha nem akarok?

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Tudod te is, hogy nem így van.

Feladó: Péterffy Kiara
Üzenet: Miért vagy ebben ennyire biztos?

Feladó: Szalai Alex
Üzenet: Elmenjek?

Na baszki! Erre mit írjak? Ha azt írom nem akarom, tudni fogja, hogy szeretnék vele lenni, de ha meg azt írom hogy menjen lehet végleg eltűnik, mert azt hiszi tényleg egyáltalán nem érdekel. Valójában most akkor érdekel vagy sem? Úgy döntök nem írok semmit, csak kisétálok fapofát vágva. Próbálok olyan goromba stílust felfesteni az arcomra amilyet ő is szokott. A kocsiban ül, mikor meglát mosolyra húzódik a szája és a kormányra csap.

- Tudtam én! - lehúzza az ablakot és ki kiabál rajta.

- Ne olyan hangosan! - csitítom el, miközben bepattanok a kocsijába. - Ha apám megtudja, hogy veled vagyok megöl téged, engem pedig örökre bezár a pincébe.

- Kiara. Ha ez az ára annak, hogy itt ülj mellettem hát legyen. - felém hajol, a hajamat a fülem mögé rakja miközben mélyen a szemembe néz. A tekintetünk találkozik, pár másodpercig mozdulatlanul nézünk egymás szemébe. A levegő csak úgy izzik körülöttünk. Aztán mosolyogva odébb billentem a fejem és bekötöm magam.

- Na? Mi lesz? Megyünk vagy állunk még itt egy ideig várva a halálodra? - vetem oda gúnyosan.
Nem válaszol, csak egy huncut félmosollyal elfordítja a kulcsot és elindulunk.