37. fejezet

748 17 1
                                    




Mikor leszállunk nyugodt vagyok és azt érzem, életem egyik legjobb és legfelejthetetlenebb élményében lehetett most részem. Ahogy földet érünk és kiszállunk automatikus mozdulattal ölelem át. Szorosan szorítom magamhoz amit ő is viszonoz.

- Köszönöm! - súgom halkan a fülébe.

- Érzed te is igaz? - kérdezi lágy hangon miközben a szemembe néz. Alig pár centi van közöttünk, az egyik keze még mindig a derekamon van, a másikkal pedig lassan a fülem mögé túrja az arcomhoz lógó tincseket.

- Mármint mit? - kérdezek vissza. El akarom mondani neki, hogy mennyi mindent érzek, annyira sok érzés kavarog most bennem, hogy szavakba sem tudnám önteni.

- A boldogságot, mikor te és én együtt vagyunk. Az energiákat közöttünk! - feleli halkan. - Tudod, hogy ez örökre szól? - a hangjában ugyanannyi érzelmet érzek, mint amennyi bennem is lejátszódik. De a kérdése mégis meglep, ami az arcomra is láthatólag kiül mivel elmosolyodik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondd nekem. Pont nekem. Viszont valami megmagyarázhatatlan oknál fogva én is ezt érzem. Tudom, hogy jöhet bármi, történhet akármi, ami kettőnk között van különleges! Érzem, hogy ez egy elszakíthatatlan kötelék, ami évek, sőt évtizedek múlva is ugyanígy megmarad. Mert végleges.

- Igen, biztosan tudom! - felelem halkan. A mosoly az arcán látványosan boldog.

- Nagyon nehéz volt tőled távol maradni az elmúlt napokban. - folytatja miközben még mindig ugyanúgy összeölelkezve vagyunk. - Sosem éreztem még ilyet ezekelőtt.

- Akkor többet ne csináld, jó? - a szavaimmal kérlelem, mert nekem is borzasztóan nehéz napok voltak nélküle. - Nem akarok többé nélküled egy napot sem! - a hangom meginog. Félek, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Olyan érzelmes most, ami teljességgel meglep mégis boldoggá tesznek a szavai.

- Megígérem, mindig veled leszek! Nem foglak magadra hagyni történjen bármi. Mindig számíthatsz majd rám! - a mondatai hallatán érzem, nem tudom visszafogni a könnyeimet. Kicsordulnak a szememből, Alex pedig egy gyengéd simítással letörni őket az arcomról, majd megcsókol. Úgy, amiből érezni lehet, hogy tele van igaz érzelmekkel. Biztosan tudom, hogy minden ami köztünk van, az őszinte. Nem múlandó.

Ez a fejezet most rövidre sikeredett, de igyekszem folytatni!🤍

MellettedWhere stories live. Discover now