Taking back our Love! lrh.

3. rész

2015. 08. 05.
7:30

Remek! Első nap, mikor a drága osztályfőnökömmel leszünk négy órán keresztül. Egész jó fej, leszámítva, hogy hányszor tépte a haját miattam! :D De legalább ez a négy óra arról fog telni, hogy egy óra a szokásos bla bla bla, utána hirtelen "Na és kinek hogy telt a nyári szünet?!"
Fergeteges. Na induljon az első nap!
BB kilép! :D

Amy még alszik. Csodálatos! Enyém a fürdő. Beslisszoltam a kis pipere szeremmel, letusoltam, laza kontyba raktam a hajam. Nem szarozok vele! Így is megfogom kapni a tanárok bíztató szavait, miszerint undorító a színe, a szőke jobban állt, megint lázadozok meg ilyenek. Bah!
A ruhámat se vittem túlzásba. Sydneybe állandóan a nap 24 órájában húsz és negyven fok között táncol a meleg! Tehát emiatt a mai szettem egy szakadt harisnyaféléből, egy fehér pólóból, egy szegecses mini bőr dzsekiből és bakancsból, valamint a kedven nyakláncomból - hosszú, fekete láncon egy fekete kereszt csücsül - hozzá gyűrűből állt. A sminkemet se vittem túlzásba. Kihúztam fekete tush-al a szememet, vörös rúzzsal a számat, szempillaspirál az így is böszme nagy szempilláimra, parfüm de vagy egy liter, és voila! Kész is vagyok cirka fél óra alatt.
Amy is már kómás fejjel ugyan de becsoszogott.
- Úgy nézel ki mint aki harmadnapos és a bokorból tántorgott elő egy jó bokoralja kufircpartyból. - nevettem el magam szegény lányon. Ő csak felemelte a középső ujját, egy irinyó pirinyó mosollyal. Oké, vettem a lapot, neki még reggel van.
Ő se szarozott túl sokat. Nyolcra le is értünk a terembe. Kihitte volna! Egy fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, a menőmanó klub és a pióca tanya láttán.
- Ezeknek meg mért csorog a nyáluk? Undorító! - fintorgott Amy a lányokon végig nézve.
- Szerelmesek. - vágtam hülye fejet a szóhoz, mire Amy kifakadt.
- Szi..
- Állj! - intettem le a mutató ujjam felé tartva, még csak oda se fordultam, mert minek. - Megbeszéltünk valamit, Hemmings. Elvittem a balhét, lekoptok rólam.
És ezzel fel is sétáltam az utolsó padba ami középen üresen állt. Snooki is bevonult a korán reggeli üvöltésével, mögötte Wanda a könnyeit törölgetve. Ők mellénk ültek le, nagy szerencsémre nem Luke ült a mellettünk lévő padsorba, hanem a két lökött haverja, Clifford és Irwin. A heves beszélgetőcsatánkat a lányokkal - csak hogy ne figyeljek arra, hogy a fiúk nekem pisszegnek isten tudja mit akarva! - a csengő rettentő szar berregése szakította félbe. Végszóra, a tanár is megérkezett.
- Jó reggelt diákok! - nem valami boldog. - Bővültünk egy új osztálytárssal, aki látom már meg is találta az összhangot az iskola terror triójával.
- Na! - pislogtam rá. - Ugyan már Mrs. Hilton nem vagyunk mi ilyenek.
- A tavalyi kis akció sorozatotok nem ezt bizonyítja. - hunyorgott rám kicsit feszülten. Én csak egy elégedett vigyorral ajándékoztam meg, míg az osztály fuldokolt, hogy ne nevessenek hangosan.
- Azért vallja be tanárnő, nem volt unalmas évünk. - nevetett fel Snooki.
- Igen, leszámítva hogy miattatok a hajam dússága egyenlő a két szállal, egy csomó tanár a felmondásán gondolkodott, és a fiú mosdó ajtajai a mai napig színesek és halálfejesek. - sóhajtott fel lemondóan.
Na jó, nem bírtam! Felnevettem mert gyönyörű tervünk része volt. Nosztalgia!
Mrs. Hilton elő kapta a kis noteszát, és már bele is kezdett az unalmas részbe.
- Nagy örömmel láttam, hogy gólyatáborra sokan jelentkeztetek segítőnek. Azt meg még inkább, hogy a terror trió nem csak a tanárok életét akarja megkeseríteni ebben az évben. - pillantott fel ránk. Hasunkat fogva röhögtünk. - A szokásos hahotázással megkímélve magamat is, váltsunk rögtön a nyárra. Remélhetőleg ez a négy óra békességgel fog eltelni. Ki akarja kezdeni?
- Tartsuk meg a hagyományt és kezdje Snooki. - vigyorgott a tanárra Wanda.
Snooki belekezdett. Majdnem végig utazta Európát, pasizott, bulizott, út közben már látta szemei előtt az idei év csínytevéseit, volt hozzá elég ideje és helye hogy kitaláljon valamit. Itt félbeszakították.
- Azért mielőtt idegrohamot kapok, szóljatok mikor menjek el kikérni a szabadságom. - méregetett minket Mrs. Hilton. - Brooklyn? Neked biztos van mesélni valód.
- Mit szeretne tudni tanárnő? - upsz, ebből se fog semmi jó következni. Felkönyököltem az asztalra és megtámasztottam a fejem.
- Kezdhetnéd mondjuk azzal, merre jártál.
- Amerikában, a ciprusokon, Olaszországban, meg sorolhatnám.
- Melyik ország ment csődbe miattad egy nyár alatt? - dőlt hátra a kis székében, keresztbe tett lábakkal és összefont karokkal.
- Fura, de egyik se. - vigyorogtam rá sokatmondóan. - Tartogattam az energiámat a sulira.
- De jó! - visított fel vékony hangon egy "akurvaéletbe" mosolyával. Körbe nézett. - Mr. Hemmings maga mi jót csinált?
- Jót azt soha! - nevetett fel. - Sydneybe maradtam kivételesen mert ötletem se volt hova mehetnék.
- Ja nem volt GPS- e a nyomkövetőhöz hogy követhessen téged. - suttogta nekem Wanda mire a dzsekimbe bújva röhögtem.
Amy bökött oldalba egy óra elteltével, s a kezembe nyomott egy papírt.
- Itt ülsz mellettem és levelezni akarsz? - néztem rá elég idiótán.
- Nem tőlem van, te hülye! - kacagott a markába.

Brooky!
Bocsánatot szeretnénk kérni. De lehetőleg ez ne tudódjon ki. :( Nem akarjuk hogy rosszba legyünk, mert tavaly is halál jól kijöttünk. Azt reméltünk ránk nem haragszol, csak Hemmingsre.
Írj vissza!
Ash & Mikey

Remek. Belegondolva, rájuk tényleg nem haragszok, végül is semmit nem csináltak. Hajj! Nehéz döntés. Ha velük kibékülök, akkor Luke se fog békén hagyni. Ha még is, akkor lehet hogy összevesznek. Oh bazdmeg!

Az isten áldjon meg titeket. Nem! Nem fogok kibékülni a négyes bandátokból senkivel. Nem haragszom rátok ez tény. De Luke kihasználná hogy jóba vagyunk. És az egyezség az egyezség!
B;)

Amy elolvasta. Semmi olyan nem volt benne amit nem láthatott volna, de a kérdő pillantását nem tudtam figyelmen kívül hagyni.
- Majd mesélek ha felmentünk a szobánkba. - morogtam neki, mire csak bólintott és hallgatta a többiek sztorijait.

Jajj ne csináld már! :( Mikey is tökre hiányol nem csak én! Luke- ra csak az ilyen tapadó korongos pláza picsák meg mit tudom én milyen lények tapadnak. Nem jó! :(

Ashton az ég áldjon meg! -.- Nem és kész! Nem vagyok hajlandó. Hemmingset meg leszarom. Könyöröghettek itt nekem naphosszat, akkor sem. Calumot meg verjétek fejbe hogy ne bámuljon, mert ha én csinálom, lerepül a feje.

Ashton nem szarozott, úgy tarkón vágta szerencsétlent hogy rögtön előre fordult. Mosolyra húzódott a szám. Tényleg hiányzik a társaságuk, de nincs a világon annyi pénz, amiért én egyikkel is beszélgetnék. Egy oka van: Luke. Ha megtudja, rám tapad. Ha megtudja, szövögetni kezdi a "Hogyan fűzzük be Brookyt a fiúkon keresztül?!" terveit, aminek semmi jó vége nem lenne. Rám nézve legalábbis.

Titokba tartjuk ígérjük!!! *-* Csak már nem bírjuk elviselni az ilyen.. Mik ezek?! Lányok? Mindegy. Szóval az olyanok társaságát. Nem tudnak másról beszélni csak ruhák, cipők, mi, cipők, smink és írtam már a cipőket?

Irwin, add fel! Lehetetlen titokba tartanunk. Megromlana a kapcsolatotok Hemmingsel.

KÖNYÖRGÜÜÜÜÜNK!!!!!!

Oldalra fordítottam a fejem. Egyenesen ültek bár fészkelődtek. Megvárták míg Luke előre fordul Ashley - a suli ribanca - mellett, majd mindhárman könyörögni kezdtek egy hang nélkül. Megforgattam a szemem, az egyik kezem a szemem elé tettem, végül beadtam a derekam. Felmutattam a hüvelykujjam.
- Ihjaa ezzaaaaaazzzz! - kiabálta el magát Ashton, mire elfehéredtem.
- Mr. Irwin! - hangzott az ofő hangja a kiabáláson keresztül. - Minek örül ennyire?

Csezd meg Irwin! Találj ki valamit!

- Sikerült rá vennem Mikey-t hogy jöjjön el velem a gólya táborba szivatni a kis lurkókat. - vigyorgott büszkén a remek mentésre. A lehető legrosszabb volt!
- Miiii? - Mikey azt se tudta miről van szó. - De..
- Remek! - vigyorgott Mrs. Hilton és már a toll a kezében volt. - Akkor felírom magukat is a listára.
Mikey szúrós szemmel méregette Ashtont de végül így is úgy is rá vette magát erre.

Na és vajon ebből mi fog kisülni?! Hát semmi jó.