Taking back our Love! lrh.

9. rész

Hupsz, ez kicsúszott a számon!

Luke tényleg borzalmasan nézett ki. Volt egy monokli a szeme alatt, az arca kicsit pufibb volt, a szája és a szemöldöke felszakadt, a haja lapos volt nem pedig felállítva, fehér pólója meg tiszta vér volt.
- Mi a szent szűz mária történt veled baszki? - húztam be, és azzal a lendülettel szalattam az első segély dobozért is.
- Máskor, szólj rám, hogy még csak véletlen se írjak ki semmi olyat, de pláne ne jelöljelek meg benne.
- Nem értem. - ültem le mellé az ágyra a betadinnal a kezemben. - Mi történt?
- Hanzasssssss! - szisszent fel, mikor a szemöldökéhez értem.
- Ő tette ezt veled? - pislogtam rá.

Gratulálok Brook, gyönyörű kérdés! Hát ez kurvára egyértelmű volt.

Luke csak bólogatott. Óvatosan végig mentem a sebein, lefertőtlenítettem őket s tettem rájuk raktapaszt is.
- Vedd le a pólód. - szóltam rá.
Vörös fejjel bámult vissza rám. Aztán leesett hogy mire kértem, inkább utasítottam, de mire kimagyarázhattam volna magam, már a kezembe nyomta.
Besiettem a fürdőbe, hogy ne kelljen a felső testét néznem. Mindig is megőrültem érte. Nem akarom, hogy ez az érzés visszajöjjön.
A pólót gyorsan beáztattam, hogy a vér kijöjjön belőle.
- Bal szekrény, harmadik polc, jobb oldal alja. - kiabáltam ki neki.
Ott volt a pólója, amit még régen nekem adott. Imádtam abba aludni, de ahogy telt az idő, a pizsim is változott, de szívem nem volt kidobni.
- Még mindig jól áll rajtam. - jött mögém.
- Ne legyél elszállva magadtól, Hemmings!
- Ugyan már, Barbados! - jelent meg egy komisz mosoly az arcán.

Tudja nagyon jól, hogy nem szeretem ezt a mosolyát! Régen ezzel vett le a lábamról. Na de most nem engedek!

Felhúztam bal szemöldököm, és úgy néztem rá, mint egy idiótára. Lehet nem tévedtem sokat.
- Nem. Nem? - nézett rám. - Kár.
- Neked az agyadra ment a verés, Lucas.
- Hogy mit mondtál? - fordult vissza a fejével felém. Szemeiben más csillogott, mint eddig.

Basszus! Elfelejtettem. Lucas. Beindul tőle, mint ahogy attól is hogy Hemmo.

Izzadni kezdett a tenyerem. Basszus kulcs! Hát ezt most szépen elkúrtam. De! Van menekülési útvonal tervem! Úristen de hülyén hangzik. A lényeg viszont az, hogy most jön a Hemmimgs féle titok, amit már rég szét kellett volna kürtölnöm. De hát, a jó szívem fog sírba tenni egyszer.
- Még egy lépés Hemmings, és a hajad nem lesz eredeti állapotban! - hát ez aztán a fenyegetés. De nála beválik!
- Csak a hajamat ne! - hátrált a haját takarva kezeivel. - Szemét vagy. Tudod jól, hogy begerjedek, ha kimondod a nevem.
- Már mint azt, hogy Lucas? - ühm.. Próbáltam a legerotikusabban mondani, bár feleslegesen.
Luke megindult felém elsötétült szemekkel. Félni, én? Ugyan már kérlek. Inkább élvezem!
- A a a! Nyissz nyissz! - mutattam fel a kezemben lévő ollót.
- Komolyan? Tényleg? - ért elém.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Ez az átka a törpeségnek, de lehet hogy csak Luke magas a 190 centijével. Vagy mindkettő.
- Ígérd meg, hogy vissza fogod magad! Hogy nem sütsz el egy kurva szar viccet sem, nem hozod fel a múlt sötét emlékeit, és végképp nem enyelegsz mellettem azzal a szőke mű picsával!
- Ha megígérem, mi lesz? - fonta össze mellkasa előtt a kezeit.
- Szép egy hónap táborozásunk, beszélgetéssel. - rándítottam meg a vállam.
A szeme megcsillant. Azt hittem rögvest nekem esik ez a nyomi, de ehelyett hátrált két lépést, és a hajába túrt. Megmarkolta a tincseit és elfordult.
- Legszívesebben megölelnélek, de nem akarom már most elbaszni.
- Helyes! - vigyorogtam rá.
Luke rám mosolygott, és egy légpuszi után elslisszolt.

Idióta. Bah, Hemmings te még kifogsz idegelni úgy érzem.

A bőröndöm készen áll, minden fontos benne van ami kelleni Hemmings megölésére... Öhmwápfu akarom mondani a táborba.
Az ágyon feküdve, a plafont bámultam.

Mi a faszt fogok csinálni? Holnap még itt fogunk rohadni, Hanza ellen bújkálni.. Mii? Fog a faszom bújkálni! Nem voltam és nem is leszek soha ilyen. Nehogy már nekem kelljen. Brook szedd összemagad!

Felálltam és kiléptem az ajtón. Síri csönd. Kihalt a suli. Nem sűrűn látom ilyennek, általában tömeg van, heringparty. Elkezdtem sétálni a folyosókon.
Minden képet meg újságot ami a falra volt tűuve megnézegette. Elmosolyodtan a legvégén. Velem szemben a folyosó végén a volt vénszatyor igazgatónőnk képe volt felakasztva.

- Brook, csináljunk már valamit! - nyűglődött Snooki péntek délután.
- Keressünk filcet. - pattantam fel a székemből.
- Nem rajzolásra gondoltam, édesem. Ha nem valami balhésabbra.
- Ki mondta hogy lapra fogunk firkálni? - kacsintottam rá hátra.
3 alkoholos filccel a zsebünkben, éjjel egy órakkor kisurrantunk a szobából. Mindenki nagyba durmolt már, hála istennek, legalább csekély esélyünk van lebukni.
Az igazgatónő képére bajszokat, Harry Potter feelingű szemüveget rajzoltunk, sárkány szárnyakat és a szájához tüzet. Röhögve, persze csöndben mentünk tovább. A következő kép egy tabló volt, Clifford volt osztályáról, mielőtt átrakták hozzánk. Egymásra vigyorogtunk Snookival, és már kezdődött is a művészkedés.
A harmadikon csak az ott tanító tanárok képei voltak kint. A képzeletünk határtalan, ezért a képek is gyönyörűek lettek.
Senki nem látott minket, másnap mégis lebuktunk és büntetésbe ültünk egész délután.

Megsimogattam a képeket. Szép emlékek. Sóhajtottam és tovább mentem. Egy tükör volt a bal oldalamon, és akaratom ellenére is de belenéztem.
Totál vörös haj, türkizkék szem, punk-rock stílus. Mi lett belőlem? Régen szőke hajam volt, nem sminkeltem magam szempilla spirálon kívül, színes, nőies ruhákba jártam, nevettem, kedves voltam. Naív. És most? A legtöbb szín rajtam a fekete és a szürke, s azoknak majdnem az összes árnyalata. Fehér is megfordul rajtam. Bakancs, nem pedig magassarkú. Szakadt fekete harisnya, vagy necc harisnya, a bőrszínű normális harisnyák helyett. Piercing. Tetoválás. De mindez azért kellett, hogy eltudjam felejteni Hemmot.
- Mit nézel ennyire? - hallottam balról mögülem egy selymes, még is férfias hangot.
- Azt, hogy mi lett belőlem. Mennyire megváltoztam. - suttogtam és végig néztem magamon.
- Mindenhogy gyönyörű vagy, ezt te is tudod. Semmi nem változott rajtad, csak a ruháid és a mellékesebb ékszerek. De ugyan olyan maradtál. Csak elnyomtad a kedvességet a keménységgel és káromkodással.
- Lehetséges. - fordultam oldalra.
- Ne bánkódj már ennyire. Úgy vagy jó, ahogy vagy.
- Kössz, Irwin. - mosolyogtam rá.
- Végre nem vicsorgást kapok? Ez megtisztelő! - hajolt meg előttem nevetve.
- Ne szokj hozzá, Ash. - nevettem fel én is. - Ha akarok akkor harapok.
- Jézusom! - fehéredett el hirtelen.

Perverz!

Végig sétáltunk az iskolán, mindenféle emléket felhozva. Ash még mindig az az idióta tarzan bohóc, mint volt. Semmit nem változott azon kívül, hogy sármosabb lett, mélyebb és szexisebb lett a hangja, ezáltal nem tudja lekaparni magáról a nőket.
- Na és te hogy tervezed ezt a nagyon érdekfeszítő tábort? - pillantott le rám.
- Paprikaspré, erőspaprika, tejszínhab, szögek, alkohol és talán fű. - soroltam előre nézve, kacsacsőr szájjal.
- Fűű?? - kicsit kiakadt és megis állt egy pillanatra.