Taking back our Love! lrh.

6. rész

2015. 08. 09.

Totál jó egy hét! :D Valami égi csoda folytán, Hemmings leszállt rólam. Ash és Mikey néha esténkénk meglátogattak, de titokba tartják a békülésünk. Kész csoda! :D Viszont a csajoknak igazuk volt. Hanza azóta baszik békén hagyni. -.-
BB kilép.

Péntek van. Két hétvége, és gólyatábor. Amy nem jön, fel akar zárkózni. Öcsém! Én minden lehetőséget megragadok, hogy ne a koleszba kelljen lennem, ő meg még tanulni is akar. Uncsiiii!
Wanda utazik a szüleihez a város másik végébe. Snooki és én megyünk csak a bandából, de mi kiteszünk vagy tíz embert is!
Utolsó órán ülünk. Snooki mellettem, Wanda már úton, Amy elől. Pechemre, Ashley és Hemmo ültek előttünk. Mikey és Ashton mellettünk, a túl oldalon meg Calum. Körbe véve idiótákal.
- Mrs. Barbados! - lépett be a terembe Mr. Bolton. - Az igazgató nő hivatja.
- Most hirtelen nem tudom hogy örüljek e vagy nevessek. - suttogtam Snookinak nevetés és pakolás közben.
- Én mindenképp nevetni fogok ha kivágnak. - fordult hátra gonosz vigyorral a képén Ashley.
- Kiváglak az ablakon a harmadikról feltűnés nélkül, eladom a szaros szerveidet és még előbb is áslak el a kolesz mögötti erdőben, minthogy kirúgjanak! - hajoltam közelebb hozzá a szemkontaktust tartva persze. - Luke, fogd vissza a nőd nyelvét, mielőtt nem lesz mivel a farkadat nyálazni.
S ezzel ellépve mellettük és az elképedt tanár mellett, kiléptem Mr. Bolton mellett.
- Szépen megmondtad a magadét, de azért halkabban! - lépdelt mellettem.
- Már kezd kicsit felidegesíteni. De még tartom magam. - emeltem fel magam elé a kezeimet.
Mr. Bolton a suli pszichológusa és egyben orvos féle is. Sok olyan embert látott már el, akiket a csajokkal küldtünk hozzá. A legdurvább még is Hemmingsé volt. Orrnyereg repedés, a piercingje is kiszakadt a szájából, felszakadt a szemöldöke is.
- Hogy állsz Mr. Hemmingsel?
- Sehogy. - Mosolyogtam fel rá. - Te is tudod, hogy a megállapodásunkat tartva ha nem kell, nem szólok hozzá.
- Reméltem, hogy az idén nem varrom össze semmiét. - nevetett fel.
- Áh! - legyintettem már én is nevetve. Snookin kívül Mark ismer a legjobban. - Nem tudod hogy mit akar?
- Nem. - húzta el a száját. - De bármit is, én is kellek.
Az igazgatóiba érve, nem Mrs. Pókerarc Brenner várt, hanem egy sokkal fiatalabb nő. Végig nézett rajtam. Nem foglalkozva vele megindultam keresztanyámhoz. Utánam akart szólni, de az ajtót az orra előtt csuktam be. Leülve kényelmesen a székbe, Mark foglalt helyet mellettem. Ő se vitte túlzásba. Keresztanyám épp telefonált. Pár perc múlva már hozzám fordult.
- Fontos dologról szeretnék beszélni veled. Mark azért kell, mert tudom hogy felfog rázni amit most fogok neked elmondni. - nézett rám. Hmm.. Előre félek. Haha, vicceltem!
- Kitalálom. - vigyorogtam rá. - A hogyan szívódjunk fel mikor Brook még kicsi szüleimről van szó.
- Sydneybe akarnak költözni, és tovább nevelni téged.
- Ugyan még is minek? - néztem rá felvont szemöldökkel. - Ha fizetnének se szólnék egyikhez se.
- Tudom. - sóhajtott fel. - Mivel én neveltelek fel, ismerlek. Ezért is. A gólyatábort hosszabbítjuk egy osztálykirándulással.
- Az egy hónap távol a sulitól. De a szüleimtől nem. - néztem rá semlegesen.
- Igen, ez lehetséges. - könyökölt fel az asztalra. - De legalább ebben az egy hónapban békén hagynának.

Mark kísért vissza az utolsó negyed órára a terembe. Egyfolytában az arcomat bámulta.
- Ha gond lesz, szólok. - néztem fel rá végül.
- Az érzéseidet szeretném leolvasni az arcodról.
- Azaz egyetlen hely, ahonnan nem fogod tudni. De ha érdekel, legszívesebben menekülnék előlük. Bárhova, csak ne kelljen látnom őket. Ennyi. - s ezzel be rontottam a terembe.
Snooki rám emelte a szemét a telefonjáról. Neki tudósítottam mindenről. Hiába volt mellettem Mark, egy lány muszáj volt.

Snooki Santos. A legjobb barátnőm. A kapcsolatunk tökély. Egymásra vagyunk hangolva, mint a ying és a yang. Megértjük egymást száz százalékosan. Kiállunk egymásért, ha szájkarate van, ha ököl bunyó. Titoktartásunk makulátlan. Még Wanda se tud egy csomó dolgot rólunk, csak mi ketten.
Egy nevelő intézetben voltunk, egy árvaházban, egy általános suliba és gimibe jártunk. Nem akartunk elszakadni egymástól. Mikor keresztanyámhoz kerültem, megkértem, hogy Snookit és a családot akik örökbe fogadták költöztessünk ugyan úgy Sydneybe. Sikerült. És most itt, a koleszban is velem van, bár nem egy szobában.
Sok éve már, de mindenre emlékszek, ami velünk kapcsolatos.
Mikor Luke a pasim volt, átbaszott és szakítottunk, akkor is Snooki volt mellettem. Ezért lett a becenevem Brooki.

- Brooki. Bébi! - jött be a szobámba Snooki. - Miért sírsz már megint?
- Lukey. - néztem fel rá sírva.
- Mit csinált az a vadbarom? - ült le rögtön mellém az ágyra.
- Semmit. Csak fáj - bömböltem. A párnába temettem az arcom. Patakokba folytak a könnyeim. - Én hülye meg lefeküdtem vele.
- Cssst szivem. - kezdte el simogatni a hajam. - Mindjárt szünet. Eljössz hozzánk, össze szeded magad, és bosszút állunk.

A szünet után már vörös hajjal, orr, nyelv és száj piercingel, egy közös legjobb barátnős tetoválással és acélos lelki világgal mentem vissza Snooki oldalán a koleszba. Flegma lettem, punk-rock stílusú, Nirvana fan. Fekete szürke és leginkább fehér színek kerültek a minden napjaimba. Magassarkúim elégetve, bakancsok, tornacipők kerültek a helyükre.
Első nap. A bosszú ízét érzem a számba.
- Hé, Hemmings! - kiabált a padon ülve Snooki. Mellette ültem, fejem hátra döntve, kezeimet az asztalra támasztva. Hemmings.
- Mit akarsz, Santos? - jött elégült vigyorral a képén oda az említett.
- Be akarok mutatni neked valakit.
- Hát ez meg.. - bámult rám hunyorogva.
Előre döntöttem a fejem. Vörös selymes hajam az arcomba omlott. Felálltam. Fekete szakadt harisnya, fekete magas szárú tornacipő, egy fekete kockás mini rövidnadrág és egy fehér, fekete halálfejes haspóló volt rajtam. Bosszú vágytól tüzelő türkiz szemeimet Luke türkiz szemeibe emeltem. A felismerés és csodálkozás látszódott az arcán. Kisétáltam az árnyékból, ki a napra. Hajam csillogott, szemem már kevésbe.
- Lukey. De rég láttalak. - jelent meg egy gúnyos vigyor az arcomon. - Ha soha többé nem látnálak se lenne elég.
- Bro.. Brooki? - lépett hátra egyet.
- Irwin, Clifford, Hood. - néztem az említettekre egy egy fej biccentéssel. Ők sem reagáltak máshogy.
- Még is hogy nézel ki? - förmedt rám Luke.
- Úgy, amit te hoztál ki belőlem, Hemmings! - böktem a mellkasára a mutatóujjammal, míg a fejemet fentebb emeltem, egyenesen az ő arcához közel.
- Mi lett veled?
- Jó hogy kérdezed. - tört fel belőlem a gúnyos nevetés. - Egy ajándékot elfelejtettem átadni neked.
Hemmings furcsán nézett rám. Snooki a markába röhögött.
Összeszorítottam az ujjaimat, mire kiroppant. Rámosolyogtam Luke-ra, majd lendült a kezem.
- Ezt, mert átbasztál. - szerintem betörtem az orrát. Remélem! Az ütéstől szerencsétlen seggre csücsült. A piercingje után nyúltam. Kicsit kiszakadt a helyéről, én meg kiszedtem. Leguggoltam elé.
- Lukey, Lukey, Lukey. Máskor, ha átakarsz baszni valakit, engem felejts el. - kacsintottam rá.
- Istennő vagy! - ölelt meg Snooki. - Te nagyon ügyes vagy, büszke vagyok rád!