Taking back our Love! lrh.

20. rész

Basszus! Szétrobban a fejem. Kb este nyolckor kelhettem fel. Snooki még mindig aludt, valszeg egész éjszaka is aludni fog.
Kerestem fejfájás csillapítót. Ahogy kiértem a konyhába, egy pohár víz és a gyógyszer várt egy kis cetlivel.

Gondoltam hogy fájni fog a fejed. :)
L

Istenem már! Hemmings. Még is mit akar még tőlem? A hajamat tépem már ettől az embertől. De ezt a gesztust megköszönöm neki, mivel tényleg lüktet a fejem. Egy huzamra lenyeltem a vízzel a kis bogyót. Beültem a nappaliba pihenni, ami csak addig tartott, míg majdnem betörték az ajtót. Felhúzott szemöldökkel léptem oda hogy kinyissam. Kurva élet!
- Mit akarsz? - morogtam fáradtan.
- Azt akarom, hogy szállj le Luke-ról! Fogs fel hogy nem akar téged, és ezt a gyerekes baszogatást fejezd be! - ehh, nehogy már egy kis kilencedikes ribi akarja megmondani hogy kivel mit csinálok!
- Na akkor most tisztázunk egy két dolgot! - pattant ki a szemem rögtön. Ki léptem az ajtó elé. Felbaszott teljesen! - Egy! Te nem vagy az anyám, aki megmondja kivel, mit, mikor és hol csinálhatok! Kettő! Azt se tudod miért szívjuk egymás vérét tehát anyukám jobb ha befogod a csacsogódag mielőtt összevarrom! Há..
- Brooky elég. - lépett mellém Luke. Már csak te hiányoztál Hemmings. Lucy arcán egy hehe én nyertem féle mosoly jelent meg.
- Nem éri meg a kicsikkel veszekedni. Legyen több eszed! - nyúlt a derekamhoz és közelebb húzott magához. - Te meg. Ne szidd a nőmet. Hány éves vagy 15-16? Kis csitri vagy hozzám. Nem pelenkásokkal szoktam leállni, hanem velem egyidősökkel, mert ők nem hisztériáznak.
- Ha ezt nem a saját fülemmel hallom, el se hiszem! - vigyorgott ránk Calum.
- Na még mindig itt vagy? - nézett le a nála jóval kisebb lányra Ashton.
- Egy lánnyal beszélsz! - mutatott rá Mikey. - Legalább szebben mond már, hogy nem vagyunk rá kíváncsiak, menjen innen.
Eléggé célzás volt. Lucy vöröe felpuffadt arcal nézett rám Luke karjai között. Toporzékolt egy sort aztán meg elment. Hisztis ribanc!